Megyei tanácsok – ideológiáktól mentesen
A napokban jelentette a zn.ua, hogy a Nép Szolgája párt a Ternopili, Vinnicjai és Poltavai Megyei Tanácsokban csatlakozott a koalícióhoz, más pártok jelöltjeit segítve ezzel a megyei tanácsi elnöki tisztséghez. A portál összeállításában azt vizsgálja, hogyan alakul a kormánypárt helyzete a megyei tanácsokban a regionális közigazgatás rendszerének várható átalakítása előtt.
Ternopil megyében – mondhatni immár hagyományosan – a nacionalista Szabadság (Свобода) párt jelöltje lett a megyei tanács elnöke. A 62 tagú testületben 38-an szavaztak Mihajlo Holovkóra. Ehhez a „szolgáknak” a Szabadság, A Jövőért (За майбутнє) és a Bizalom (Довіра) pártok koalíciójához kellett csatlakozniuk. A legtöbb szavazatot begyűjtő Haza (Батькiвщина) és az Európai Szolidaritás (Європейська солідарність) így ellenzékbe kényszerültek.
Vinnicja megyében Volodimir Zelenszkij elnök pártja a legtöbb szavazatot szerző Hrojszman Ukrán Stratégiája (Українська стратегія Гройсмана) párt jelöltjének megválasztását támogatta. A kormánypárt megyei tanácsi frakciója részéről jelezték, hogy frakciójuk sem a koalícióhoz tartozónak, sem ellenzékinek nem tekinti magát. Az elnök megválasztását állítólag azért támogatták mégis, hogy a megyei tanács végre elkezdhesse a tervszerű, összehangolt munkát.
A Cseszno civil jogvédő mozgalomnál ugyanakkor a tanácselnök megválasztásához nyújtott támogatást egyértelműen a koalícióhoz tartozás jelének tekintik.
„A koalícióhoz tartozás garantálhatja Zelenszkij helyi csapatainak a támogatást, valamint az egyetértést a megyei tanácsok és a regionális állami adminisztrációk között. Bár kis tanácsi frakcióik miatt előfordulhat, hogy a »szolgák« szavazata nem számít” – jegyzi meg Arina Krapka, a Cseszno elemzője a zn.ua-nak írott cikkében.
Krapka úgy véli, Ukrajnában a megyei tanács elnöke és a megyei állami adminisztráció vezetője, a kormányzó közötti ellentét jelenleg „kódolva van” a jogrendben, a jogkörök megoszlásában a két hatalmi ág között. A kormányzót ugyanis az államfő nevezi ki, míg a megyei tanács maga választja meg az elnökét.
A megyei adminisztrációk és tanácsok feletti ellenőrzés elsősorban a választások előtt kulcsfontosságú minden párt számára. A kormányzó és a megyei tanács elnökének kezében összpontosulnak ugyanis azok az adminisztratív és pénzügyi források, amelyek elengedhetetlenek egy parlamenti képviselő vagy az elnökjelölt sikeréhez a régiókban.
Előfordulhatnak persze olyan helyzetek, amikor a megyei tanácsi koalíciók arra vallanak, hogy az országos politika erőviszonyai alig vagy egyáltalán nincsenek hatással a helyi politikára. Így történhet meg például, hogy a Nép Szolgája koalíciós partnere lesz az Európai Szolidaritásnak (JP), máskor meg a JP az Ellenzéki Platform – Az Életért (OPZZS) párttal áll össze.
Mindeközben végéhez közeledik a decentralizáció folyamata, amelyet a prefektusok intézményének megjelenése zárhat le. Állítólag készen áll a második olvasatban való tárgyaláshoz az idevágó 4298-as számú törvényjavaslat, amelynek alapján a jelenlegi megyei adminisztrációkat a prefektusi hivatalok váltanák fel, melyek fő feladata a tanácsi határozatok felügyelete lenne, anélkül azonban, hogy beavatkozhatnának az önkormányzatok fennhatósága alá kerülő végrehajtó hatalom tevékenységébe. Különösen fontossá válik tehát a központi hatalom számára, hogy sikerül-e ellenőrzése alá vonni a megyei tanácsokat.
A Cseszno országos körképéből kitűnik, hogy a „nép szolgáinak” 12 régióban sikerült saját jelöltjüket megválasztatni a megyei tanács élére, ami – tekintettel a helyhatósági választásokon elért szerény eredményeikre (mindössze négy régióban kapták ők a legtöbb szavazatot) – arra vall, hogy komoly erőfeszítéseket tettek a számukra megfelelő megyei tanácsi koalíciók megalakítására. Mi itt Kárpátalján bátran állíthatjuk, saját bőrünkön tapasztaltuk, meddig hajlandó elmenni a hatalom a siker érdekében. Emlékezhetünk rá, az Ukrán Biztonsági Szolgálat azután tartott házkutatást kárpátaljai magyar intézményekben és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökének otthonában, hogy tavaly november végén megrekedtek a koalíciós tárgyalások a Nép Szolgája és a „KMKSZ” Ukrajnai Magyar Párt között. Utóbb Olekszij Petrov akkori kormányzó tagadta, hogy nyomásgyakorláshoz folyamodtak volna, mondván, nem volt szükség a magyar szavazatokra a többség létrehozásához a Kárpátaljai Megyei Tanácsban. A megyei politikai élet szereplőinek (nemzetiségtől függetlenül) felháborodott tiltakozásából ítélve azonban az időbeli egybeesés a koalíciós tárgyalások megakadása és a házkutatások között talán mégsem lehetett egészen véletlen.
De nemcsak Kárpátalján volt puskaporos a hangulat, Kijev megyében például a „szolgák” a tanácselnök megválasztásáról rendezett titkos szavazást is ellenőrizni igyekeztek. A megfelelő eredmény biztosítására parlamenti képviselők jelentek meg az önkormányzat sorsdöntő ülésén, ott volt többek között Olekszandr Dubinszkij, a kormánypárt Kijev megyei szervezetének vezetője is. A Nép Szolgája, a Haza és az OPZZS alkotta többség így is csak a minimálisan szükségeshez közeli eredményt tudott felmutatni. A koalíció egyébként nem bizonyult hosszú életűnek. Miután ugyanis Dubinszkijt a párton belüli hatalmi harcok eredményeként eltávolították a megyei szervezet éléről, a Nép Szolgája új koalíciót hozott tető alá a JSZ és A Jövőért közreműködésével.
Más szemszögből vizsgálva ugyanazt a kérdést, a Nép Szolgája csupán négy régióban vonult hivatalosan is ellenzékbe. Azokban a megyékben, ahol a kormánypárt érzékelhetően gyenge, előfordult, hogy az elnök leváltotta a kormányzót, bár arra is van példa, hogy maradt a kormányzó, és maradt a háborúskodás is. A kormányzócserék többféleképpen is magyarázhatók. Előfordulhatott például, hogy Volodimir Zelenszkij elnök így büntette a tisztviselőket a rossz választási szereplésért, de nem kizárt, hogy az államfő ezen a módon igyekezett egyezségre jutni a helyi elitekkel.
A Cseszno elemzéséből kitűnik, hogy az országos pártok hol koalícióra léptek egymással a megyei tanácsokban, hol ellenzékbe vonultak, s ezekben a folyamatokban nem figyelhető meg semmiféle szabályszerűség. Minden arra vall, hogy a megyei tanácsi koalíciók az országos és a helyi üzleti-politikai csoportoknak a befolyásért és a forrásokért folytatott küzdelme eredményeként jöttek létre, azaz szó sem volt a pártok közötti ideológiai küzdelemről.
(zzz)
