Örök téma: a telekhatárok rendezéséről

2021. november 9., 11:50 , 1082. szám

„Állandó vitáim vannak a szomszéddal. Nem tudunk megállapodni a telkeink közötti határról. Szerinte úgy építettem meg a kerítést annak idején, hogy azzal lecsíptem fél métert az ő udvarából. Így viszont azt sem tudom, hová kerüljön az új gazdasági épület és az emésztőgödör. Forduljak a bírósághoz, vagy létezik más megoldása is a kérdésnek?”

– A Földtörvénykönyv (Ftk.) értelmében a jószomszédság lényege, hogy a telkek, földrészlegek tulajdonosainak és használóinak olyan rendeltetésszerű földhasználati módokat kell választaniuk, amelyek a szomszédos telkek, földrészlegek tulajdonosainak, földhasználóinak a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzák. (Lásd az Ftk. 103. cikkelyének 1. pontját!)

Ilyen „kellemetlenség” lehet a házak vagy más építmények, fák és cserjék árnyékolása, a hulladékégetésből származó füst, a gazdasági vagy egyéb tevékenység következtében fellépő kellemetlen szagok, a zajszennyezés stb.

A jószomszédi viszony ápolása a szomszédok között valamennyi érintett telektulajdonos, földhasználó kötelezettsége.

A szomszédos telkek tulajdonosai, használói kötelesek elkerülni az övékkel határos földrészleg célirányos hasznosításának akadályozását. E célból az Ftk. 17. fejezete meghatározza a szomszédos telekre gyakorolt negatív hatás korlátait.

A szomszédos telkek tulajdonosai közötti jószomszédi viszony alapja és az esetleges konfliktusok megelőzésének előfeltétele a telekhatárok egyértelmű meghatározása. Ennek érdekében a törvény kötelezi a szomszédokat, hogy segítsék egymást a pontos határok megállapításában, valamint a határjelek helyreállításában, ha azok eltűntek, elmozdultak a helyükről, vagy többé nem egyértelműek. (Lásd az Ftk. 106. cikkelyét!)

Ha a szomszédos telkek között nincs határjel, és nem ismert, hogy a határ merre húzódik, a helyreállítás alapját a kataszteri dokumentáció képezi. Ha nem lehet azonosítani a valódi határokat, azokat a tényleges földhasználat alapján kell megállapítani. Ha a telkek tényleges használata nem állapítható meg, akkor a felek mindegyikének azonos méretű darabot kell kiosztani a vitatott földrészből. (Lásd az Ftk. 107. cikkelyét!)

Amennyiben a szomszédos telkeket növénysáv, ösvény, árok, csatorna, fal, kerítés vagy egyéb építmény választja el, e földrészlegek tulajdonosait megilleti a közös használat joga, ha egyébként külső jelek nem utalnak arra, hogy az építmény csak az egyik szomszédé. A szomszédok megállapodhatnak a telekhatáron álló építmények közös használatáról. (Lásd az Ftk. 108. cikkelyét!)

A szomszédos telkeknek általában közös a határuk egy kerítés formájában, amelyet korábban a szomszédok egyike emelt. Fontos, hogy ez a kerítés ne legyen 2 méternél magasabb (a DBN B.2.2-5: 2011, Területek alakítása 6.7-es pontja szerint). Ellenkező esetben a szomszédos telek tulajdonosának jogában áll követelni a kerítés lebontását, mivel az ilyen „kellemetlenség” a jószomszédi viszony megsértésének tekinthető.

Amennyiben a telek tulajdonosa/használója meg kíván győződni arról, hogy a földrészleg határa helyesen van kijelölve, fel kell vennie a kapcsolatot valamelyik szertifikált, azaz a megfelelő tanúsítványokkal rendelkező földmérő céggel. A földmérők kimennek a helyszínre, és elvégzik a szükséges méréseket. Amennyiben a határ közös, akkor értelemszerűen a szomszédos telek határait is tisztázzák. A felmérés eredményeit összevetik a terület dokumentumaival. Ezek alapján a földmérő meg tudja állapítani, hogy vannak-e átfedések vagy pontatlanságok a határok tekintetében. Ideális esetben a szomszédos telkek határainak érintkezniük kell, a valóságban azonban nem mindig ez a helyzet. A nyilvántartási rendszernek az évek során bekövetkezett változásai miatt lehetségesek eltérések, átfedések. Ha technikai jellegű kiigazításra van szükség az okmányokban, az a helyileg illetékes kataszteri hivatal feladata.

