A tartásdíjszerződésről

„Tudni szeretném, hogy mi az a tartásdíjszerződés. Hát nem a bíró dolga elrendelni a tartásdíjfizetést és megállapítani a fizetendő összeget?”

– A tartásdíjszerződés (Аліментний договір) a szülők között a gyermek érdekében létrejött megállapodás a tartásdíj önkéntes fizetéséről. A hangsúlyt itt az önkéntességre helyezném, hiszen a bíró csak abban az esetben dönt a tartásdíj megítéléséről, illetve annak összegéről, ha a szülők valamelyike ezzel a kéréssel fordul a bírósághoz. Ráadásul az utóbbi esetben az eredmény kiszámíthatatlan. Szerződéskötés esetén viszont mód van rá, hogy a felek – a realitások ismeretében – valamiféle megállapodásra jussanak a tartásdíj összegét, fizetésének határidejét és egyéb feltételeit illetően. Vegyük például azt az esetet, amikor az apa fizetése hivatalosan 6 000 hrivnya, azaz a minimálbérrel egyenlő, nem hivatalosan viszont 20 000 hrivnyát keres. Ezt mindkét szülő tudja, s ezért van rá esély, hogy egymás között megállapodnak például 8 000 hrivnya tartásdíjban. Ha viszont az anya a bírósághoz fordul, aligha éri el, hogy a bíróság 8 000 hrivnya fizetésére kötelezze az apát, hiszen ehhez minden kétséget kizáróan bizonyítania kellene, hogy a férj a bevallottnál többet keres.

További előnye a tartásdíjszerződésnek a bírósági határozattal szemben, hogy írásban köttetik, és közjegyző hitelesíti. Ennek következtében azokban az esetekben, amikor a tartásdíj fizetését vállaló fél nem teljesíti kötelezettségét, nem szükséges a bírósághoz fordulni, hogy az rendelje el a végrehajtást, hiszen a tartozás a közjegyző végrehajtási bejegyzése nyomán behajtható. Ez azt jelenti, hogy a gyermeket nevelő szülő lényegesen gyorsabban hozzájuthat az őket megillető pénzhez, mintha arra várna, hogy lezáruljon a bírósági eljárás.

Az apának is előnyös lehet, hogy szerződéskötés esetén – a végrehajtást kivéve – nem vonják le automatikusan a számlájáról a tartásdíj összegét a számára legalkalmatlanabb pillanatban, hanem akkor fizethet, amikor az neki is megfelel – a tartásdíjszerződésben foglaltakkal összhangban.

Felmerülhet a kérdés, mi értelme a tartásdíjszerződésnek, ha a felek köthetnek házassági szerződést is. Látni kell azonban, hogy a tartásdíjszerződés kizárólag a gyermeket megillető tartásdíj folyósítására összpontosít, míg a házassági szerződés a kérdések egész sorát szabályozhatja, például az ingatlan- és vagyonhasználatot, a közös tulajdon megosztását, esetleg a házastársnak fizetendő járandóságot is. Egyetlen kérdésről megállapodni adott esetben lényegesen egyszerűbbnek bizonyulhat. A tartásdíjszerződés legnagyobb előnye azonban, hogy élettársi viszony esetén, a házasság alatt és a házasság felbontása után is megköthető, míg a házassági szerződés csak a polgári házasságkötést követően lép hatályba. Nem egy példa van rá, hogy a tartásdíjszerződést még a házasság hivatalos felbontása előtt megkötik. Ez egyfajta biztosítékot jelenthet a gyermeket nevelő házastárs számára, hogy akkor sem marad támogatás nélkül, ha rosszabbra fordulnak a dolgok, és a házasság véget ér.

Joggal kérdezhet rá az olvasó, hogy mi történik, ha a tartásdíjat fizető fél meg kíván szabadulni a fizetési kötelezettségétől, vagy legalábbis módosítani szeretné a fizetendő összeget. Úgy tűnhet, hogy ebben az esetben a tartásdíjszerződés akadályt jelenthet. Valójában az apa és az anya közös megegyezéssel bármikor módosíthat a szerződésen. Amennyiben pedig nem jutnak megegyezésre, még mindig marad az a lehetőség, hogy a bíróság döntse el a vitát.

Ritkán szóba kerülő aspektusa a gyermektartásdíj kérdésének, hogy a Családi törvénykönyv 190. cikkelye alapján a szülőknek jogukban áll a gyámhatóság engedélyével megállapodást kötni a gyermektartásdíj fizetésének megszüntetéséről valamely ingatlan tulajdonjogának átruházása által. Más szóval, ha például az apa lakást, földrészleget ajándékoz a gyermeknek, joggal várhatja el a tartásdíjfizetés megszüntetését.

Megjegyzendő, hogy az ilyen szerződést közjegyző által szükséges hitelesíteni. Az ingatlan vagyon tulajdonosa ilyenkor a gyermek lesz, vagy a közös résztulajdonukká válik azzal a szülővel, akivel egy háztartásban élnek. A 14. életévét betöltött gyermek részt vesz a szerződés összeállításában. A szerződés alapján kapott ingatlant nem lehet végrehajtás alá vonni.

Az ilyen vagyontárgyat a gyámhatóság engedélye nélkül – a gyermek 18 éves koráig – nem lehet elidegeníteni. Ha az apát kizárják a gyermek születési anyakönyvi kivonatából, kezdeményezésére a szerződés bírósági határozattal érvénytelennek nyilvánítható. Ebben az esetben a vagyontárgy tulajdonjoga visszaszáll az adományozóra.

Jó tudni ugyanakkor, hogy a tartásdíjfizetés megszüntetéséről kötött megállapodás felmenti a szülőt a tartásdíj fizetése alól, de nem mentesíti a gyermekneveléssel kapcsolatos pótlólagos költségekhez való hozzájárulás kötelezettsége alól. Pótlólagos költségeknek ebben az esetben a speciális körülményekből adódó rendkívüli kiadások minősülnek (például a gyermek megbetegszik, és kezelése előre nem látott kiadásokkal jár).

hk