Folytatódott az ukránosítás

Az ukrán mint államnyelv funkcionálásának biztosításáról szóló jogszabály (egyszerűbben: a nyelvtörvény) újabb rendelkezései léptek életbe Ukrajnában a napokban, tovább korlátozva a nemzeti kisebbségek nyelveinek használatát.

Hogy véletlen-e vagy sem, azt nem tudhatjuk, mindenesetre ugyancsak az elmúlt héten történt, hogy az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel összhangban lévőnek minősítette a nyelvtörvényt, miután kereken egy évig és egy hétig rágódott a problémán. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) nyilatkozatában sajnálatát fejezte ki az Alkotmánybíróság döntése miatt, amely „ellehetetleníti a nemzeti és nyelvi kisebbségek nyelveinek a közösségi térben való használatát”.

Egyébként a sajtóból ítélve az elmúlt hetekben-hónapokban éppen a hatalompárt részéről tettek néhány tétova kísérletet a törvény módosítására. Szó sincs róla, hogy bárkinek megesett volna a szíve a kisebbségeken. Állítólag mindössze annyi történt, hogy az ukrajnai tévélobbi és filmipar igyekezett elhalasztani annak a szintén mostanában hatályba lépő törvényi rendelkezésnek a bevezetését, amely kimondja, hogy az ukrajnai műsoroknak ukrán nyelven kell készülniük, és egyben kötelezővé teszi a külföldön gyártott műsorok szinkronizálását. Ez egyrészt jelentős költségnövekedést okoz a csatornák számára, másrészt komoly bevételkieséssel jár azoknál a produkciós irodáknál, amelyek eddig az ukrán és az orosz piacon is eladható műsorokat gyártottak. A strana. ua szerint a Nép Szolgája frakció végül a nacionalisták vádjaitól félve nem merte parlamenti vitára bocsátani a szinkronizálási kötelezettség elhalasztására vonatkozó törvényjavaslatot.

A nyelvtörvény 10. cikkelye múlt héten életbe lépett rendelkezései értelmében az állami vezetők (a parlamenti képviselők kivételével), az országos hivatalok és intézmények tisztviselői és hivatalnokai, a közigazgatásban és az önkormányzatokban foglalkoztatott választott és kinevezett tisztviselők, a közalkalmazottak, az állami és önkormányzati intézmények dolgozói (az érintettek részletes felsorolását lásd a nyelvtörvény 9. cikkelyében!) mostantól kötelesek igazolni az államnyelv ismeretét. Ezt legegyszerűbben az érettségi bizonyítvány felmutatásával lehet megtenni, amennyiben a dokumentumban önálló tantárgyként szerepel az ukrán nyelv. A megfelelő bizonyítvány hiányában marad a nyelvvizsga.

Ugyanakkor az érintettek bizonyos kategóriáinak (lásd a 10. cikkely 2. pontját!) kötelező vizsgát tenni ukránból. Érdekes, hogy a vizsgára kötelezettek között találjuk mások mellett az oktatási intézmények vezetőit is (az intézmény tulajdonformájától függetlenül), miközben a jogalkotó valamilyen megfontolásból mentesítette a vizsga alól az Ukrán Fegyveres Erők hivatásos tisztjeit.

A 11. cikkely a nyelvismeret három alapvető szintjét határozza meg: A – alapszint, B – középszint és C – a nyelv szabad használatának szintje.

A már hivatalban-tisztségben lévők nem kötelesek vizsgát tenni, csak amennyiben újabb megbízatást vállalnak, netán újra kívánják választatni magukat. Sajtóinformációk szerint a vizsga tesztből, írásbeli feladatból, valamint elbeszélgetésből fog állni. A megmérettetés az ukrán állampolgárok számára ingyenes. Azoknak, akik letették a vizsgát, tanúsítványt állítanak ki erről, amelynek nincs érvényességi ideje. Akik nem teszik le a vizsgát, négy hónap elteltével próbálkozhatnak újra. Egyes becslések szerint az első körben vizsgára kötelezettek száma meghaladhatja a százezer főt.

