Újabb családdal bővült a ráti gyermekotthon

A Szent Mihály Gyermekotthonban augusztus 5-én ünnepélyes keretek között költözött be az ötödik család az első, nemrég megüresedett házba. Az új lakók, a Basányi család, Valéria és Sándor 3 saját gyermekük mellé fogadott be még 6 testvért. Gyakorlatilag június 27-én költöztek be, így az elmúlt hetek a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt az alkalmazkodásról szóltak. Nem volt könnyű, de itt mindenki egy szerető családban kezdett új életet.

Az ünnepség a kápolnában vette kezdetét, ahol Majnek Jenő Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke a következő szavakkal fordult az egybegyűltekhez:

– Láthatjuk, milyen sok energiát és szeretetet fektettek be abba a nagy műbe, amely a Gondviselés Házából épült, a Találkozások Háza lett és négy gyermekotthon, ma pedig az ötödik család elindulásának a helye. Nagyon jó látni, hogy az egész falu összefog, s országon belül és határokon túlról egészen Amerikáig eljut ennek a nagy örömnek a híre, és az Úristen itt megszületett híveit segíteni szeretnék. Ezt az összefogást is ünnepeljük a mai szentmisében – emelte ki a püspök, és arra kérte az Istent, hogy a négy ház példáján, a sok-sok itt nevelkedett fiatalon keresztül segítsen elvinni a világba a jó hírt. Egyebek mellett azért imádkoztak, hogy jó kovászai legyenek Kárpátaljának, Ukrajnának s az egész világnak, ahová elkerülnek.

Thurzó Péter atya elmondta, hogy hálás az Úristennek, az érseknek és a püspöknek azért a lehetőségért, hogy 6. éve itt lehet a gyermekotthonban, láthatja az otthonoknak az életét – ez nagy ajándék számára.

– Add, hogy e család élete tanításodra épüljön, minden megosztást elkerülve, egész szívvel és készséges lélekkel szolgáljon neked – mondta áldást kérve a házra és lakóira.

Szimkovics Tibor református lelkipásztor röviden köszöntve az egybegyűlteket, majd elmondta: a napokban a kezébe került egy nagyon jól ismert történet, és annak egy kevésbé ismert részlete Dávid és Góliát ütközetéről. Sámuel első könyve 17. részének 55–56. versét idézve megjegyezte:

– Nemcsak 3 ezer évvel ezelőtt, de mind a mai napig nagyon meghatározó az életünkben az, hogy ki kinek a fia, lánya. Sok közmondásunk is erre épül (pl.: apja fia; nem esik messze az alma a fájától; nézd meg az anyját...). Sokszor azt gondoljuk, hogy van egy genetikai meghatározottság, s ebből nehéz kitörni, de nem így van. Van mindannyiunknak egy mennyei édesapja, aki mindent felülír, a földi származás előnyét, hátrányát, azt a meghatározottságot, amellyel együtt élünk. Ezeknek a gyermekeknek szintén megvan a családi meghatározottságuk, jönnek valahonnan, hoznak magukban valamit, de nem ez kell legyen az ő jövőjük alapja. Abban a családi közegben, az új otthonban, ahová kerültek, ezek a gyermekek felfedezik, hogy van egy mennyei édesapjuk, s innen kezdve megfordulhat a sorsuk.

A szentmisén hálát adtak a sok jótevőért, támogatóért, akik imájukkal kezdettől kísérték ennek a szép közösségnek az életét, s megszentelték az új oltárképet. Ezzel kapcsolatban Bíró Mária, a Szent Mihály Gyermekotthon vezetője felidézte: amikor elterveztek egy egyedi oltárképet, amely a gyermekotthon lényegét és a kezdeteket ábrázolja, felkérték Erfán Ferenc festőművészt, hogy ezt az álmukat váltsa valóra.

A rendezvény ezt követően a ház előtt, az udvaron folytatódott, ahol Bíró Mária, a gyermekotthon vezetője nagy szeretettel és tisztelettel köszöntötte a vendégeket, majd kiemelte: egy újabb mérföldkőhöz érkezett a gyermekotthon, az ötödik nagycsalád közös élete kezdődik.

