A kárpátaljai szeparatizmusról nyugati pénzen?

2021. július 14., 18:52 , 1066. szám

A napokban újabb, dokumentumfilm-méretű ukrán összeállítás látott napvilágot a világhálón Orbán Viktor miniszterelnökről és kormányáról, a kárpátaljai magyarokról, a határon túli nemzetrészek anyaországi finanszírozásáról és a szeparatizmus Kárpátalján hovatovább mindent körüllengő gyanújáról. Rendszerint tudomásul vesszük az efféle újságírói munkákat és továbblépünk. Lassan beletörődünk kiszolgáltatott helyzetünkbe. Nemigen feszegetjük az „oknyomozó” riportok készítésének okát, hátterét. Érthetően az is ritkán fordul meg a fejünkben, hogy a magát a demokrácia őrének, a kisebbségek védelmezőjének tekintő Nyugat forrásait is fel lehet használni a kárunkra – akár ez volt a külföldi mecénások és az ukrajnai felhasználók eredeti célja, akár a jó szándék vezérelte őket.

Az Orbán. Pénz. Kárpátalja – Hogyan fektet a magyar kormány milliárdokat a régióba és növeli befolyását Ukrajnában («Орбан. Гроші. Закарпаття». Як угорський уряд вкладає мільярди в регіон і нарощує вплив в Україні) című oknyomozó riport, vagy inkább dokumentumfilm a Szhemi (Схеми), a Szabadság Rádió ukrajnai szerkesztősége és az UA:Persij (UA:Перший) tévécsatorna közös projektjének a produkciója. Hogy ki volt ennek az összeállításnak az ihletője – ha volt egyáltalán –, azt nem tudhatjuk bizonyosan, bár lehetnek sejtéseink.

„Szlovákia, Horvátország, Románia, Szerbia és Szlovénia oknyomozó újságírói összefogtak egy nagy projekt, a Hungarian money körül (Valójában: Hungarian money, Orbán’s control. Influence of Viktor Orbán’s government in neighboring countries – a szerk.), hogy megvizsgálják az Orbán-kormány pénzügypolitikájának természetét és valódi indítékait” – olvashatjuk a Szabadság Rádió weboldalán a mintegy 50 perces filmet ismertető írás bevezetőjében. Ez a nemzetiségi összetételét tekintve leginkább a kisantantra emlékeztető oknyomozó csapat előzékenyen bevonta a munkába az ukrán Szhemi szerkesztőségét, „hozzáférést biztosítva egy nagy adatbázishoz, amely részletes információkat tartalmaz a magyar támogatás elosztásáról a Bethlen Gáborról elnevezett egyik fő állami alapon keresztül”.

Tekintettel a filmben szereplő információkra, a Szhemi valószínűleg „oknyomozás” nélkül is megszerezhette volna azokat, hiszen a Bethlen Gábor Alapnak a támogatásokra vonatkozó adatai alapvetően nyilvánosak, s ha valaki részletesebb tájékoztatást igényel, lehetősége van a közérdekből nyilvános adatok igénylésére. Természetesen úgy jobb a történet és egyszerűbb elmesélni, ha létezik egy projekt, amely felhívja a figyelmet az adatokra, az abban részt vevő újságírók nyilván a magyar szöveg fordításába is besegítenek, és még nyilatkoznak is, ha kell.

Persze tudjuk, hogy semmi nincs ingyen. A Hungarian money, Orbán’s control weboldalára kattintva (http://hungarianmoney.eu/) megtudhatjuk, hogy támogatójuk egy bizonyos Oknyomozó Újságírás Európáért (IJ4EU) elnevezésű szervezet (https://www.investigativejournalismforeu.net/), mely egyebek mellett a határokon átnyúló oknyomozó újságírás finanszírozásával foglalkozik. Az IJ4EU-projekt támogatója viszont az Európai Bizottság, a társtámogatók között pedig felfedezhetjük az Orbán Viktor és kormánya ellen szabályszerű média- és politikai hadjáratot folytató Soros György alapítványát, az Open Society Fundationt.

És ha már a támogatóknál tartunk. A Szhemi egyik alapítója, a Szabadság Rádió (SZR) ukrán szerkesztősége része a Szabad Európa/Szabadság Rádió konzorciumnak, melyet az Egyesült Államok Kongresszusa pénzel a U. S. Agency for Global Media (USAGM) elnevezésű szervezeten keresztül.

„Küldetésünk a demokratikus értékek és intézmények, valamint az emberi jogok előmozdítása azon országok hallgatóságának megszólításával, amelyekben a sajtószabadságot a hatóságok korlátozzák, vagy még nem vált normává” – határozza meg célját az SZR weboldalán.

„Az újságíróknak részletesen és kiegyensúlyozottan kell bemutatniuk minden kérdésben az ellentétes vagy eltérő nézeteket” – vallják egyebek mellett szakmai kódexükben.

