Ukrán állam volt-e a Kijevi Rusz – Tárgyilagos történelmet tanulhatnának végre a nacionalisták…

Mint ismeretes, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a független Ukrajna megszületésének 30. évfordulója alkalmából aláírta azt a rendeletét, mely szerint ezentúl július 28-át, Vlagyimir Kijevi Ruszi nagyfejedelem megkeresztelkedésének a napját az ukrán államiság napjaként kell megünnepelni, mely államiságnak – mint fogalmazott – ezeréves múltja van. Ugyanakkor Kijev megalapítását is az ukrán államiság kezdetének nevezte, továbbá kifejtette, miszerint az ószláv nyelv az ukrán nyelv elődje, és ezért is tekinthetjük ezerévesnek az ukrán államiság kezdetét. De mennyire tekinthetők történelmileg hiteleseknek a fenti kijelentések?

A szlávok őshazájának a helyét illetően nem egy elmélet létezik. Egy korábbi hipotézis szerint az Elba, a Balti-tenger, a Dnyeper és a Kárpátok által közrezárt területen feküdt, a jelenleg legelfogadottabb elmélet viszont a mai Belorusszia, Kelet-Lengyelország és Nyugat-Ukrajna területére helyezi, és a Pripjaty-folyó mocsaras vidékét tekinti a magterületének. A Kr. u. VI. században aztán megkezdődött a különböző csoportjaik szétvándorlása, így előbb a nyugati szlávok szakadtak el a keletiektől, majd az előbbiekből váltak ki a délszlávok. Ekkor azonban még csak törzsek léteztek, a népek kialakulásáig még több évszázadnak kellett eltelnie. A keleti szláv törzsek vándorlásuk során – mint a História történelmi folyóiratban olvashatjuk – előbb a Dnyeper középső és felső szakaszánál, illetve a Dnyeszter felső folyása mentén telepedtek meg. Később aztán egyre jobban szétterjedtek a hatalmas Kelet-európai-síkságon, s érintkezésbe kerültek különböző finnugor és sztyeppei török néppel, valamint a varégoknak vagy ruszoknak is nevezett svédországi vikingekkel, akik nagy szerepet játszottak a Kijevi Rusz megalakulásában.

De kik is voltak a vikingek? Nos, bennük tisztelhetjük a mai skandináv népek őseit, akik a 700-as évek végétől kezdtek kirajzani északi hazájukból. A mai Norvégia és Dánia területén élő csoportjaik nyugati, illetve délnyugati irányban terjeszkedtek, a jelenlegi Svédország földjén lakók viszont délkelet felé tekintgettek. Sekély merülésű evezős-vitorlás hajóikkal előbb felhatoltak a Balti-tengerbe torkolló kelet-európai folyókon, majd járműveiket átvonszolták az alacsony vízválasztókon, s a Volgán, illetve a Dnyeperen lecsorogva elérték a Kaszpi-tengert, valamint a Fekete-tengert. Gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki egyrészt Perzsiával, másrészt a Bizánci Birodalommal. S bár nemegyszer háborúba is keveredtek a bizánciakkal, a kapcsolat inkább békésnek volt mondható, így kialakult az Észak-Európát – a Kelet-európai-síkságon keresztül – Délkelet-Európával összekötő nagyon fontos kereskedelmi útvonal, az ún. varég út, mely mentén, a Csúd-, a Ladoga- és az Ilmeny-tó partvidékén, a Dnyeper felső és középső folyásánál, valamint az Azovi-tengernél kereskedelmi telepeket létesítettek a varégok, s kisebb csoportjaik le is települtek ott. Ám telephelyeiket meg is kellett védeniük, így Novgorodban, illetve Kijevben fejedelmi központot hoztak létre, majd adófizetőikké is tették a környező szláv törzseket.