Életbe lépett a nyelvtörvény 23. cikkelye is, amely a kulturális szféra, a kulturális és szórakoztató rendezvények ukránosítását rendeli el. „Az ilyen eseményeken más nyelvek használata abban az esetben megengedett, ha azt a rendezvény szervezőjének művészi, kreatív elképzelése indokolja, valamint az őslakos népek, a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséről szóló törvényekben meghatározott esetekben” – olvasható a 23. cikkely 2. pontjában. Egyelőre azonban a kisebbségi törvény legfeljebb tervezet formájában létezik, vagyis marad a szinte kivétel nélküli ukránosítás. Felkonferálni is csak ukrán nyelven lehet az ilyen műsorokat – kivéve az őshonos népek és a nemzeti kisebbségek nyelvének használatára vonatkozó esetleges speciális rendelkezéseket – már amennyiben az utóbbiak valaha is megszületnek. A plakátok ugyan lehetnek kétnyelvűek, de az idegen nyelvű szöveg sem nagyobb terjedelmű, sem – néhány kivételtől eltekintve (műsorszám, mű címe, előadó neve, márkanév stb.) – nagyobb betűből szedett nem lehet az ukránnál. Jegyet is csak ukrán nyelven lehet nyomtatni.

Állami vagy önkormányzati intézményben színházi előadást csak ukránul vagy ukrán fordítással, feliratozással stb. lehet előadni. Még a múzeumi kiállítások, művészeti tárlatok feliratozása, a múzeumi nyilvántartások is csak ukrán nyelvűek lehetnek, az intézmény tulajdonformájától függetlenül. A nem állami nyelven készült tájékoztató felirat csak az ukrán szövegtől lejjebb vagy jobbra helyezkedhet el, az ukránnál nem nagyobb betűből szedve. Kiállításra, múzeumba szóló jegyen az ukrán mellett más nyelven is feltüntethetők az információk bizonyos feltételek mellett.

Alaphelyzetben filmet vetíteni is csak ukrán nyelven lehet (esetleg az őshonos népek nyelvén). Mód van a filmek eredeti nyelven történő vetítésére, ám csak külön hatósági elbírálás után, feliratozással, esetleg fesztiválok alkalmával. Az ilyen előadások száma nem haladhatja meg a vetítések teljes számának 10%-át. A filmplakátok és mozijegyek csak ukrán nyelvűek lehetnek.

Ukránosítják a turizmust is. Kizárólag külföldiek és hontalanok esetében történhet az idegenvezetés más nyelven. Hogy azután azt jelenti-e ez, hogy az idegenvezetőnek egyenként ellenőriznie kell a turistacsoport minden tagjának személyi okmányait, az a törvény szövegéből nem derül ki.

Szigorúan bántak a törvényalkotók a könyvkiadással is. A 26. cikkely értelmében a kiadóknak legalább a kiadványaik 50%-át ukránul kell megjelentetniük. Ez a norma elvben nem vonatkozik azokra az állami vagy önkormányzati költségen megjelentetett kiadványokra, amelyek az őshonos népek és nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítését szabályozó törvények alapján készülnek.

A könyvesboltokban és más, könyvkereskedéssel foglalkozó intézményekben kínált könyvek legalább felének ugyancsak ukrán nyelvűnek kell lennie. A rendelkezés nem terjed ki a kizárólag idegen­nyelv-tankönyvekkel és társalgási könyvekkel, szótárakkal, valamint a csak az EU-tagországok nyelvein kiadott könyvekkel kereskedő szaküzletekre. Nem vonatkozik ez a rendelkezés az őshonos népek és nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítése céljából a törvényekkel összhangban létrehozott szakosított könyvesboltokra sem.      

(zzz)