Hogyan szelídítsünk oligarchát?

Ukrajna Legfelső Tanácsa július 1-jén elfogadta első olvasatban az úgynevezett oligarchaellenes törvényt, amelyet Volodimir Zelenszkij elnök terjesztett a parlament elé. A jogszabályra 275 honatya szavazott igennel. Nem kizárt, hogy mire ez az írás az olvasó elé kerül, a törvényhozás második olvasatban is jóváhagyja a dokumentumot. Ha ez bekövetkezik, a törvény fél év múltán hatályba lép, és 10 éven keresztül marad érvényben.

A közéletben jelentős gazdasági vagy politikai súllyal bíró személyek (oligarchák) túlzott befolyásával kapcsolatos nemzetbiztonsági fenyegetések megelőzéséről szóló törvényjavaslat értelmében az oligarcha olyan magánszemély, aki megfelel legalább háromnak az alábbi négy ismertetőjegy közül:

1. Részt vesz a politikai életben.

Részt venni közvetlenül és közvetetten is lehet. Közvetlen részvétel, ha valaki magas állami tisztséget vállal, vagy megválasztják parlamenti képviselőnek. Közvetett részvételnek a magas állami tisztviselőkkel fenntartott kapcsolat, a politikai párt vezetésében betöltött tisztség, a politikai tevékenység finanszírozása számít.

2. Jelentős befolyással bír a tömegtájékoztatási eszközökre.

Befolyást gyakorolni egy tömegtájékoztatási eszközre elsősorban annak tulajdonosaként, illetve kedvezményezettjeként lehet. De a törvénytervezet azt is lehetővé teszi, hogy olyasvalakinek tulajdoníthassanak tömegtájékoztatási eszközre gyakorolt befolyást, aki jogilag nem a tulajdonosa-kedvezményezettje annak. Ebből a célból bevezetnék az „ellenőrző” (контролер) fogalmát, aki közvetlenül vagy mások révén döntő befolyást képes gyakorolni a média irányítására vagy tevékenységére.

3. Gazdálkodási egység tulajdonosa, végső kedvezményezettje (vagy ellenőrzője), aki a törvény hatálybalépésének napján természetes monopóliummal bír, avagy monopolhelyzetben van a nemzeti termékpiacon, s egy éven át fenntartja, vagy javítja ezt a helyzetét.

4. Személyi aktívumainak megerősített értéke meghaladja a létminimum egymilliószorosát a folyó év január 1-jei állapot szerint (idén ez 2 milliárd 270 millió hrivnyának, avagy mintegy 80 millió dollárnak felel meg).

Érdekes, hogy jelenleg ennek az utóbbi kritériumnak az ukrajnai Forbes-listán szereplő mind a 100 leggazdagabb ukrán polgár megfelel. A leggazdagabb Rinat Ahmetov tulajdonát 7,6 milliárd dollárra becsülik, de még a lista utolsó, 100. helyezettjének, Olekszandr Szlobogyannak a vagyona is 125 millió dollár. Valójában tehát gyakorlatilag az ország teljes gazdasági elitjével kapcsolatban felmerülhet az „oligarchagyanú”.

Ráadásul, mint látható, az oligarchaság kritériumai meglehetősen tágan értelmezhetők. Különösen úgy, hogy a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) lesz hivatott mérlegelni azokat. A törvényjavaslatban vázolt mechanizmus értelmében az oligarchává nyilvánításra a miniszteri kabinet, az Ukrán Nemzeti Bank, az Ukrán Biztonsági Szolgálat, a Monopólium­ellenes Bizottság és az RNBO tagjai tehetnek javaslatot. Ennek alapján hozza meg határozatát az RNBO, amelyet az államfő rendeletével léptet életbe.

Az oligarchák nyilvántartását is az RNBO hivatott kezelni. Az oligarchák nevét közzéteszik a testület weboldalán, mellékelve egyebek mellett a nyilvántartásba vételükre vonatkozó határozatot, annak indoklását, a vagyonnyilatkozatukat. Az oligarchákat ugyanis vagyonnyilatkozat benyújtására köteleznék, akárcsak a köztisztviselőket és képviselőket.