Ha nincs egyetértés a telektulajdonosok között abban, hogy miként kellene rendezni a telekhatár körüli vitát, a helyi önkormányzathoz fordulhatnak a felek. Az Ftk. 158. cikkelyének 3. pontja szerint az önkormányzat illetékes bizottsága hivatott rendezni a polgárok közötti földvitákat, illetve a jószomszédsággal kapcsolatos egyéb nézeteltéréseket az adott kistérség határain belül.

Miután a vitában érintett felek egyike benyújtotta ez irányú kérelmét, az önkormányzatnak egy hét áll rendelkezésére annak elbírálására. A földterülettel kapcsolatos vitákat az érintettek (általában a szomszédos telkek tulajdonosai/használói) részvételével tárgyalják, akiket előzetesen értesíteni kell a testület ülésének idejéről és helyéről.

A kérelmezőnek célszerű a lehető legtöbb bizonyítékot csatolni kérvényéhez, amelyek igazolják, hogy a telek határát megsértették. Csatolni lehet például a kataszteri tervet, feltüntetve azon a megsértett telekhatárt, a földtulajdont (vagy bérletet) igazoló dokumentumot, a kataszterből készült kivonatot. Ha viszont a földterület nincs nyilvántartva (vagy a regisztráció szakaszában van), azaz nincs kataszteri száma, a kérelmezőnek nincs mivel alátámasztania a telekhatárok megsértésére vonatkozó állítását, amíg nem regisztrálja a telkét.

Az önkormányzati bizottság általában a földdel kapcsolatos kérdésekben illetékes személyekből áll, így Ukrajna Geodéziai, Térképészeti és Kataszteri Állami Szolgálatának (Derzsgeokadasztr) területileg illetékes hivatala és a helyi tanács képviselőiből, a földügyi osztály szakembereiből, földmérőkből stb. (A földmérő például helyszíni tapasztalatai és mérései alapján tájékoztatni tudja a bizottság tagjait a tényleges helyzetről.) A bizottság munkájáról jegyzőkönyv készül, amelyet a testület elnöke és titkára ír alá. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a telekvita megoldására vonatkozó, a bizottság által megfogalmazott javaslatokat. A bizottság határozatát – a bizottsági jegyzőkönyv ajánlásait – kötelező végrehajtani.

Nincs rá garancia, hogy a bizottságnak mindjárt az első ülésén sikerül rendeznie a vitát. Megtörténhet, hogy pótlólagos dokumentumokra, információkra van szükség, amelyek beszerzéséhez idő kell. Az is előfordulhat, hogy a vitázó felek egyike méltánylandó okból távol marad, vagy a bizottság nem határozatképes.

Fel kell készülni rá, hogy a bizottság arra a következtetésre jut, nem illetékes az ügyben, és a kérelmezőt továbbküldi a bíróságra. Gyakori, hogy ha a telkek magántulajdonban vannak, és szerepelnek a kataszterben, a bizottság a döntést a bíróságra bízza. A bíróság viszont ilyenkor szakértői vizsgálatot rendel el, és ennek alapján határoz az ügyben.

Egyébként a vitázó felek egyike is dönthet úgy, hogy a bírósághoz fordul, amennyiben nem elégedett a bizottság határozatával. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a bíróságon a felperesnek kell bizonyítania, hogy sérült a földtulajdonhoz való joga.

Gyakran abból adódik a vita, hogy a szomszéd nem hajlandó aláírni a dokumentumot, amellyel elismeri a szomszédos, privatizálandó telek határait. Ilyenkor a privatizáció megindításának egyetlen módja, ha az önkormányzati bizottság dönt a kérdésben. Tekintettel azonban arra, hogy az Agrárpolitikai és Élelmezésügyi Minisztérium 2021. augusztus 13-i parancsával hatályon kívül helyezte A telkek határának természetbeni (a helyszínen történő) megállapításáról (helyreállításáról) és határjelekkel történő rögzítéséről szóló 2010. évi 376. számú utasítást, a privatizáláshoz már nem kötelező jegyzőkönyvet készíteni a telekhatárok egyeztetéséről. Szakértők úgy látják mindazonáltal, hogy ettől nem lesz sokkal kevesebb a vitás eset, már csak azért sem, mert bárkinek jogában áll panaszával a bírósághoz fordulni.

Mint látható, a vitás határkérdések rendezéséhez nem kell feltétlenül a bírósághoz fordulni, de sok múlik a probléma összetettségén és az érintettek hozzáállásán.         

hk