Az ittas vezetésről józanul

2021. július 6., 10:28 , 1064. szám

„Az utóbbi időben több esetről is hallottam, amikor a rendőrök megpróbálták ittas vezetéssel megvádolni és így vagy úgy fizetésre kényszeríteni az autóvezetőket. A legmegdöbbentőbb az volt számomra, amikor a lakótelepi lakása előtt parkoló autójában ülő és rádióhallgatás közben a sörét kortyolgató polgárba kötöttek bele. Hogyan lehet elkerülni az ilyen kellemetlen helyzeteket?”

– Sajnos, valóban előfordul, hogy az Adminisztratív jogsértési törvénykönyvnek (Ajtk.) az ittas vezetést tárgyaló 130. cikkelye alapján lefolytatott eljárásokban a rendőrök megpróbálnak „trükközni”. Ennek célja rendszerint a szabálysértés beismerésére késztetni a járművezetőt, mert ebben az esetben anélkül tudnak felmutatni sikert (azaz egy újabb ittas vezető fülön csípését), hogy be kellene tartaniuk az eljárás valamennyi követelményét, illetve bizonyítaniuk kellene a szabálysértés tényét.

Az említett eset – a szabálysértési eljárás megindítása a lakása előtt parkoló autójában ittasan ülő, de a járművét nem irányító, a forgalomban részt nem vevő személy ellen – egyike ezeknek a trükköknek. Ilyenkor a rendőrök azzal próbálhatnak nyomást gyakorolni a rendszerint megdöbbent polgárra, hogy azt állítják, rendelkeznek egy közeli térfigyelő kamera felvételével, amelyen látható, amint vezeti az autóját, s tanúkkal is alá tudják támasztani az ittas vezetést. Ezután „jóindulatúan” azt javasolják a polgárnak, hogy vallja be tettét, „különben csak rosszabb lesz”: hosszadalmas eljárás és megszégyenítés vár rá, végül pedig úgy is elveszíti a jogosítványát, s meg kell majd fizetnie a bírságot is. Ügyvéd kollégám egyik ügyfele néhány éve nem volt hajlandó vallomást tenni, ehelyett felhívta őt. Amikor az ügy a bíróság elé került, természetesen kiderült, hogy nem létezik semmiféle videófelvétel. Ha azonban a járművezető „beismerte” volna tettét, nem is lett volna szükség se videófelvételre, se tanúra, elég lett volna a beismerő vallomása ahhoz, hogy bevonják a jogosítványát.

A lényeg, hogy amikor a járművezető hasonló helyzetbe kerül, ne essék pánikba. Jusson eszébe, hogy a gépkocsivezető felelősségre vonásához az Ajtk. 130. cikkelye alapján a rendőröknek bizonyítaniuk kell, hogy az adott sofőr az adott helyen, az adott időpontban vezette az adott közlekedési eszközt. Ha a járművezető bizonyos benne, hogy gépkocsija mindvégig el sem mozdult a helyéről, s így nem létezhet olyan felvétel vagy tanú, amely/aki ennek az ellenkezőjét bizonyíthatná, azt tanácsolhatom neki, hogy:

1. ne reagáljon a rendőrök felszólítására, hogy tegyen beismerő vallomást;

2. ha pedig a rendőrök ennek ellenére szabálysértési jegyzőkönyvet vesznek fel, bátran követelje, hogy beírhassa a jegyzőkönyvbe: a közlekedési eszköz nem mozdult el a helyéről.

Megtörténhet, hogy a rend­őrök a közúti ellenőrzésre megállított jármű vezetőjét gyanúsítják meg ittas vezetéssel, és felszólítják, hogy tartson velük a kórházba, ahol megmérik a véralkoholszintjét. Előfordul, hogy a gépkocsivezető tagadja az ittasságát, de nem ér rá a kórházba menni, mert sürgős dolga akad. Volt rá példa, hogy a rendőrök ekkor látszólag készségesen felajánlották a polgárnak, hogy mondjon le az azonnali vérvételről azzal, hogy később, a számára megfelelő időpontban maga keresheti fel az orvost, áteshet a vérvizsgálaton, s önállóan benyújtja annak eredményét a bíróságon.

Sajnos, a rendőrök ezzel tulajdonképpen megtévesztik a járművezetőt, mivel megtagadni a vérvételt a rendőr felszólítására gyakorlatilag ugyanolyan szabálysértés, mint maga az ittas vezetés. Arról nem is szólva, hogy az önállóan elvégzett utólagos kórházi vérvétel és vérvizsgálat nem szabályos, annál ugyanis az előírás szerint jelen kell lennie a rendőrnek. Ezek után a bíró belátására van bízva, elfogadja-e bizonyítékként az eljárásban ennek a szabálytalanul készült vérvizsgálatnak az eredményét, vagy sem. A beszámolókból ítélve néha az ügyvédnek sikerül bebizonyítania a bíróságon, hogy a rendőrség megtévesztette az ügyfelét, aki nem volt tisztában döntése jogi következményeivel, ám nincs rá garancia, hogy ez minden esetben sikerül. Arról nem is szólva, hogy a polgár is jobban jár, ha – már amennyiben biztos az igazában – a rendőrség felszólítására azonnal átesik a vizsgálaton, és ezzel tisztázza magát, időt és pénzt (ügyvédi díjat) takarítva meg.

A törvények egyértelműen szabályozzák a vizsgálat rendjét, ha felmerül az ittasság gyanúja. Első lépésként a rendőr felajánlja a járművezetőnek a vizsgálat helyszíni elvégzését az alkoholszonda segítségével. Amennyiben a járművezető nem ért egyet az alkoholszonda mutatta értékkel, vagy nem egyezik bele a szondáztatásba, a rendőröknek fel kell ajánlaniuk számára, hogy egy egészségügyi intézményben essen át a véralkoholszint mérésén.

A gyakorlatban előfordulhat, hogy a rendőrök nem ajánlják fel a kórházi vérvizsgálatot, sőt a járművezető követelésére sem hajlandók a kórházba kísérni őt. Az alábbi eset amolyan tanmese gyanánt száll szájról szájra. Ezek szerint miután a gépkocsivezető nem értett egyet a szondázás eredményével, a rendőrök jegyzőkönyvet készítettek a szondázásról két példányban, és megkérdezték a járművezetőt, egyetért-e a szondázás eredményével. Miután a járművezető nemet mondott, a rendőrök a jegyzőkönyv egyik példányába azt írták, hogy egyetért, a másikba azt, hogy nem ért egyet. A polgár nem olvasta el tüzetesen mind a két példányt, hanem aláírta azokat. Ő azt a példányt kapta meg, amelyben az szerepelt, hogy nem ért egyet az eredménnyel, a rendőrök pedig csatolták a szabálysértési jegyzőkönyvhöz azt, amely szerint egyetért. A rendőrök végül elkerülték a kórházi vérvizsgálatot, amely mindent tisztázhatott volna.

A hasonló ügyekben persze mód van arra, hogy az ügyvéd utólag bebizonyítsa ügyfele igazát a bíróság előtt, ez azonban soha nem egyszerű. Szükség lehet az ügy anyagaihoz csatolt helyszíni videófelvételekre, tanúvallomásokra, amelyek vagy rendelkezésre állnak, vagy nem.

Javasolható tehát, hogy a járművezető vitás esetben ragaszkodjék a véralkoholszint kórházi méréséhez, és mindig figyelmesen olvassa el a jegyzőkönyveket (illetve minden példányukat), mielőtt aláírná azokat.   

hk