S miként jött létre a Kijevi Rusz? A XII. századi Kijevben keletkezett évkönyvben, A régmúlt idők elbeszélésében (más néven a Nesztor-krónikában) ezt olvashatjuk a 862. esztendőről: „A varégokat (a szlávok) elűzték a tengeren túlra, nem fizettek nekik adót, hanem a maguk gazdái lettek. De testvérviszály tört ki köztük. Ezért így okoskodtak: Keressünk magunknak egy igazságosan uralkodó és ítélkező fejedelmet. Elmentek a tengeren túlra a varégokhoz. Ezeket ruszoknak hívták, és így szóltak a ruszokhoz: Országunk hatalmas és gazdag, de nincs benne rend. Gyertek, és uralkodjatok közöttünk. Ki is választottak három fivért, akik a szlávok földjére települtek egész nemzetségükkel. Rurik Novgorodban telepedett le.” Ez a Rurik alapította meg aztán a Kijevi Rusz uralkodóházát. Az eleinte csak Rusznak nevezett államalakulat első fővárosa 862-től Novgorod volt, ám Rurik utóda, Oleg 882-ben elfoglalta Kijevet, és oda tette át a fejedelmi székhelyét. Ekkortól beszélhetünk Kijevi Ruszról. Oleget Igor, majd Olga követte az uralomban, ám megjegyzendő, hogy ők még vikingek voltak, és eredetileg viking neveket – Olaf, Ingvar, Helga – viseltek, csak később nevezték el őket a skandináv nevekből képzett szláv neveken. De egyedül a varégok érdeme volt a Kijevi Rusz létrehozása? Az igazság az, hogy keleti szláv törzsek is részt vettek az államalapításban, ám mindenképpen a ruszok gyorsították fel az állam létrejöttét, valamint a szláv társadalom rétegződését. Eleinte a varégok alkották a vezető réteget, valamint a fejedelmi kíséret nagyobbik részét, a felfogadott ősmagyar és egyéb zsoldosok mellett, ám a 900-as évek folyamán a ruszok többsége elszlávosodott, bár az Ilmeny-tó vidékén még az ezres évek első felében is a varégok alkották a lakosság többségét. Ám már kissé előreszaladtunk. A 900-as években a Kijev környékén élő poljan törzs tagjai összeolvadtak a vikingekkel, ennek köszönhetően kiemelkedtek a többi keleti szláv törzs közül, és a X–XI. század fordulóján már az ő kezükbe került az egyre jobban terjeszkedő, nagyfejedelemséggé vált Kijevi Rusz vezetése. 988-ban pedig Vlagyimir nagyfejedelem felvette az ortodox keresztséget, és megkezdte a szlávokból, valamint a beléjük olvadó varégokból, finnugor népekből, sztyeppei török, illetve balti népelemekből összetevődött népesség megkeresztelését. Fia, a kijevi Szent Szófia-székesegyházat is megalapító Bölcs Jaroszlav pedig elhozta a Kijevi Rusz virágkorát, mely a X–XI. században Kelet-Európa meghatározó hatalmának számított. Ám később egyre nagyobb hatalomra tettek szert a részfejedelemségek urai, s a XIII. század derekán már egy igen széttagolt országra törtek rá a mongol-tatárok. Támadásuk felszámolta a Kijevi Ruszt, több részfejedelemségét meghódoltatták, míg más részállamok a litvánok vagy a lengyelek uralma alá kerültek, s egyedül a Novgorodi Fejedelemség őrizte meg a függetlenségét.

A XIII–XV. században aztán megkezdődött az orosz, az ukrán, illetve a belorusz nép és nyelv kialakulása, melyben a különböző hatalmak alá való vetettség is szerepet játszott. Beszélhetünk hát ezeréves ukrán államiságról? A Kijevi Rusz kétségkívül Oroszország, Ukrajna és Belorusszia történelmi előzményének számít, de egyetlen említett ország sem sajátíthatja ki csak a saját történelmi előzményének. A Kijevi Rusz ukrán államként való elképzelése, az ukrán államiság ezerévesnek való beállítása teljesen történelmietlen dolog, hiszen a mai keleti szláv népek és nyelvek, köztük az ukrán a Rusz bukása után alakultak ki. Kijev megalapítását sem lehet az ukrán államiság kezdetének tekinteni, hiszen nem az akkor még ki sem alakult ukrán nép képviselői alapították meg, hanem valamelyik szláv törzs tagjai. Bár olyan elmélet is született, mely szerint a varégokat tekinthetjük mind Novgorod, mind Kijev megalapítóinak. S igaz, hogy a Kijevi Rusz hivatalos nyelve az ószláv volt (bár az állam más-más részein különböző nyelvjárásai léteztek, akárcsak más országok és nyelvek esetében), s tény, miszerint az ószláv nyelvből vezethető le az összes mai keleti szláv nyelv, köztük az ukrán, ám ezt sem tarthatjuk az ezeréves ukrán államiság bizonyítékának. Ideje lenne hát, hogy az ukrán nacionalisták tudománytalan teóriák valóságként való feltüntetése helyett végre megtanulják a tényszerű történelmet.

Lajos Mihály