Befogadó családok Kárpátalján: A Tihor család

Endre és Idus Feketepatakon él, mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozik. Tihorék tavaly még család típusú gyermekotthon voltak, de egy gyerek távozása miatt más kategóriá­ba sorolták őket, befogadó család lettek. A házaspár a csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió egyik alkalmán hallott az örökbefogadás lehetőségéről még 2000-ben. Szöget ütött a fejükbe a gondolat, hisz nekik sajnos nem lehetett saját gyermekük.

Teltek-múltak az évek, és már munkatársakként látogatták a missziót, amikor Pocsai Sándor beszámolt nekik egy lehetőségről. Akkoriban a tiszteletes veje, Taracközi Ferenc volt a Sámuel Alapítvány igazgatója. A lehetőség adott volt, de a házaspár még nem kötelezte el magát teljesen az örökbefogadás mellett. Őszintén elmondták, hogy kissé féltek a változástól, amelyet egy vagy több gyermek érkezése okozna. Aktív látogatói voltak a helyi bibliaóráknak, amikor 2004 decemberében a halogatás volt a téma egy esti beszélgetés során. Idus elmondása szerint Isten küldött el hozzájuk másnap egy olyan házaspárt, akiknek szintén nem lehetett gyermekük, és ők bátorították Tihorékat, hogy induljanak el és vállalkozzanak az örökbefogadás nemes feladatára. Belevágtak. 2005 januárjában megkezdték a szükséges okiratok beszerzését és a jogi intézkedéseket, majd ugyanazon év május végén már büszke szülőkként tértek haza szülőfalujukba a négy és fél éves Márkkal. „Szerelem volt első látásra” – emlékezett vissza az első találkozásra az örökbefogadott fiukkal Endre.

A Sámuel Alapítvány kötelékébe bekerült család gyakran látogatott el a hozzájuk hasonló családok számára rendezett alkalmakra, ahol látva a nagyobb, család típusú gyermekotthonok létszámát, ők is kedvet kaptak még több gyermek befogadásához. Idus korábban alsós tanítónőként dolgozott, de a korkedvezményes nyugdíjazásnak hála főállású anyaként tudta tovább folytatni karrierjét. Így 2013-ban ismét belevágtak, és befogadtak egy testvérpárt Beregszentmiklósról, Mariannát és Izabellát, akiket már a befogadás előtt is gyakran látogattak, megismerkedtek és megszerették egymást. Később kiderült, hogy a két kislánynak van még egy nővére és egy bátyja a beregszászi internátusban. „Úgy gondoltuk, hogy ha testvérek, akkor segítsünk egyesíteni a családjukat, mert ha mi nem, akkor lehetséges, hogy sosem találkoznak, nem ismerik meg egymást” – mondta Idus. Így a 2013-as év utolsó estéjét már együtt töltötte a Tihor házaspár örökbefogadott fiukkal, Márkkal és a négy Balogh testvérrel, Lászlóval, Roxolánával, Mariannával és Izabellával. Eltelt egy év, amikor Szolyváról értesítették a Sámuel Alapítványt, hogy van még egy ötödik testvér is, Ilona, akit gondolkodás nélkül magukhoz vettek a szülők. Így lettek végül nyolcan, és éltek együtt, amíg a legidősebb testvér, László – aki már betöltötte a 18. életévét – úgy döntött, hogy elhagyja a családját, és inkább egyedül próbál szerencsét a nagyvilágban. Ő jelenleg asztalosnak tanul a perecsenyi szakiskolában.

A házaspár szeretné folytatni a befogadást, hogy ismét család típusú gyermekotthonként működhessenek, elmondásuk szerint természetesen akkor, ha azt Isten is úgy akarja.

Márk jelenleg 20 éves, már vőlegény, levelező tagozaton a II. Rákóczi Ferenc Kárpátalja Magyar Főiskola diákja, mellette dolgozik is, jövőre tervezik az esküvőt menyasszonyával. A lányok mindannyian a Verbőci Líceumban tanulnak, Roxolána szeptemberben kezdi a 11., Marianna és Izabella a 8., Ilona pedig a 6. osztályt.

A gyermekek mellett úgy teltek a hétköznapok, mint egy átlagos családban, bár Laci kissé problémás volt. A lányok erejükhöz és tehetségükhöz mérten igyekeznek besegíteni a házimunkák elvégzésében. A szülők elmondása szerint rengeteg szeretetet és törődést kaptak és kapnak nap mint nap a gyermekeiktől, és rendkívül hálásak azért, hogy nekik is van kit szeretniük.          

SD