Az eltűntté nyilvánításról

2021. október 6., 18:59 , 1078. szám

„Apám bátyja világéletében vendégmunkásként dolgozott. Bejárta Oroszországot, Ukrajnát, és Európa jó néhány országában is megfordult. Ám több éve nem hallottunk róla, nem tudjuk, hogy merre jár, mi történt vele. A házát valamikor régen a szomszédunkban építette fel, a két telek között sokáig még kerítés sem volt. Távollétében mi gondoskodunk az udvarról, az épületről – amennyire tudunk. De a tető lassan tönkremegy, és vele a ház is. Mivel nem mi vagyunk a tulajdonosok, sok tekintetben meg van kötve a kezünk, nem rendelkezhetünk az ingatlannal, nem járhatunk el mindenben a tulajdonos helyett. Azt tanácsolták nekünk, hogy nyilváníttassuk eltűntté a nagybátyámat. Mit kell erről tudni, és valóban segíthet rendezni az ingatlan körüli dolgokat?”

– Azt hihetnénk, hogy a mobiltelefonok és a világháló korában senki sem tűnhet el, még a Déli-sarkon is utol lehet érni bárkit. Valójában gyakran megszakad a kapcsolat rokonok, hozzátartozók között a legkülönfélébb okokból. Néha nem marad más hátra, mint hogy a hatóságokhoz és a bírósághoz forduljunk.

A Polgári törvénykönyv (Ptk.) 43. cikkelye értelmében a bíróság „nyomtalanul távollévővé” nyilváníthatja a magánszemélyt, ha állandó lakóhelyén egy éven át nincs információ a tartózkodási helyéről. Ha lehetetlen pontosan megállapítani a személy tartózkodási helyére vonatkozó legfrissebb információk keltezését, távolléte kezdetének az adott információ beérkezését követő hónap első napja számít, ha viszont a hónapot sem sikerül meghatározni, a következő év január 1-je számít kiindulási pontnak.

Mint látható, a törvény hármas feltételrendszerhez köti a távollévővé nyilvánítást: 1. a bejelentő személynek nincs információja a távollévő hollétéről; 2. legalább egy éven át nem érkeznek információk a hollétéről; 3. a hollétére vonatkozó információk nemcsak úgy általában, hanem az eltűnt személy állandó lakóhelyén nem állnak rendelkezésre. Amennyiben az adott helyzet mind a három feltételnek megfelel, az feljogosítja az érdekelt személyek valamelyikét, hogy kezdeményezze a bíróságon az eltűnt személy távollévővé nyilvánítását.

Megjegyzendő, a kezdeményezőnek kell bizonyítania a bíróság előtt, hogy a távollévő tartózkodási helye nem ismert. A távollévőre vonatkozó információk hiányát egy éven át a bíróság sokszor úgy értelmezi, hogy a hatóságoknak az eltűnt felkutatására irányuló intézkedései legalább egy évig nem jártak eredménnyel. Ezenkívül a bíróságnak jogában áll felmérni az eltűnt kapcsolati körét, azokat a forrásokat, amelyek információval szolgálhatnak az eltűntről, s tanúk meghallgatását is elrendelheti.

A nyomtalanul eltűnt személyek jogállásáról szóló törvény a Ptk.-nál egyszerűbben fogalmaz: eltűnt személy az a magánszemély, akinek a tartózkodási helyéről a kérelmező keresési kérelme benyújtásának pillanatában nem áll rendelkezésre információ.

A jogszabály 4. pontja értelmében a személy attól a pillanattól minősül eltűntnek, amikor a kérelmező bejelenti az eltűnését az illetékes hatóságoknak, kérve a felkutatását, vagy amikortól a bíróság eltűntnek nyilvánítja őt. Az ilyen személyt a keresésének a törvényben meghatározott módon való lezárásáig eltűntnek kell tekinteni. Ha valakit e törvény értelmében eltűnt személynek nyilvánítanak a hatóságok vagy a bíróság, az nem fosztja meg a hozzátartozóit vagy az érdekelt személyeket attól a joguktól, hogy a bírósághoz forduljanak az eltűnt nyomtalanul távollévővé vagy halottá nyilvánítását kérve.

A törvények nem határozzák meg, hogy kik jogosultak kezdeményezni az eltűntté vagy távollévővé nyilvánítást. A Ptk. logikájából következőleg az abban érdekeltek közül bárki megteheti ezt. Az egyetlen idevágó követelmény, hogy a kezdeményezőnek minden esetben fel kell tüntetnie keresetében, milyen célból kéri az eltűntté vagy távollévővé nyilvánítást.

