Kaffka Margit: A te színed előtt
Az én két fáradt asszonykezem
Hogy milyen lágy, amikor simogat,
Mily enyhén tárul, amikor ad:
Terajtad ösmerte meg.
– Köszönöm neked a két kezemet!
Szemem, a bágyadt, bús tükröző
(Áldott csoda ez!) sorsodba nézett;
S megtanulta, hogy tiszta szövétnek,
Betlehemcsillag, égi vezér…
– Áldjon meg az Isten a két szememért!
Mindig azt hittem: rút vagyok,
Csak durva vágyra hangoló,
Szívet bájolni nem tudó.
– Te megszerettél, – s rámigézted
Ezt a halk, esteli szépséget.
Oly csúnya volt, mit eddig éltem;
Kevert, pocsékló, fél, törött!…
– Most a múltam is rendbejött,
Ahogy tenéked elmeséltem. –
Mert láttad sorsom: megszerettem.
Nemes, szent csordultig-hited
Aranykelyhét felém kínáltad,
Szerelmed grál-borát ajánltad:
Most már, míg élek, szent leszek;
Felmagasztaltál; fent leszek;
Végig „te színed előtt” járva…
Ó hála, hála, hála, hála!
A szerelmes versek iránt rajongó olvasók jól ismerik Kaffka Margit A te színed előtt című remek költeményét. Hiszen megformáltsága ma is érvényes, hangszíne ma is érdeklődést kelt, csendes és biztos gondolatvezetésének meghittsége ma is elvarázsol.
De a vers máig ható hitelessége-érvényessége talán mégis abban van, hogy nem szokványos, nem felületes érzelmi alapállást közvetít. A vers szerelmi vallomás, ehhez nem fér semmi kétség, de itt a szerelemről megformált gondolat egyáltalán nem tekinthető általánosan elterjedtnek.
A vallomástevő itt nem a társ birtoklásáról vagy annak szépségéről-nagyszerűségéről szól. Például nem annak örvend, hogy immár nincsen egyedül. Nem. Ez a versbeli személy – a szerelem sokféle csodás vonzata mellett – önmaga felfedezéséről is beszél, és ezt már-már isteni adománynak tekinti.
A társnak, szerelmének mond ugyan köszönetet, hogy általa fedezte föl „két fáradt asszonykezének” eddig ismeretlen finomságát például, és hogy szemében most már ott az „égi vezérlés”, viszont a versvégi négyszeres „hála” önnön felfedezett gazdagságának méltatása is lesz egyben, amit – fokozhatatlan minősítéssel – „szentté válásnak” nevez a szerelmes asszony…
Penckófer János