Ebbe a kódexbe láthatóan belefér, hogy sem Orbán Viktort, sem a BGA képviselőjét nem szólaltatja meg a közel egy órás dokumentumfilm. Egyedül Gulyás Gergely, a Miniszterelnöki Hivatal vezetője kap szót úgy négy mondat erejéig, miután a szerző, Valerija Jehosina kárpátaljai útja során mikrofonvégre kapta a magyar kormánytisztviselőt, amikor az részt vett a Munkácsy Mihály Magyar Ház megnyitóján. Formálisan az újságíró eleget tett a kötelezettségének, ami a kiegyensúlyozott tájokoztatást illeti, a többi ízlés kérdése.

Ezen a ponton akár le is zárhatnánk a témát. A Szhemi összeállítása azonban nem, vagy nem kizárólag Orbán Viktor „démonizálására” összpontosít: felbukkan a kárpátaljai magyarságot régóta kísértő téma, a szeparatizmus.

„Pontosan mire megy el a magyar pénz Kárpátalján, ki kapja közvetlenül; és vajon lehetnek-e ennek a nagyszabású magyarországi kampánynak a határ menti régióban kézzelfogható politikai következményei egész Ukrajna vonatkozásában, amely már megszenvedte, nem is akárhogyan, az egy másik szomszédos állam által szított szeparatizmust?” – teszi fel a kérdést a szerző és az SZR.

Jehosina bejárta Kárpátalját, hogy sokadikként próbáljon meg választ találni erre a kérdésre, amelyen évek óta csámcsog az ukrán média. Utólag megállapíthatjuk, hogy a Szhemi munkatársa nem erőltette meg különösebben a fantáziáját. Filmjében a hasonló témájú korábbi riportokban látottakra helyenként kísértetiesen emlékeztető felvételeket mutat egy néhol lepusztult, néhol kijevi szemmel talán egzotikus vidékről, amelyet ukránul nem, vagy alig beszélő bennszülöttek laknak. A már számtalanszor felvetettekhez kísértetiesen hasonló témákat vet fel az újságíró, s kérdéseire az unalomig ismert válaszokat kapja. Magyarország beavatkozása az ukrán belügyekbe, kárpátaljai választások, szeparatizmus, a kárpátaljai magyarok szervezeteinek, intézményeinek, vállalkozásainak, kultúrájának anyaországi támogatása, az ukrán nyelv hiányos ismerete, magyarellenes provokációk, a szeparatizmust tagadó, ukrán állampolgárságukat buzgón bizonygató emberek – csupa lerágott csont, csupa közhely, bár számunkra megannyi fájó pont.

Néhány véletlen ember mellett ugyanazok a kárpátaljai magyar közéleti szereplők és ugyanazok az ukrán politikusok, „szakértők” állnak kamera elé. Különösen a „szakértők” érdekesek. Megszólal például Dmitro Tuzsanszkij, az ungvári Közép-európai Stratégia Intézet (Інститут Центральноєвропейської Стратегії) igazgatója, aki láthatóan készségesen „szakért”, azaz áll a nyugati és a hazai ukrán média rendelkezésére, valahányszor a kárpátaljai magyarokról, az itteni szeparatizmusról van szó. Az általa irányított intézet nyugati alapítványok és intézmények által támogatott „kárpátaljai” projektekben is részt vesz. Nemrég például a Jevropejszka Pravda (JP) portállal közösen, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) támogatásával többrészes cikksorozatot szenteltek (Re:Open Zakarpattia) a „multikulturális” Kárpátaljához kapcsolódó negatív sztereotípiák cáfolásának, illetve a régió lehetséges szerepének Ukrajna európai integrációjában. És láss csodát: a Szhemi műsorában felbukkanó másik „szakértő” nem más, mint Szerhij Szidorenko, a JP főszerkesztője. Mondhatnánk, az ukrán újságírók nemcsak a kilincset adják egymásnak Kárpátalján, amikor a szeparatizmus a téma, hanem a „szakértőket” is. Pláne, ha a „szakértők” véleménye történetesen megegyezik a hivatalossal: szeparatizmus ugyan nincs Kárpátalján, magyarországi befolyás, korrupció viszont igen!

Egyébként a JP-nek is jut a külföldi mannából, a weboldal tanúsága szerint egy főként amerikai kongresszusi pénzekből gazdálkodó civil szervezet, a National Endowment for Democracy támogatja, valamint a Cseh Köztársaság külügyminisztériumának Transition Promotion Program elnevezésű projektje.

Mint látható, Kárpátalja, az itteni magyarok, a mi képzelt szeparatizmusunk számtalan ukrán újságírónak, „szakértőnek”, politikusnak és hivatalnoknak biztosít hol elfoglaltságot, hol médiafigyelmet, hol munkát, megélhetést. Nem is lenne ezzel baj, ha a kiemelt figyelem, amelyben akaratunk ellenére részesülünk általuk, nem tartaná életben a magyar szeparatizmusról terjedő szóbeszédet, nem szennyezné be a korrupció bizonyíték nélkül is tapadó gyanújával az anyaország gondoskodását, a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezeteit, azok tisztségviselőit és a magyar intézményeket. (Hangsúlyozzuk, ez a hatás akár független is lehet azok szándékától, akik így vagy úgy, de le kívánnak húzni még egy bőrt a korrupció, a szeparatizmus témájáról.) 

(ntk)