Carl Orff dallamai Beregszászban
A Beregszász Arénába látogatott a Magyar Állami Operaház társulata
Augusztus 20., Magyarország születésnapja és a harminc esztendős Ukrajna függetlenségének ünnepségsorozata részeként nem akármilyen vendégeket fogadhatott az elmúlt vasárnap a Beregszász Aréna. A pandémia okozta egy év kihagyás után ismét a Magyar Állami Operaház művészei vehették birtokba az Aréna színpadát, és telt ház előtt csendülhettek fel Carl Orff zsigeri dallamai, a Carmina Burana „szcénikus kantáta” tételeiként.
Az ukrán és magyar himnuszokat követően az eseményt Babják Zoltán polgármester úr nyitotta meg, aki a város kulturális és zenei tradícióira büszke házigazdaként köszönthette a megjelenteket, előadókat és nézőket egyaránt. Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul a magyar kormány 2014-es döntésére, a Kárpátaljai Kultúrkaraván életre hívására és annak eddigi produkcióira emlékezett. A pandémia utáni gazdasági és kulturális újranyitás fontosságát hangsúlyozva mondott köszönetet a Magyar Állami Operaház művészeinek, hogy a tavalyi esztendő kihagyását követően ismét egy nagyszabású művet hoztak el Kárpátaljára. A darabról szólva annak örök aktualitását emelte ki, hiszen a Carmina Burana tételei a legelementárisabb emberi érzelmekről szólnak. Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház vezetője a tőle megszokott kedves humorral és „szilveszteres sziporkákkal” vette át a szót. „Mennél nehezebb, annál érdekesebb” – vágott bele mondanivalójába, utalva a határátkelés-utazás nehézségeire és arra, hogy szerény személye is kellemes – színpadi embernek a legnagyobb örömet jelentő – akadályokba ütközött a helyszín megközelítése során. A tömött sorokban érkező nagyérdemű közönség ugyanis szabályos dugót okozott a Beregszász Aréna háza táján. Visszatekintett a Kárpátaljai KultúrKaraván keretében az Operaház 2017-es ungvári A víg özvegy bemutatójára, a 2018-as beregszászi Bánk bán előadás nagy sikerére és a tavalyelőtti Hunyadi László Beregszász Aréna-beli színre vitelére. A Carmina Buranáról szólva kiemelte annak nemzetek és nyelvek felett állóságát, hiszen 1935–36-os megszületése óta ez a zenemű talán a világ egyik legismertebbje. Ez persze nem csoda, hiszen a dalokban közös európai értékeink jelennek meg, olyan nyelvek és nemzetek felett álló egyetemes emberi érzelmeket dalba öntve, mint a szerelem, a tavasz, a szerencse, a játék és persze a bor élvezete. A direktor örömét fejezte ki látva a Beregszász Aréna megújhodását, amihez szerény eszközeivel az Operaház és Magyarország Kormánya is hozzájárult. És persze a jövendő tervek sem maradhattak el, hiszen a Magyar Állami Operaház jövőre Kodály Háry Jánosát szeretné elhozni a Vérke partjára, valamint emlékeztette a megjelenteket, hogy jövő március 11-én nyit a kívül-belül megújult Operaház, melynek zsöllyéire szeretettel várja a „kalandvágyó” (és zeneszerető) kárpátaljaiakat.
A megnyitót követően hamarosan Kesselyák Gergely, az Opera első karmestere vette át a szót, pontosabban a dirigensi pulpitust, hogy a Magyar Állami Operaház kórusának és zenekarának fantasztikus közreműködésével Haja Zsolt bariton, Szappanos Tibor tenor és Kolonits Klára Kossuth-díjas szoprán tolmácsolásában kockát vetve felkaphassunk Fortuna szekerére, szép lányok szerelméért epekedve dicsérjük a tavaszt, és sok-sok borral meglocsolva elmélkedjünk a szakácsnők keze által dicső halált halt pecsenyeszárnyasok sorsán.
A színikritikusnak pedig itt kellene a darab mondanivalójáról amolyan „mire gondolt a költő” (vagy inkább a Carmina Burana szövegkönyvét jegyző vándordiákok, bárdok, kiugrott papok és kocsmai jómadarak) módra elmélkednie, de nem tesz ilyet. Ez a darab ugyanis nem alkalmas a hidegfejű elemezgetésekre. Orff katartikus-misztikus zenéje és a XII. századi ember bővérű életigenlése ugyanis fölötte áll minden XXI. századi okoskodásnak. Hiszen a Carmina Buranának egyetlen üzenete van, mégpedig az, hogy az élet szép, és élni jó – ma, magyarként, Ukrajnában, a Vérke partján is…
Matúz István
