Interjú Vass Magdolna Fedák Sári-díjas színművésszel

2021. november 6., 17:24 , 1082. szám

Az elmúlt héten adták át a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Jótékonysági Alapítványa által életre hívott Fedák Sári szakmai díjat. Az első alkalommal átadott színházi díjat a kolozsvári Bogdán Zsolt színész és a beregszászi Vass Magdolna színésznő kapta, s az utóbbiról egészen az átadás pillanatáig – a kuratóriumon kívül – senki sem tudott. Így igazi meglepetésként érte a díjazottat és a közönséget is. A díjátadót követően lehetőségünk volt személyesen is beszélgetni Vass Magdolna színésznővel érzéseiről, a díjról és a színházról.

– Hogyan érintette, amikor megtudta, hogy ön is díjazott lett?

– Egyáltalán nem számítottam rá. Nagyon meghatott és az is, hogy a szervezőknek sikerült mindezt tökéletesen eltitkolni. De megtisztelőnek tartom és jólesett. Amikor kimondták a nevemet, hirtelen azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, annyira váratlanul ért.

– Mit jelent ez a szakmai díj az ön számára?

– Mindenképpen megtisztelő, hogy rám gondoltak S nagyon jó volt megtapasztalni azt is, hogy amikor kijöttünk a teremből, a kollégák mind együtt örültek velem. Az fogalmazódott meg bennem, hogy bár ezt a díjat most én kaptam, de nem tartanék itt, ha nem lennének a kollégáim, a családom, akik támogatnak a munkámban. Ez a díj gyönyörű helyet kap majd a nappalimban. A cél az, hogy továbbra is tegyem a dolgom csakúgy, mint eddig, azonban semmit nem szeretnék másként csinálni: ha úgy látom majd, hogy előadás előtt nem megfelelően tiszta a színpad, akkor ugyanúgy fel fogom mosni, mint eddig. Abban adott visszajelzést ez a díj, hogy jó úton járunk, és ezen az úton kell haladni továbbra is.

– Milyen helyet foglal el az ön életében a színház?

– Minden munkahelyen kapcsolatok, barátságok szövődnek. Lehet, hogy elcsépelten hangzik, de mi itt egy család vagyunk, s akarva-akaratlan ismerjük egymás gondját-baját. A színház csodálatos dolog. Nagyon érdekes, mert bármilyen tragédia, boldogság vagy öröm ér az életedben, mindezeket hordoznunk kell magunkkal színészként tovább, hogy az adott alkalommal ezeket az érzéseket fel tudjuk használni egy előadásban, egy szerep megformálásában. Minden egyes előadással megszületik valami új, valami egyedi. Bármilyen impulzus ér minket a nap folyamán, azt nem szabad, hogy lássa a néző. Minden egyes előadás alkalmával a maximális minőségre kell törekednünk. Én szerencsésnek tartom magunkat, színészeket, hiszen a valóság mellett ott lehet számunkra egy másik világ, amit sajátunkká formálhatunk.

– Mi az, amiben szívesen kipróbálná még magát? Hiszen a színészet mellett láttuk már rendezői szerepben, de a színházi nevelés is közel áll önhöz.

– Nagy csodaként élem meg, amit az utóbbi időben színházi feladatként kaptam. Megtisztelő a bizalom, ami felém árad. A színházi nevelés során mindig tanulok magamról és a fiatalokról is valami újat. Azt gondolom, hogy jó úton haladunk afelé, hogy olyan generációt neveljünk fel, melynek tagjai nemcsak nézői, hanem értői is a színház világának. Ez fontos cél, hiszen csak így tud fennmaradni ez a csodálatos világ.

EV