– Nagy ünnep a mai nap a gyermekotthon életében, amikor az 5. ház megnyitójára gyűltünk össze. Ötödik keresztény házaspár fogad be 6 hányatott sorsú gyermeket a 3 sajátja mellé. [...] Az eddigi házaspárokhoz hasonlóan az isteni gondviselésben bízva Valika és Sándor lelkesen belefogtak az új, felelősségteljes feladatba. Nagy dolog ez, az mert minden családtagnak megváltozik az élete a legkisebbtől a legnagyobbig. A szülőké azért, mert 9 gyermekük lett, a gyerekeké azért, mert lett 6 testvérük, a 6 befogadott gyermeké pedig azért is, mert ők családba kerültek – hangsúlyozta Marika néni.

Anatolij Poloszkov, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal elnöke a mai nap hőseinek nevezte ezeket a nagyszerű gyerekeket és a két szülőt, akik ilyen óriási felelősséget vállaltak.

Bezzeg Tamás ungvári magyar konzul Magyarország képviseletében szólt az egybegyűltekhez, és tolmácsolta Bacskai József főkonzul elismerő és biztató szavait.

– Mi is lenne kézzelfoghatóbb bizonyítéka az idő múlásának, a generációk váltásának és a megújulásnak, mint a ráti gyermekotthon. Ismét felnőtt egy generáció, ismét kirepült egy életerős lúdsereg abból a fészekből, ahová annak idején szegett szárnyú kismadárként kerültek. A gyermekotthon azonban az állandóság szimbóluma is, hisz egy új család születik. Hosszú út áll a szülők előtt, amely tele lesz élményekkel, nehézségekkel, átmeneti kudarcokkal, de leginkább tartós és nagyszerű eredményekkel – emelte ki a diplomata, és biztosította a jelenlévőket, hogy Rát, Kárpátalja és Ukrajna mindig számíthat Magyarországra.

Lana Sakash két társával az USA-ból érkezett, a S. A. R. A. jótékonysági alap képviseletében kezdetek óta látogatják a gyermekotthont, szeretik az itteni gyerekeket, a szülőket, s szinte családtagokká váltak, sőt Rát tiszteletbeli polgárai lettek.

– Láttuk, hogyan fejlődik az otthon, hogyan nőnek fel és válnak felnőtté a gyerekek, hogyan házasodnak és születnek saját gyermekeik is. Itt voltunk a születésnapokon, az ünnepségeken, esküvőkön, s elveszítettünk olyan embereket, akiket nagyon szerettünk. Ez a hely tele van szeretettel, és mi megpróbálunk minden évben eljönni. Szeretnénk velük nevetni és játszani, számukra mi vagyunk az őrült nagymamák Amerikából.

Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő kiemelte:

– Gyermekeink nevelése mindannyiunk számára az egyik legfontosabb feladat – családokon és közösségeken belül egyaránt. Hiszen minden velük kezdődik, ők jelentik számunkra a jövőt. Nagyon örülök, hogy az elmúlt néhány évben olyan közvetlen kapcsolat alakult ki a ráti gyermekotthonnal, amelyből mindannyian tudunk építkezni, de elsősorban a gyerekek. Ez egy katolikus gyermekotthon, ahol magyar nemzeti identitás is helyet kap, ami mindannyiunk számára fontos, de az Ungvári járás közösségének kiemelten.

Végezetül az édesanya, Valéria szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, Juhász Árpád – a harmadik házból, a szomszédjuk – már régen felkérte őket erre a nemes feladatra. Akkor még csak 2 gyermeket neveltek, fiatalként nem mertek belevágni. Aztán jött a harmadik fiú, s elgondolkodtak, milyen jó lenne egy kislány is. A gyerekek lassan felcseperedtek, s időközben megüresedett egy ház az otthonban. Ekkor ismét szóba jött, hogy nem gondolták-e meg magukat. Következett néhány beszélgetés, teltek-múltak a hónapok, végül megszületett a döntés: belevágnak.

Három fiuk – a 19 éves Attila, a 16 éves Márkosz és a 9 éves Sándor – mellett 5 fiút és egy kislányt – Viktor 3 éves, Janik 5, Volodimir 6, Jurij 8, Krisztina 9 és Bohdan 11 éves  – nevelnek a jövőben. A 13 éves Erik a hetedik testvér, de ő nem kívánt családban nevelkedni, maradt a központban. De ha meggondolja magát, szeretettel várják, van hely számára is.

Az ünnepség végén az Orchidea Néptánccsoport rövid műsorral kedveskedett a vendégeknek.        

R. V.