Decentralizáció: Fejünkre omlik a középületek mennyezete?

2021. augusztus 19., 09:07 , 1071. szám

Az ukrajnai reformok eddig sem az átgondoltságukról voltak híresek, és ez a közigazgatási, avagy decentralizációs reformra is igaz. A puding próbája az evés – tartják az angolok, és valóban: az ukrajnai önkormányzatoknak is szembesülniük kellett a gyakorlatban a sokat méltatott decentralizáció megvalósításának néhány kellemetlen következményével. Hogy nem apróságokról van szó, azt mindjárt jelzi, hogy a problémák elérték a kormánypárti parlamenti képviselők meglehetősen magas ingerküszöbét, ami a gondok megoldását célzó törvénymódosító indítványokban is megmutatkozott a közelmúltban – derül ki a vesti.ua összeállításából.

Törvénnyel orvosolni a törvényi hiányosságokat

Szerhij Demcsenko képviselő (Nép Szolgája párt) például az Adótörvénykönyv módosítását kezdeményezte, hogy megtiltsák a helyi állami adminisztrációk és önkormányzatok számláinak zárolását, ami az úgynevezett védett kiadási tételeket illeti. Anatolij Hunyko, aki szintén a kormánypárti padsorokban ül a Radában, indítványával azt szeretné elérni, hogy a Legfelső Tanács kezdeményezze a Miniszteri Kabinetnél egy olyan országos program kidolgozását, amely támogatást nyújtana az önkormányzatoknak a Rendkívüli Helyzetek Állami Szolgálata (DSZNSZ) és alegységei által megszabott előírások végrehajtásában, ami a tűzvédelemmel és a környezeti biztonsággal kapcsolatos jogszabályi követelmények betartását illeti a költségvetési szférához tartozó intézményekben. Egyszerűbben fogalmazva: a program segíthetne a hromadáknak a DSZNSZ által a feltárt szabálytalanságok miatt kirótt hatalmas bírságok kifizetésében, illetve az önkormányzati tulajdonban lévő infrastruktúra helyreállításában, ami lehetővé tenné, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek a büntetések.

Az utóbbi indítványtervezethez fűzött indoklás példaként hozza fel a Csernyihiv megyei Menai kistérséget, ahol a DSZNSZ által feltárt hiányosságok kiküszöböléséhez a 2021. január 1-jei állapot szerint 57 millió hrivnyára lett volna szükség. Ez viszont a hromada éves költségvetése általános alapjának 48%-ával egyenlő.

Ördögi kör

Az ehhez fogható elképesztő állapotok annak következtében álltak elő országszerte, hogy a decentralizáció során számos, jórészt még az elmúlt évezred 1960–80-as éveiben épült szociális objektumot, infrastrukturális létesítményt adtak át a helyi önkormányzatok kezelésébe, jellemzően igen lepusztult állapotban. Ezeknek az építményeknek tovább romlik az állaga, a DSZNSZ újabb és újabb végzéseket bocsát ki a hiányosságok kiküszöbölésére, a hromadáknak viszont nincs pénzük a javításra, sőt az épületek fenntartására is egyre kevesebb jut az irgalmatlanul nagy bírságok miatt. Hunyko képviselő szerint az általa javasolt állami program segíthetne megszakítani ezt az ördögi kört. De valóban így van-e?

Ivan Furszenko, a Hromadák Országos Szövetségének helyettes vezetője emlékeztet, hogy az ingatlanok, amelyekért most a különböző hatóságok bírságokat rónak ki az önkormányzatokra, ez idáig zömmel a járási tanácsok mérlegén szerepeltek, s azokat az állami költségvetésből finanszírozták. Azokban az időkben – némi túlzással, természetesen – senki „nem vett észre” semmilyen hiányosságot, és senki nem is igyekezett kiküszöbölni azokat. (Már csak azért sem, mert a legutóbbi időkig ellenőrzési moratórium volt érvényben ezen a téren.) Most azonban a hatóságok valósággal rávetették magukat az önkormányzatokra, és a törvény teljes szigorával sújtanak le rájuk.

Senkinek nem akaród­zik fizetni

A helyi önkormányzatoknak érthetően nincs elég pénzük a hiányosságok kiküszöbölésére, de az államnak se akaródzik fizetni. Vegyük például az iskolákat! El kellene dönteni, hogy valójában hányat szükséges megtartani közülük, s miként lehetne optimalizálni a működésüket, ám ezt a legtöbb esetben nem sietik el az illetékesek. Tegyük fel, a falunak 500 férőhelyes iskolája van, de már csak 100 gyerek jár oda, és mindenki tudja, hogy egy évtized múlva csupán 10 tanulója lesz. Érthető, ha az épület fenntartásához se az önkormányzatnak, se az államnak nem fűlik a foga. A helyi tanácsnak néha még ahhoz sincs elég forrása, hogy iskolabuszt vásároljon, és megszervezze a gyerekek utaztatását a legközelebbi „életképes” iskoláig, míg a sajátját bezárja.