Az oligarcháknak nyilvánított személyek két területen számíthatnak korlátozásra. Egyrészt tilos lesz pénzadományokkal támogatniuk pártokat – akár személyesen, akár közvetítő útján. Másrészt nem vehetnének részt a „nagy privatizációban”, azaz a jelentős, állami tulajdonban lévő vállalatok magánkézbe adásában.

Szabadulni a megbélyegzéstől oly módon lehetne, hogy az oligarcha eléri, ne feleljen meg az „oligarchaság” legalább két feltételének. Ha ez megtörtént, kérvényt kell benyújtania az RNBO-nak, amely megvizsgálja a kérelmet, és dönt a kérelmező törléséről a nyilvántartásból.

Elemzők mindenekelőtt arra hívják fel a figyelmet, milyen hangsúlyosan szerepel a törvényjavaslatban az oligarchák és a média kapcsolata. A törvényalkotó, vagyis Zelenszkij nem tiltja meg ugyan a média birtoklását, ám láthatóan fontos a számára, hogy megfossza az ország leghatalmasabb embereit a médiára gyakorolt közvetlen befolyásuktól. Ezért nem éri be annyival, hogy azok egyszerűen átadják a tulajdonjogot egy strómannak, azaz egy megbízható emberüknek, amennyiben nem kívánnak szerepelni az oligarchák nyilvántartásában, hanem kiköti, hogy a vevő csupán „kifogástalan üzleti hírnevű” személy lehet.

Kifogástalan üzleti hírnevű személynek azt tekinti a jogszabály, aki

– büntetlen előéletű;

– nem sújtották szankciókkal Ukrajnában vagy Nyugaton;

– nem volt megfosztva a bíróság által bizonyos tisztségek betöltésének jogától;

– időben fizeti az adókat (adótartozása nem haladhatja meg a havi minimálbér összegének százszorosát);

– nem vásárolt tömegtájékoztatási eszközt ismeretlen eredetű forrásból vagy a piacinál lényegesen alacsonyabb áron;

– nem sértette meg rendszeresen a tömegtájékoztatási eszközökre, bankokra, pénzügyekre, pénzügyi monitoringra, valutaforgalomra, értékpapírokra, részvénytársaságokra és tőkepiacokra vonatkozó jogszabályokat és az adótörvényeket.

Az oligarchaellenes törvény másik „sajátossága”, hogy – szemben az előzetes várakozásokkal – lényegében nem irányoz elő komoly szankciókat az oligarchákkal szemben, csupán megbélyegzi őket. A hatalom láthatóan visszarettent a szankcióktól – talán a Nyugat bírálatától, talán az oligarchák dühétől tartva. Így viszont a törvény, amely hetek-hónapok óta foglalkoztatja a közvéleményt, nem jó egyébre, mint Volodimir Zelenszkij elnök közvetlen politikai ellenfeleinek, a közéleti szerepet vállaló nagyvállalkozóknak a lejáratására, társadalmi megítélésük rontására. Vagyis miközben rásüti a bélyeget Petro Porosenko exelnökre vagy Viktor Medvedcsukra, „Putyin komájára”, a jogszabály nem lesz számottevő hatással azokra, akik a háttérből mozgatják a szálakat. Alig hihető, hogy Rinat Ahmetov, Ihor Kolomojszkij, Viktor Pincsuk és társaik elpirulnának pusztán attól, hogy valaki oligarchának nevezi őket. Amint az sem valószínű, hogy teljesen felhagynának a politikai befolyásszerzéssel, csak mert megtiltották nekik.

Egyes elemzők szerint a törvénytervezetről első olvasatban rendezett szavazás eredménye is arra vall, hogy az oligarchaellenes törvényt nem annyira az oligarchák ellenzik, mint inkább a nyugati államokhoz, szervezetekhez, intézményekhez köthető honatyák. Ebből arra következtetnek, Nyugaton már tisztában vannak vele, hogy a jogszabály célja valójában nem az oligarchák elleni küzdelem, csupán a „megszelídítésük”, azaz a rákényszerítésük az elnök iránti lojalitásra.  

(zzz)