Vasárnapi üzenet: 2021. október 24.

„Abban az időben tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: »Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!« Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: »Dávid fia, könyörülj rajtam!«

Jézus megállt és így szólt: »Hívjátok ide!« Odaszóltak a vaknak: »Bátorság! Gyere, téged hív!« Az eldobta köntösét, felugrott és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: »Mit akarsz, mit tegyek veled?« A vak ezt felelte: »Mester, hogy lássak.« Jézus erre így szólt hozzá: »Menj, a hited megmentett téged.« Az pedig nyomban visszanyerte látását és követte őt az úton”           Márk 10, 46–52.

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Krisztusban kedves Testvérek!

Egy jól ismert történetet olvasunk a mai evangéliumban. Jézus visszaadja egy vak ember látását. Egy vak koldusét, aki ott ült az útszélen a város szélénél. Ha egy picit mélyebben beletekintünk a történetbe, látjuk, hogy rögtön az elején van egy időbeli ugrás. Az első mondat azt írja, hogy Jézus Jerikóba érkezik, és rögtön a második mondatban már a távozásáról olvasunk. Mi történt közben? Mivel foglalkozott Jézus Jerikóban? Miket tett? Miket mondott? Bizonyosak lehetünk benne, hogy azt tette, amit szokott: tanított Isten országáról, betegeket gyógyított, ördögöket űzött. Beszélt arról, hogy Istent Atyának szólíthatjuk, tanított imádkozni, talán halottat is feltámasztott… A híre bizonyosan bejárta a várost.

Ami Bartimeust, a koldust illeti, vak volt ugyan, de süket bizonyosan nem. Hallott Jézus tetteiről, annyit biztosan, hogy gyógyít. Hallott és hitt. Elhitte, hogy ez vele is megtörténhet. Elhitte, és türelmesen várta, amíg Jézus majd visszafelé jön. Elhitte, hogy őt, a vak koldust Jézus meg tudja gyógyítani.

Milyen fontos és példaértékű ez számunkra is. Hallottunk Jézusról, hallottuk a tanítását, csodatetteit. Sőt, sokkal többet hallottunk róla, mint Bartimeus. Milyen a mi hitünk? El tudjuk-e hinni, hogy Jézus minket is meg tud gyógyítani különböző bajainkból? Hogy Ő Úr a betegségek, a fertőzések, a járványok, sőt a halál felett is?

Bartimeus kiabált Jézus után. Sőt, úgy szólította, hogy Dávid fia. A Dávid fia messiási cím, és ebből azt látjuk, hogy a vak koldus a szívével már egészen élesen látott. Elhitte és megvallotta, hogy Jézus a Messiás.

Számunkra ki Jézus? Isten, Megváltó, Úr, orvos, barát, testvér, jegyes? Mit lát benne a mi szívünk? Hogyan szólítjuk meg Őt? Merjük-e Neki elmondani a fájdalmainkat, örömeinket? Mennyit beszélgetünk Vele?

Sokan csitítgatták Bartimeust, de ő annál hangosabb, annál kitartóbb. Nem hallgat azokra a hangokra, amelyek azt mondják, hogy ne zavard a Mestert. Hányszor tapasztaljuk mi is ezeket a hangokat a szívünkben, a gondolatainkban, amelyek megpróbálják elhallgattatni az imáinkat. „Istent nem érdekli a te apró-cseprő gondod. Nagyobb gondja van Neki annál, mint hogy rád figyeljen. Ha akarna, már segített volna. Úgyis tudja, hogy mit akarsz mondani, stb.” Milyen jó ilyenkor erre a történetre gondolni, és nem feladni.

A történet folytatásában azt látjuk, hogy Jézus odafordul hozzá, és magához hívatja. Nem Ő megy oda Bartimeushoz. Neki meg kell tennie azt a lépést, amit meg tud tenni. Fel kell állnia. Sőt, attól a ruhadarabtól, ami talán egyetlen vagyona volt, megválik. Eldobja a köntösét, ami biztonságot ad, ami melegít. Mai szakmai nyelven azt mondanánk: kilép a komfortzónájából.

És Bartimeus megteszi. Mert hisz.

Mi megtesszük-e, amit emberileg meg tudunk tenni? Vagy azt várjuk, hogy Isten oldjon meg mindent helyettünk? Kilépünk-e a komfortzónából, hogy találkozzunk vele? Hogy meggyógyíthasson? Hogy végre elkezdjünk látni?

A történet úgy ér véget (vagy csak most kezdődik?), hogy már a szemével is látó koldus követi Jézust. Tanítvány lesz…

Megyesi László
állandó diakónus