Lovas szekerezés és apák napja a KMNE-nél

2021. június 20., 09:51 , 1063. szám

Különleges programokon vehettek részt a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének (KMNE) tagcsaládjai június 18–19-én.

A KMNE szombaton a nagyszőlősi Szelíd Lovasközponttal közösen lovas szekerezést szervezett a tagcsaládok számára. Az első alkalommal megtartott, a nomád életmódot felelevenítő rendhagyó túra gyülekezőhelye a salánki Mikes-tó mellett fekvő Csizmár Horgásztanya pihenőhelye volt. Innen indultak busszal Nagyszőlősre, ahol a város határában 10 lovas szekér várta őket. A családok népviseletbe öltöztek, ami még autentikusabbá tette az eseményt. Miután mindenki elfoglalta a szekereken a helyét, elindulhatott a nomád túra, kiegészülve a lovasközpont 6 gyakorlott lovasával, akik lóháton folytatták útjukat. Az útvonal mezőkön, bozótos részeken, erdők vadregényes tájain vezetett. A 10 szekér és a lovasok nagyszerű, napjainkban már szokatlan látványt nyújtottak, amihez zene is társult. A mezei útvonalak döcögős szakaszai, illetve az elénk táruló táj és a napsütés magával hozta a „régi világ” mindennapi körülményeinek magával ragadó életérzéseit.

A túra csupán egy lakott területen, Szőlősegresen (Olesnik) vezetett keresztül. A helyiek ámulva fogadták a különleges, nem mindennapi „karavánt”: videózták, fényképezték, az autók dudaszóval üdvözölték a kirándulókat. Kiérve a falu határába, letérve az útvonalról egy mezőn „útonállók” támadták meg a konvojt, nagy felfordulást okozva ezzel. Az eset valóban élethűre sikeredett, hiszen a lovak vágtázni kezdtek a szekerekkel, rajtuk az utazókkal. Miután lecsendesedtek a kedélyek, kenyérlángos és fánk várta a résztvevőket, hogy aztán felfrissülve folytathassák a több mint 4 órás útjukat.

Margitics Ildikó, a Szelíd Lovasközpont társvezetője, a túra egyik szervezője lapunknak elmondta, Nagyszőlősön 2016-ban a városon belül szerveztek egy kisebb szekeres túrát, viszont a mostani egyedülálló program, így a szervezése is érdekes volt. „Nemrég voltunk a magyarországi Bugacon, a Kurultájon, ott láttunk egy nomád vonulást, amely nagyon megihletett minket. Ezen felbuzdulva a KMNE-vel közösen terveztük meg a mostani eseményt” – meséli Ildikó.

Salánk határába érve a csapat átkelt a Szalván, ami szintén nagy élményt jelentett mindenki számára, és a lovak is olthatták a szomjukat. Még néhány kilométert haladva visszaérkeztek a salánki kiindulóhelyhez, ahol bográcsgulyás várta a megfáradt utazókat.

Tarpai József, a KMNE elnöke lapunknak nyilatkozva úgy fogalmazott: örök élmény lesz ez a résztvevőknek, a gyerekek egész életükben emlékezni fognak rá. Igaz, hogy nem a legkényelmesebb program, mivel mezei-erdei utakon vezetett keresztül, viszont ritkán adatik manapság ilyen lehetőség, hogy a családok szekéren utazhassanak.

Az apák napjával kapcsolatban hozzátette: az egyesület fontosnak tartja, hogy ne csak az anyák napját, hanem az apákét is méltassák. „Minden évben összegyűlünk mi, apák. Ezúttal a Barátság Stadionban tettük ezt, sütögettünk, focit néztünk, illetve Popovics Béla helytörténész tartott előadást, aztán beszélgettünk az apaságról, az itthon maradásról, a feladatokról. Közel 30 apa vett részt a programon egész Kárpátaljáról.”

A badalói Fábián családnak is nagy élményt jelentett a túra. Margit, négy gyermek édesanyja lapunknak elmondta: „Élveztük a zötykölődést a szekéren, jó csapatba is kerültünk, végignevettük az egészet. Ezentúl mindig jelentkezni fogunk a hasonló programokra is. Egyébként gyerekkoromban szekereztem legutóbb. Másképp éltem meg kisgyerekként, mert megszokott volt, most már teljesen más élményt nyújtott.”

Margitics Eriket, a lovasközpont másik vezetőjét, programfelelőst az esemény szervezéséről kérdeztük: „Nem volt egyszerű dolgom, kb. 2 hónapomba került, hogy a járásból felkutassam a lótartással és szekerezéssel foglalkozó embereket, hiszen egyre kevesebben lovászkodnak. Házról házra jártam, hogy felkeressem a vidéken ezeket az embereket. Meg kellett vizsgálni a lovaknak és a szekereknek az állapotát is, mert nem mindegyik volt alkalmas arra, hogy részt vegyen ezen a vonuláson. A biztonság volt számomra a legfontosabb. Azért választottuk ezt az útvonalat, mert a nomád vonulást felelevenítő jelleg volt a cél, ami azt jelenti, hogy belekóstolhattunk abba, hogy milyen is volt ezer évvel ezelőtt az őseinknek végigvonulni a sztyeppeken meg az erdőkön. Átérezhettük azokat a küzdelmeket, amelyeken az őseink mentek keresztül azért, hogy a Kárpát-medencében le tudjanak telepedni.”

Dankai Péter