Decentralizáció vagy szeparatizmus?

2021. szeptember 12., 19:52 , 1074. szám

Az őszi politikai szezon kezdetén egyre több szó esik a decentralizációról. Legutóbb Ruszlan Sztefancsuk, a Legfelső Tanács elnökének első helyettese osztotta meg gondolatait e tárgyban az RBK – Ukrajinának adott interjújában.

Véleménye szerint a decentralizáció az első számú kérdés, amelyben a hatalom közel áll a végső szövegtervezethez, ami a parlamentnek benyújtandó alkotmánymódosító indítványt illeti.

„Már szinte minden paraméter tekintetében megegyeztünk, néhány apróság van hátra” – közölte a Volodimir Zelenszkij államfő bizalmasának számító politikus.

Az interjúból azonban egyértelműen kitűnik, hogy távolról sem apróságokról folyhat a vita a színfalak mögött. Így például Sztefancsuk szerint még mindig eldöntetlen a kérdés, hogy kapjanak-e jogi személy státuszt a kistérségek. Az ember azt hinné, hogy olyan fontos kérdésről van szó, amelyről a közigazgatási reformot eltervező politikusoknak még a kezdetek kezdetén meg kellett volna állapodniuk, vagyis még azelőtt, hogy nekilátnak tűzzel-vassal megalakítani a kistérségeket. Azonban láthatóan most sem az zavarja elsősorban az aktuális hatalmat, hogy biztos jogi alapok nélkül reménytelen működőképes helyi önkormányzatokat létrehozni.

Előkerül az örök mumus, a szeparatizmus.

„Például a kistérségek rendelkezni fognak-e jogi személy státusszal. Egyrészt ez az európai gyakorlat. De az ukrajnai viszonyok között egy jogi személyt nemcsak az Alkotmány, hanem más jogszabályok is vezérelnek, köztük a polgári jog. A polgári jog szakértőjeként elmondhatom, hogy a jogi személyeknek joguk van az egyesüléshez, a különváláshoz, az összeolvadáshoz. Vajon nem vezet az állam szintjén szeparatizmushoz, ha ilyen státuszt biztosítunk nekik? Ez egy elementáris példa” – mutatott rá a házelnök helyettese a probléma őt izgató aspektusára.

Sztefancsuk szavaiból ítélve, érdekes módon, még mindig nem lezárt kérdés, megtartsák-e a járási tanácsokat vagy sem.

„Tisztában vagyunk vele, hogy ez buktatóvá válhat. Másrészt a »járási szintre« jelenleg nincs nagy igény, egyszerűen ezekre a tanácsokra fordítják a költségvetés egy részét. Az új közigazgatási-területi felosztás keretei között nincs nagy funkcionális terhelésük” – fogalmazta meg a politikus a hatalom egy másik dilemmáját.

Hát a tanácselnök intézmény vagy tisztviselő? Ez ugyanis „számos problémát vethet fel a jogköreit illetően”. Valóban, míg a jogkörök zöme a megyei és járási állami adminisztrációkat illette meg, a tanácselnöki tisztségnek alig volt jelentősége. Most azonban, hogy a jogkörök zöme a megszűnő adminisztrációktól a tanácsokhoz vándorol vissza, nyilván ismét felértékelődőben van az önkormányzat első, választott személyének szerepe.

„Szintén fontos dönteni a feloszlatási eljárásról (az önkormányzatok esetében – a szerk.) és számos más kérdésről. Döntenünk kell ezekben a kérdésekben, amelyekkel kapcsolatban már minden érvet kifejtettünk. Egyszerűen csak meg kell hozni a politikai döntést” – véli a képviselő.

Hát ez az, jegyezhetnénk meg. Ha olyan egyszerű lenne meghozni ezeket a döntéseket, azután pedig elfogadtatni azokat a parlamenti ülésteremben, a kormányzat bizonyára nem halogatná már egy éve az Alkotmány módosítását.

„Most a szöveg jogi csiszolásának befejezése van napirenden. És nagyon remélem, hogy a helyi önkormányzatiság napjáig (december 7. – a szerk.) megpróbáljuk ezt a kérdést rendezni valamilyen szinten” – jelezte Sztefancsuk.

A politikus emlékeztetett, hogy az Alkotmány módosításához két ülésszakra van szükség.

„Ez azt jelenti, hogy ha a mostani ülésszakon elfogadjuk első olvasatban [a törvényjavaslatot], akkor már februárban szavazhatunk róla másodikban” – állapította meg.

A közösségi médiából úgy tudni azonban, hogy egyelőre a javaslat elfogadásához első olvasatban szükséges 225 szavazat biztosítása is komoly fejtörést okozhat a Zelenszkij-féle hatalomnak a kormánypárti frakció megosztottsága miatt. Ha pedig mégis sikerülne első olvasatban áterőszakolni a javaslatot a törvényhozáson, például a független képviselők megnyerésével, a második olvasatban megkövetelt alkotmányos többség (300 szavazat) előteremtése szinte elképzelhetetlen a hatalmon belüli konszenzus megteremtése nélkül.

Az interjúból azonban az is kitűnik, hogy a decentralizáció nem az egyetlen téma jelenleg, amely az Alkotmány módosítását igényelné. Ide sorolhatnánk a képviselői mandátum visszavonásához alapot szolgáltató okok körének bővítését (notórius hiányzás a parlament üléseiről, szavazás mások helyett stb.), vagy a parlament létszámának a jelenlegi 450-ről 300 főre csökkentését.

„Az Alkotmány módosítása olyan dolog, amihez nincsenek elegen a Nép Szolgái – ismerte el Sztefancsuk. – Hiszen 300 szavazatra van szükségünk a teremben. Megmondom őszintén, hogy egyelőre nem sikerül megoldani a többi frakció konszolidálását, ami a Rada 300-ra (300 főre – a szerk.) való csökkentését, a visszahívások kérdését és az egyéb belső dolgokat illeti. Reméljük azonban, hogy azokkal a pártokkal, amelyek ezt meghirdették programjaikban, sikerül megtalálnunk a konszenzust többek között az alkotmánymódosítás kérdéseiben is” – szögezte le Ruszlan Sztefancsuk.

A parlament alelnöke egyébként úgy véli, hogy az 1996-ban elfogadott Alkotmány az elmúlt 25 évben betöltötte a maga szerepét, s ezért idővel amúgy is alapos felülvizsgálatot igényelne, többek között az emberi és a polgári jogok tekintetében. Csak találgathatunk, hogy tekintettel a kisebbségi jogok jelentős szűkítésére az elmúlt években, miként hatna az alaptörvény újragondolása a nemzetiségek helyzetére.

(hk)