Az elvált házastársak vagyonának megoszlásáról

2021. november 23., 18:52 , 1085. szám

„Hogyan fogja elosztani a bíró az elvált házastársak vagyonát, ha azok nem tudnak megegyezni? Milyen szempontokat vesznek figyelembe ilyenkor? Mire számíthatnak a gyerekek?”

– A Családi törvénykönyv (Cstk.) szerint a házasság során szerzett vagyontárgyak a házastársak osztatlan közös tulajdonát képezik, amely bármikor felosztható közöttük, függetlenül attól, hogy házasok, a válás kimondására várnak, vagy már elváltak.

A Cstk. 60. cikkelyének 2. pontja rögzíti, hogy az osztatlan közös tulajdon – a személyes használati tárgyak kivételével – a házasság ideje alatt szerzett minden vagyontárgyra kiterjed. Ebben a vonatkozásban az értéktárgyak (például az arany ékszerek) ugyancsak személyes tárgynak minősülnek még abban az esetben is, ha azokat a házasság ideje alatt közösen szerzett pénzen vásárolták.

Azzal rendszerint tisztában vannak az emberek, hogy az ingó és az ingatlan tulajdon – tehát a ház, lakás, telek, termőföld – mellett közös vagyonnak minősül a személygépkocsi, a bútor, a háztartási gépek is. Ritkábban kerül szóba, hogy közös tulajdon a munkabér, a nyugdíj, az ösztöndíj és az egyéb jövedelem, amelyre a házastársak valamelyike tett szert. Ha az egyik házastárs a család érdekében kötött megállapodást, akkor az e megállapodás alapján szerzett pénz, vagyontárgy, beleértve a honoráriumokat, nyereményeket is, a házastársak közös tulajdonának számítanak. A házastársak által folytatott szakmai tevékenységhez, munkavégzéshez szükséges eszközök – ami lehet hangszer, számítógép, irodatechnika, orvosi eszközök és felszerelések stb. –, melyekre a házasság ideje alatt tettek szert a felek, szintén közös tulajdon. (Lásd a Cstk. 61. cikkelyének 2–4. pontjait!)

Ellenben a Cstk. 57. cikkelye értelmében a férj vagy a feleség személyes tulajdonát képezi, s mint ilyet nem veszik figyelembe a vagyonmegosztás során:

– a házasságot megelőzően szerzett tulajdont;

– a házasság alatt, de ajándékozási szerződés vagy öröklés útján szerzett tulajdont;

– az olyan tulajdont, amelyre a házastársak valamelyike a személyes tulajdonát képező pénzen tett szert;

– a privatizáció útján szerzett lakóingatlant vagy földrészleget;

– az egyéni érdemekért kapott prémiumokat, juttatásokat;

– az elszenvedett veszteségek, károk utáni pénzbeli kárpótlást;

– a személyes (azaz nem közös) forrásból kötött biztosítások utáni kifizetéseket stb.

Ha viszont a feleség vagy a férj személyes tulajdonát képező vagyontárgy a házasság ideje alatt a közös munka vagy anyagi ráfordítás, illetve a másik házastárs ráfordítása miatt jelentősen felértékelődött, a bíróság azt a házastársak közös tulajdonának mondhatja ki. Jó példa erre az az eset, amikor a férj által építeni kezdett, de befejezetlen családi házat a házasságkötés után a feleség megtakarított pénzéből sikerül befejezni. Ugyanennél a törvényalkotói logikánál maradva: ha az egyik házastárs munkájával és (vagy) vagyonával részt vett a másik házastárs tulajdonának fenntartásában, kezelésében vagy gondozásában, az ebből a vagyonból származó bevételt (jövedelmet, osztalékot) a bíróság határozatával a házastársak közös tulajdonának ismerheti el. (Lásd a Cstk. 62. cikkelyét!)

A Cstk. 69. cikkelye úgy rendelkezik, hogy a feleségnek és a férjnek a házasság felbontása ellenére is joga van az osztatlan közös tulajdonukat képező vagyont közös megegyezéssel felosztani. A lakóház, lakás, egyéb ingatlan felosztásáról, valamint a feleség vagy a férj részének a közös tulajdonon belüli kijelöléséről szóló szerződés közjegyző által hitelesítendő. Amennyiben a felek nem tudnak megállapodni, a bíróság jogosult eldönteni a vitát. Mind a férjnek, mind a feleségnek jogában áll evégett keresettel fordulni a bírósághoz.