Furszenko szerint a célprogram nem jelentene megoldást az ilyen helyzetekre, a szükségtelenné vált középületek javítása ablakon kidobott pénz lenne. Mint rámutat, ha a születések száma alatta marad a halálozásokénak, tovább fog csökkenni a lakosság, így pedig igen valószínű, hogy a most kijavított épületek néhány év múlva elhagyatottakká, kihasználatlanokká válnának, s ismét csak romlásnak indulnának.

A szakember a szokásos ukrán eljárást javasolta köztes megoldásként: hosszabbítsák meg a helyhatóságokra vonatkozó ellen­őrzési moratóriumot. Ebben az esetben ugyan nem lehet kizárni, hogy válóban a fejünkre omlanak idővel a fenntarthatatlan, düledező középületek, infrastrukturális objektumok mennyezetei, viszont nem kerülnek kilátástalan helyzetbe az önkormányzatok, mutat rá.

Reform pénz nélkül

A helyi adminisztrációk és önkormányzatok számláinak zárolása szintén egyike a decentralizáció menet közben kiütközött mellékhatásainak. Az összevonásokkal megnagyobbított új járások létrehozása miatt el kell bocsátani a régi járási önkormányzatok alkalmazottait, ami hathavi bér kifizetését jelenti minden dolgozónak. Csakhogy a régi tanácsok költségvetésében erre nem különítettek el forrást. Az elbocsátottak a nekik járó pénzt követelve a bíróságokhoz fordulnak, pert nyernek, és a bíróságok határozata nyomán zárolják a helyi önkormányzatok és adminisztrációk számláit. Ennek következtében a hatóságok az egyéb kiadásaikat sem tudják fedezni, például nem jut elég pénz az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok bérére.

Furszenko szerint ezeket a problémákat sem lehet kezelni pusztán alkalmi megoldásokkal, „tűzoltással”. Ami például az infrastruktúra fenntartását illeti, komplex megközelítésre lenne szükség a Pénzügyminisztérium, a Közösség- és Területfejlesztési Minisztérium, az egészségügyi és az oktatási tárcák részéről. Szakszerűen meg kellene határozni a szükséges iskolák, óvodák, kórházak és egyéb intézmények körét, egyeztetni ezt az elképzelést a helyi önkormányzatokkal, adminisztrációkkal, és ennek alapján finanszírozni legalább a létfontosságú objektumok fenntartását ahelyett, hogy szétforgácsolva az amúgy is szűkös forrásokat olyan ingatlanokra költenék a pénzt, amelyeket néhány éven belül úgy is be kellene zárni. Így talán még az elbocsátottak követeléseinek teljesítésére is több pénz jutna helyben.

Nem a prefektusokon múlik

A parlamentben készülnek a helyi állami adminisztrációkról szóló törvényjavaslat vitájára második olvasatban. Sokak szerint ez a jogszabály lenne hivatott legalább részben elkötni a decentralizáció elvarratlan szálait, mások viszont kételkednek benne, hogy a dokumentum alkalmas lenne rá. A kételkedők közé tartozó Katerina Sterenberg, az Ukrán Nemzetközi Üzleti Szövetség vezetője rámutat, a helyi állami adminisztrációk reformját útjára indító 4298. számú törvényjavaslat a megyei, járási és kistérségi tanácsok feletti kormányzati ellenőrzésre, felügyeletre összpontosít. Szerinte a jelenlegi adminisztrációk helyett létrehozni tervezett prefektúrák három alapvető funkciója lenne összehangolni a központi végrehajtó szervek regionális alegységeinek tevékenységét, biztosítani a jogszerűséget az adott közigazgatási egység területén, valamint a továbbiakban, az Alkotmány módosításáig, ellátni a megyei és járási tanácsok végrehajtó szerveinek feladatait. Ez így viszont inkább tűnik a reform megtorpanásának, a központi állami irányítás új köntösben történő felélesztésének, mintsem a decentralizáció logikus befejezésének, jegyezhetnénk meg, hiszen az Alkotmány reformja akár éveket is várathat még magára.

Annyi bizonyos, hogy amennyiben a kormány nem talál megoldást a felmerült problémákra, az akár némelyik önkormányzat összeomlását is előidézheti. Ráadásul – egyesek szerint – nem kizárt, hogy az önkormányzati számlák blokkolását politikai célokra is fel lehetne használni a jövőben.           

(ntk)