Sweet Tooth: Az agancsos fiú
Sorozatajánló
Sosem érkezhetett volna jobb időben a Sweet Tooth: Az agancsos fiú; a Covid idején egy járványtól megritkított társadalomban félig ember, félig állat (hibrid) gyerekek születnek. Jim Mickle azonos című képregényén alapuló szériája nem sokat tesz hozzá a járványos diskurzushoz, de remek drámát kerekít a család és a túlélés természetéről.
Az eredeti, 2009 és 2013 között megjelent sötét tónusú képregény 40 részben követte az ember-szarvas hibrid kisfiú, Gus, az őt protezsáló Jepperd és a hibridekkel kísérletező Dr. Singh történetét. A képregény 2015-ben kapott egy nyolcoldalas kiegészítést, majd 2020–2021-ben (az időzítés, gondolom, nem véletlenül előzte meg a sorozat premierjét) egy hatrészes folytatást The Return címmel.
E heti sorozatunk középpontjában Gus áll, akit édesapja, hogy megkímélje a betegséget a hibrid babák nyakába varró fejvadászok dühétől, a Yellowstone park egy elhagyott zugában akar felnevelni. Apja próbálja burokban tartani fiát, de sokan vannak a minden bajukért hibáztatott hibrid nyomában. Apa és fia közös élete szinte idillinek mondható mindaddig, amíg rájuk nem találnak.
Amikor egy tragédiát követően végül Gus magára marad, az agancsos fiú az adaptációban a nagydarab, fekete focistává avanzsáló Tommy Jepperd mellé sodródik, akit kezdetben a saját túlélésén kívül semmi más nem érdekel. A páros azonban lassan összeszokik, és együtt indul neki egy biztonságosabb élet keresésének: a széria első három részében Coloradóba próbálnak eljutni, ahol menedéket és a kisfiú anyját remélik megtalálni. Mindeközben Dr. Singh kétségbeesetten keresi a gyógyírt felesége betegségére, ami talán összefüggésben van a hibridek megjelenésével.
A sorozat a járvány kitörésének pillanatában, egy eszméletlenül erős (bár kellő számú vírusos mozit látva közhelyesnek tekinthető) felütéssel kezd: egy másodperc alatt szippantja be a nézőt, akit aztán többet nem is ereszt. A remek színészeknek, a jól megírt karaktereknek és a humort sem nélkülöző párbeszédeknek köszönhetően a Sweet Tooth: Az agancsos fiú nagyon könnyen megszeretteti a szereplőit. Az egyes részek újabb és újabb karaktereket vezetnek be, és egyre több információt osztanak meg az Összeomlás utáni világról: megismerjük az újonnan kialakult társadalmi rendet, felfedezzük a túlélők életét irányító szabályokat, az ellenállás egységeit.
A történetmesélés egyik fontos eleméül az alkotók hőseiket nagyon látványos és ellentmondásos közegekbe helyezik: a posztapokaliptikus világban is burjánzó természet és a családokban a szörnyűségek árnyékában is élő csendéletek reménnyel töltik el a nézőt. Az ambivalenciát az is erősíti, hogy a történetet Josh Brolin (Thanos a Marvel-moziuniverzumból) narrációja kíséri, ami egyfajta mesés keretbe helyezi a borzalmakat – ezzel is sugallva, hogy nem egy hagyományos disztópiával állunk szemben. Az ilyen típusú történetek rendszerint rossz vagy legalább keserédes véget érnek, és az esetek legkisebb részében olyan fény vonul végig rajtuk, amit a Sweet Tooth minden pillanatában érzünk. A sorozat egyik legnagyobb teljesítménye, hogy bár nem fukarkodik a szörnyűségek felvázolásával, mindvégig életigenlő és reménykeltő tud maradni.
A tíz évig izoláltságban élő Gus személyiségén keresztül képes megmutatni az ember mindenre rácsodálkozó természetét és azt a kivételes képességét, ami talán segített meghaladni állati természetét: a felnőttekben is élő gyermeki jó valamennyi rosszon felülemelő erejét. Különösen erősen jelenik meg ez a motívum Jepperd karakterén keresztül, aki cinizmusát és önzőségét részről részre hátrahagyva igazi apafigurává érik a cselekmény előrehaladtával, és akinek segítségével – tanításait és mintáját szembeállítva Gus vér szerinti apjával – az alkotók a család újraértelmezéséről is tudnak mesélni.
A széria másik fontos gondolati csomópontja az emberség és a túlélés témája körül mozog: a néző a meghozott borzalmas döntéseket látva újra és újra felteszi magának a kérdést: vajon ő mit tenne a szereplők helyében. A hibridek jelenléte szinte követeli, hogy elgondolkodjunk azon, mi teszi az embert emberré: vajon a finom falatokat messziről kiszúró szaglás, a legkisebb neszekre is moccanó fül, vagy a saját érdekeinkért és meggyőződéseinkért mindenkit letaroló erőszak állatiasabb? Ez utóbbi témakört az alkotók tovább árnyalják Dr. Singh történetszálával, akinek nap mint nap olyan etikai dilemmákkal kell szembenéznie, melyekre nem készítette fel a hippokratészi eskü.
Szerencsére a széria nemcsak a gondolatiság terén remekel: nagyszerű képekkel mesél, és – bár nem ez adja a cselekmény gerincét – időről időre egy jól megkomponált (és végre nem öncélúan erőszakos) akciójelenetet is bedob – ha minden eszerint megy tovább, a Netflix egyik legszebb, legszerethetőbb fantasyszériáját kaptuk a Sweet Tooth formájában.
A június 4-én debütált sorozat az IMDb-n 8,1-es értékelést kapott, ami bármikor feljebb kúszhat az idő elteltével. Szarvashiba lenne kihagyni! Jó szórakozást!
FS