A Cstk. 70. cikkelye kimondja, hogy a házastársak közös tulajdonának megosztása esetén a feleség és a férj vagyonrészei egyenlők, hacsak valamely közöttük létrejött megállapodás vagy házassági szerződés másként nem rendelkezik. A bíróság a vagyonmegosztás körüli vita eldöntése szempontjából lényeges körülmények hatására eltérhet az egyenlőség elvétől a házastársak vagyonrészeinek megállapításakor, például abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy egyikük nem törődött a család eltartásával, kibújt a gyermekneveléssel kapcsolatos anyagi kötelezettségei alól, megsemmisítette vagy megrongálta a közös házastársi tulajdont, rejtegette azt, vagy a család érdekeinek sérelmére használta fel.

A bíróság határozata alapján a feleség vagy a férj vagyonrésze megnövelhető, ha vele élnek egy háztartásban a gyerekek, esetleg a rokkant, nagykorú fiuk vagy lányuk – feltéve, hogy az általuk a másik szülőtől kapott tartásdíj összege nem elegendő testi-lelki szükségleteik kielégítésére, a gyógykezelésükre.

Ugyanakkor, ha a gyermek valamilyen vagyontárgy, például lakás vagy ház teljes jogú tulajdonosa, ez a tulajdon vagyonmegosztáskor nem oszlik meg a házastársak között. Annak kezelését a szülők rendszerint közösen végzik. Amennyiben vita támad ezzel kapcsolatban közöttük, azt a gyámhatóság vagy a bíróság hivatott eldönteni. (Lásd a Cstk. 173. és 177. cikkelyeit!)

A Cstk. 71. cikkelye szerint a házastársak közös osztatlan tulajdonát képező vagyontárgyak „természetben” oszlanak meg közöttük. A bíróság a nem osztható vagyontárgyakat a házastársak egyikének ítéli oda, hacsak a házastársak közötti megállapodás másként nem rendelkezik. A szakmai tevékenységhez szükséges tárgyakat, eszközöket az a házastárs kapja, aki azokat használta. Ezeknek a tárgyaknak az értékét figyelembe veszik, amikor egyéb vagyontárgyakat ítélnek oda a másik házastársnak. Pénzbeli kártérítés megítélése az egyik házastársnak a közös osztatlan tulajdonból (pl. lakóház, földrészleg) való részesedése fejében csak az ő beleegyezésével megengedett, kivéve a Polgári törvénykönyvben meghatározott speciális eseteket. A pénzbeli kártérítés megítélése a házastársak egyike számára azzal a feltétellel lehetséges, hogy a másik házastárs előzőleg befizette a megfelelő összeget a bíróság letéti számlájára.

Hangsúlyozni kell, hogy a bírósági gyakorlat nem mindig egyértelmű. Előfordul például, hogy olyan esetekben is, amikor pedig lehetőség nyílna a házastársak egyenlőségétől való eltérésre, ami az őket megillető vagyonrészeket, vagyonelemeket illeti, azokat egyenként osztják fel. Tegyük fel, ha egy azonos értékű lakást és nyaralót kell elosztani, megtörténhet, hogy a volt házastársak mindkét ingatlannak az egyik felét kapják meg, s nem az egyiket teljes egészében, ami nem oldja meg véglegesen a problémát. Az ilyen határozat néha csak tovább súlyosbítja a helyzetet, hiszen mindkét fél használati jogot nyer mindkét ingatlanra.

A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásaiból is arra következtethetünk, hogy vagyonmegosztás esetén egyaránt figyelembe kell venni a család javát szolgáló jogi kötelezettségeket, valamint a házastársak tartozásait. Vonatkozik ez az elosztandó közös tulajdon részét képező ingatlanokat terhelő jelzálogkölcsönre is. Abban az esetben például, ha bebizonyosodik, hogy a lakás a házastársak közös tulajdonának minősül, és az arra terhelt kölcsön felvételéről közös megegyezéssel kötöttek szerződést, a bíróság megállapítja a házastársak tulajdonhányadát, majd mindegyikük folytatja részesedése arányában a jelzálogból eredő kötelezettségek teljesítését (azaz a hiteltörlesztést).

Az elévülésnek is vannak sajátosságai, ami a házastársak közös tulajdonának megosztását illeti. Így az elévülés nem vonatkozik a házastársak közös tulajdonát képező vagyon megosztására, amennyiben a házasság felbontását nem mondták ki. A válás után három év áll rendelkezésére a feleknek a vagyonmegosztási kereset benyújtására. Az elévülési idő attól a naptól számítandó, amikor valamelyik tulajdonostárs tudomást szerzett vagy tudomást kellett szereznie tulajdonjogának sérüléséről.

hk