Az út- és Istent kereső József Attila Tóth Péter Lóránt tolmácsolásában

Ismét Kárpátaljára látogatott Tóth Péter Lóránt Radnóti-, Latinovits- és Pro Cultura Hungarica díjas kunszentmiklósi versvándor. A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület közreműködésével február 27-én az Ungvári járásban szavalt József Attila-verseket és mesélt történeteket a költőről. Vasútállomás – az útkereső és Istent kereső József Attila címmel két helyszínen hallhatott a közönség különleges irodalmi-történelmi előadást.

Az első helyszín a Ráti Gimnázium volt. Ott nemcsak felnőttek voltak jelen, de gyerekek is érkeztek szép számban. A versvándor megpróbált közös pontokat találni József Attila és a mai fiatalok életében.

– József Attilának egy olyan oldalát szerettem volna megmutatni, amely nem mindenki által ismert: a fiatalkorát. Azért ástam bele magamat a fiatal és diákéveibe, mert úgy tartják: a felnőttek akkor értik meg igazán önmagukat, ha a gyermekkorukkal tisztában vannak. S azért is választottam a diákkori élményeket, mert talán mi is tanulhatunk itt ma a vele történt eseményekből. Az útkereső, az istenkereső József Attilát szerettem volna megmutatni, azt az embert, aki folyamatosan kutatta a titkot, az Istent.

A gyönyörű két sora: „Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot”, vagy amikor szintén ebben a versében azt mondja: „Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábra állni, bennem” – nagyon fontos volt, hogy itt elhangozzon. Ezek olyan üzenetek, hogy ma itt, Kárpátalján az ember magára ébredjen és lábra álljon, még ha a környezetéből nem is tud erőt meríteni, akkor merítsen az Istenből meg saját magából – emelte ki Tóth Péter Lóránt.

A Szent Mihály Gyermekotthon lakói is jelen voltak az előadáson, mert amint Bíró Péter, az intézmény dolgozója mondta: „Ők olyan gyerekek, akik kicsit József Attilák, mert hasonló múlttal kerültek hozzánk, mint amit az előadásban hallhattunk. Úgy láttam a gyerekek arcán, hogy nagyon megérintette őket az előadás, köszönjük ezt az estét.”

– Ez egy nagyon felemelő érzés számunkra, hiszen Tóth Péter Lóránt előadása szinte fényt visz a szürke hétköznapjainkba, és egy kis bizakodást, reményt nyújt az embereknek, hogy lesz jobb is. Láttam, hogy szinte mindenki feltöltődve ment haza, és a szívébe nagy szeretetet, melegséget vitt az előadás. Mindnyájan tanultuk az irodalomórákon József Attilát, de így megismerni, ilyen szempontból más, nagyon emberi képét mutatták be a költőnek – jegyezte meg Illár Lénárd, a KMKSZ Ráti Alapszervezetének elnöke.

A műsor második helyszíne Szürte volt, ahol a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület rendezvénytermében tartott előadást a versvándor. A József Attila írásaiból összeállított program – versek és élettörténetek felfűzve – ott is egy kerek történetté alakultak Tóth Péter Lóránt tolmácsolásában. A közönség hol lélegzet-visszafojtva, hol vidáman kacagva hallgatta a Mama, Tiszta szívvel, Születésnapomra, Mikor az uccán átment a kedves, De szeretnék gazdag lenni…  című és más verseket.

– Amikor újra elkezdtem versekkel foglalkozni felnőtt koromban, akkor az utam két irányba vitt mindig: Vajdaságba és Kárpátaljára. Volt egy kollégám Kunszentmiklóson, aki Kárpátaljáról származott, és vele vettem fel a kapcsolatot, hogy hogyan lehetne ide eljönni. Amikor először eljöttem ide, akkor olyan szeretettel fogadtak engem, hogy abból a mai napig én csak táplálkozni tudok. Szó szerint táplálkozni is, mert amikor elmentem az előadásokra, akkor engem itt mindenki valamivel fogadott, és persze lelki táplálékkal is. Azt éreztem, hogy nagyon ki vannak éhezve az emberek arra, hogy magyar szót halljanak, hogy irodalmat halljanak, és az a szeretet, ami engem itt fogadott, az engem mindig visszahozott. A Kárpát-medencében egy nagy család az itt élő magyarság, és a kárpátaljai magyarok ennek a családnak a legkisebb tagjai. És a családban a legkisebb gyermekre kell a legnagyobb figyelem fordítani, akár békeidőben is, de főleg ilyen háborús helyzetben. Nagyon örülök, hogy a háború óta háromszor itt lehettem, és nagyon fontos volt, hogy ez még ebben a szörnyű időben se álljon meg. Amit itt, Szürtében vagy Ráton tapasztaltam, megint megerősített abban, hogy igen, jönni kell, az embernek kötelessége odafigyelni a családtagjaira, és ezt próbálom én is tenni, amikor idejövök, Kárpátaljára – hangsúlyozta Tóth Péter Lóránt, és elmondta: ez egy szomorú hangvételű műsor, mert József Attiláról általában ez a búskomor, szomorú, depressziós és önfeláldozó ember jut eszünkbe. De ő ezt az előadást úgy készítette el annak idején, hogy szerette volna József Attilának a másik énjét is megmutatni, a vidám és életszerető, a hetyke, a vagány, az útkereső és főleg az istenkereső József Attilát.

Balogh Lívia, a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület alelnöke mintegy zárszóként kiemelte, hogy Kárpátalján nagyon hálásak az anyaországnak és az összes határon túli területnek és diaszpórának.

– Hálás vagyok az ottani közösségeknek az imákért, az idegondolásért, a felénk fordulásért. Ez ma itt hatványozottan is másképp szól, másképp szólnak az üzenetek, másképp szól József Attila, Radnóti. Nagyon hálásak vagyunk Tóth Péter Lórántnak, aki minden alkalmat megragad, hogy immár 14 éve mindig visszajöhessen ide, Kárpátaljára. Most a Lakiteleki Népfőiskola támogatásával a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület szervezésében tartott előadást Ráton és Szürtében, de ez nem csak előadás. Ez üzenet, ez támogatás, ez valami lelki töltet, amit ő hoz, és teszi mindezt a magyar irodalom legjavával, ma este éppen József Attila Vasútállomás című pódium-előadásával.

Én azt látom, hogy elfárad a lélek, és ezek az előadások, ezek a találkozások pont ezt a lelket próbálják meg egy picit feltölteni, hogy van közös nyelv, közös kultúra, és van remény arra, hogy visszakapjuk azokat az időket, amikor a kárpátaljai magyarság, így az Ung-vidéki magyarság is aktív kulturális életet élhetett, erős közösségeket építhetett, erős intézményi hátteret építhetett – zárta gondolatait Balogh Lívia.                      

rv