Trianon 101 Badalóban

Badalóban idén is megemlékeztek az I. világháborút lezáró szégyenteljes trianoni rabló békediktátumról, amely a magyar nemzetet hivatott megsemmisíteni, és amelynek apropóján 2010-től június 4-én a magyar nemzet összetartozására emlékezünk.

A Tisza parti településen 16.00 órától, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezete és a Badalói Református Egyházközség közös szervezésében gyülekezeti és közösségi megemlékezést tartottak a templom falán lévő Petőfi Sándor-emléktáblánál.

Dr. Jakab Lajos alapszervezeti elnök megnyitó beszédében a magyar nemzet legfájdalmasabb napjának nevezte a trianoni békediktátum aláírását. Majd így folytatta: nincs kétségem afelől, hogy akik ma itt összegyűltünk, mindnyájunknak fáj a történelmi Magyarország sorsát megpecsételő, a legnagyobb nemzetveszteséget és történelmi tragédiákat előidéző, a XX. század leggyászosabb dátumaként a történelemkönyvekbe bekerülő trianoni diktátum, amelyet éppen 101 éve, 1920. június 4-én írtak alá. Viszont a nemzeti összetartozás napja már nem a gyászról, a szétszakítottságról és a búslakodásról szól, hanem valóban a magyarság összetartozásáról. Hálásak lehetünk és bízhatunk abban, hogy az Isteni gondviselés még sokáig megőriz bennünket azon a helyen, ahová születtünk. Örülni kell annak, hogy itt a Kárpát-medencében élünk, megmaradtunk és újra egységes magyar nemzetet alkotunk – tette hozzá.

Ezt követően Babarcki Evelin helyi iskolás elszavalta Juhász Gyula Trianon című versét, majd a falu legidősebb lakosa, a 87 éves Sárközi Gyula is felszólalt: „Én is úgy gondolom, ahogy régen gondolták és ma is gondolják, hogy lesz még újra boldog Magyarország. A Kárpátoktól, a tengerig felzendül még a vígság, vissza, vissza, mindent vissza, ez lenne az igazság” –szavalta saját Trianonról szóló költeményét.

Szalai Imre elöljáró Trianon kapcsán a bánat, hiányérzet és düh fogalmakat említette. „Haragszom mindenkire, aki részt vett e szégyenteljes diktátum kidolgozásában, haragszom a győztes nemzetekre, akik rákényszerítették Magyarországot arra, hogy aláírja ezt a gyalázatot.” A nemzeti összetartozás napja jó alkalom a nemzetünk szorosabb összefogására. Településünkön mi is egy összetartó közösséget alkotunk, beleértve mindenkit, azokat is, akik a jobb megélhetés érdekében jelenleg külföldre kényszerültek. A 101. évfordulón ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összefog bennünket. Vesszen Trianon! – zárta beszédét.

Ezt követően Sápi Zsolt református lelkész kért áldást Istentől a megemlékezésre. Igehirdetésében felhívta a figyelmet arra: mi magyar reformátusok Istennek adhatunk hálát, hogy 2009-ben, válaszul Trianonra, létrejöhetett a református magyarságot lélekben egyesítő, Magyar Református Egyház. A trianoni békediktátumnál csak az lehetne tragikusabb, ha a közösségi önképünkből – valamiféle nemzetek utáni korszakot vizionálva – eltűnne nemzeti öntudatunk és keresztény hitünk. Magyarnak lenni a tudatosság szintjén azt jelenti, hogy elfogadom és azonosulok azzal a nemzeti közösséggel, amelyet Isten az ő eleve elrendelt akaratából az öntudatra jutás, emberré válás eszközéül adott.

A szózat és a székely himnusz eléneklését követően 16.30-kor, a békediktátum aláírásának időpontjában 101 másodpercig megkondultak a templom harangjai, utalva az évfordulóra, amely alatt a résztvevők csendes imával kérték Isten áldását a nemzeti összetartozás napjára.

A délutáni alkalom közös koszorúzással zárult.

Az esti megemlékezés pedig a falu határában zajlott, ahol közel 80 ember gyűlt össze, és körülbelül 30 méter hosszú, 4 méter széles és 3 méter magas őrtüzet gyújtottak meg, ezzel is csatlakozva a gyujtsukmeg.ma kezdeményezéshez, illetve a nemzeti összetartozás napjához és a magyarság egységéhez. Az esemény csúcspontján a jelenlévők elénekelték a nemzeti imádságunkat, a himnuszt.

Dankai Péter