A hatályos törvények egy sor jogi és egyéb következményét állapítják meg a magánszemély eltűntté/távollévővé nyilvánításának:

• megszűnik az eltűnt személynek a gyermeke(i) után járó állami támogatás folyósítása;

• nem folyósítják tovább a családfenntartó elvesztése után járó nyugdíjat sem;

• házastársa kérheti a válás kimondását;

• lehetséges az örökbefogadás a másik (az eltűnt) szülő beleegyezése nélkül;

• kiskorú gyermek elhagyhatja az országot az őt nevelő szülővel a másik (az eltűnt) szülő hozzájárulása nélkül;

• a távollévő megszűnik közkereseti társaság tagjának lenni;

• megszűnik az általa meghatalmazás alapján gyakorolt képviselet;

• érvényét veszíti a távollévő által kötött megbízási szerződés;

• felmondottnak tekinthető az eltűnt által kötött egyszerű partnerségi megállapodás;

• nem számíthatók fel az eltűntnek közüzemi díjak stb.

Az eltűnt személyek jogállásáról szóló törvény úgy fogalmaz, hogy az eltűntnek joga van az eltűnése körülményeinek átfogó kivizsgálásához és tartózkodási helyének megállapításához. Az állam köteles minden lehetséges intézkedést meghozni az eltűnt személy felkutatása érdekében (5. cikkely).

A törvény részletesen foglalkozik az eltűnt személyek hozzátartozóinak jogaival is. Ezek szerint mindenkinek joga van tudni eltűnt hozzátartozói sorsáról, ideértve a tartózkodási helyükre, a haláluk körülményeire, a nyughelyükre (ha ismert) vonatkozó megbízható információkat, továbbá jogukban áll megkapni a maradványaikat. E jogokat oly módon gyakorolhatják, hogy kérelmet nyújtanak be az eltűnt személy felkutatása iránt, majd a továbbiakban megbízható információkat kapnak a kutatás menetéről és eredményeiről. Az eltűnt személyek nyilvántartásba vételére és/vagy felkutatására jogosult hatóságok kötelesek tájékoztatni a hozzátartozókat. Az eltűnt személy családtagjainak joguk van a szociális védelemre, a családfenntartó elvesztése után járó nyugdíjra is igényt tarthatnak.

A bíróságnak a személyt távollévőnek vagy eltűntnek nyilvánító határozata nyomán az érdekelt felek valamelyike vagy a gyámhatóság indítványára a közjegyző leltárt készít az eltűnt utolsó ismert lakóhelyén a vagyontárgyairól, és gondnokság alá helyezi a hagyatékát. A továbbiakban a kijelölt gondnok kezeli a távollévőnek vagy eltűntnek nyilvánított személy vagyonát. Egyebek mellett a vagyon terhére kiegyenlítheti az esetlegesen felhalmozódott tartozásokat, szükség esetén biztosíthatja azon személyek eltartását, akiket az eltűnt/távollévő volt köteles eltartani.

A gondnokság megszűnik, ha az eltűntnek vagy távollévőnek nyilvánított személy előkerül, vagy ha érvényét veszíti a bíróságnak az eltűntté, távollévővé nyilvánításra vonatkozó határozata. Ez például abban az esetben fordulhat elő, ha az eltűntet a bíróság halottnak nyilvánítja. A bíróság többek között akkor nyilváníthatja halottnak az eltűntet/távollévőt, ha annak állandó lakóhelyén legalább három évig nincs információ a tartózkodási helyéről. Az eltűnt attól a pillanattól minősül halottnak, hogy a halálát kimondó bírósági határozat jogerőre emelkedik. (Lásd a Ptk. 46. cikkelyét!)

Ha az eltűnt személyt halottnak nyilvánítják, de tartózkodási helyét, nyughelyét vagy földi maradványainak hollétét nem állapították meg, keresése a törvény értelmében nem szűnik meg, amíg tartózkodási helyét, nyughelyét vagy maradványainak hollétét nem tisztázzák.

A halottá nyilvánítás jogi következményei alapvetően megegyeznek a halál beálltának következményeivel. Lényeges különbség azonban, hogy a halottá nyilvánított személy örököseinek öt évig nem áll jogukban elidegeníteni az örökölt ingatlan vagyont.

hk