Egy kárpáti vadgazdálkodási kezdeményezés margójára

A közelmúltban több kárpátaljai hírportálon jelent meg egy érdekes információ, miszerint a Kárpáti Nemzeti Természeti Park területén Jurij Tyuh vállalkozó saját forrásból vásárolt gímszarvas-tenyész állományt, mellyel célja a kárpáti gímszarvas populációjának rehabilitálása, a katasztrofális egyedsűrűség javítása. Nos, a híradások egyrészt katasztrofális szakmaisággal „tálalták” a témát, keverve az őzikét a szarvassal. Megjegyzendő ugyanis, hogy felénk az európai őz (Capreolus capreolus) honos, melyet nem ildomos összetéveszteni a szarvassal, melynek felénk megtalálható dám (Dama dama) és gím (Cervus elaphus) változata is. Ugyanakkor az efféle szakmai slendriánságok még megbocsájthatók is lennének, ám maga a kezdeményezés, annak célja és az odáig vezető út több jeles magyar vadbiológusban és vadászban is kétségeket keltett. Az említett vállalkozó ugyanis állítása szerint a tenyészállományt Új-Zélandról, Ausztriából és részben Magyarországról szerezte be. Telephelyén mindemellett nagyragadozókat – szibériai tigrist, sarki fehérfarkasokat és oroszlánokat – tart. A felmerülő kérdések és kétségek kapcsán megkérdeztük Ágij László beregi–ugocsai erdőmérnököt, ki másoddiplomáját néhány éve a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási Karán szerezte. Az európai viszonyokkal és az ukrajnai jogi szabályozással egyaránt tisztában lévő szakember pedig igen érdekes információkat osztott meg olvasóinkkal.

– A TCH csatorna tudósítását látva, melyet számos kárpátaljai magyar hírportál is átvett, több kétség is megfogalmazódott bennem – nyilatkozott a vadgazdálkodási szakember –, hiszen rengeteg kérdésre nem kapott választ a hírt kompetens szemmel néző ember. Elsősorban hiányolom a telephely pontos helyrajzi meghatározását. A tudósítóknak nem ártott volna kiemelniük, hogy Tyuh úr helyileg hol vágott bele a szarvasos-farkasos-oroszlános kezdeményezésébe. Ez már csak az engedélyek és az egzotikus állatok tartását szabályozó előírások végett is fontos lenne. No de hagyjuk a nagyragadozókat, lássuk a gímszarvasprojektet szakmai szemmel!

–Önnek mi a véleménye az esetről?

– Egyrészt üdvözlendőnek tartom a kezdeményezést,azt, hogy valaki pénzt nem kímélve belevág egy ilyen tervbe, de hangsúlyozom: a filmben és az írott híradásokban feltüntetett módon ezt így nem szabad művelni, mert az eredmény csak „szélbe szórt pénz” lesz.

A felvételeken a szarvasok tartása jelen állapotban egy jól gondozott zárt téri nagyvadfarm benyomását keltette. Ez nem ördögtől való, a gímszarvas vadaskerti tartásának évszázados hagyományai vannak. Az agancs fejlődése során képződő barka pantokrintartalma miatt, mint tudjuk, Kárpátalján, Husztól néhány kilométerre is zajlott gímszarvastenyésztés. És itt jön egy nagyon fontos tényező: a szarvasfarmi tartásra szelektált gímek már megtették az első lépéseket a háziasítás felé. Új-Zélandon ennek hatalmas hagyománya van, mi több, a gímszarvas új-zélandi populációja mára az enyhe éghajlatú szigetország viszonyaihoz adaptálódott. A Kárpátok vadonjaiban ezek a szarvasok nem tudnának életben maradni a szigorú klimatikus viszonyok miatt. Ugyanakkor kétlem, hogy Új-Zélandról Kárpátaljára szarvasokat importáljon egy magánszemély, mert ez logisztikailag-anyagilag még állami, igen tőkeerős cégeknek sem egyszerű. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy új-zélandi vérvonalból származó, de már valahol Európában született vadaskerti szarvasokat szerzett be az illető. És ismét ott vagyunk az előbb felvetett kérdésnél, miszerint egy zárt téri tartásra szelektált félig házi állattól várnánk el, hogy sikeresen meg tudjon birkózni a méteres hóval, a téli táplálékhiánnyal, a farkasokkal, juhászkutyákkal és persze az orvvadászokkal. Ez igaz a felvételen látható muflonokra is, melyek egyszerűen képtelenek alkalmazkodni (ugyanis a Földközi-tenger medencéjének mediterrán viszonyaihoz alkalmazkodott, sziklás dombvidékeken honos fajról van szó, mely Magyarországon mára a középhegységekben lett honossá) a Magas-Kárpátok zord viszonyaihoz. De van itt más is…

– Micsoda?

– Egy gímszarvas-repatriáció nem úgy működik, hogy  elengedjük az ivarérett egyedeket. A visszahonosítás során az állatoknak szigorú állategészségügyi szűrésen kell átesniük. Megeshet ugyanis, hogy valamilyen lappangó fertőző betegséget hordoznak, valamilyen belső parazitával fertőzöttek, ami katasztrofális hatással lehet a természetes állományra. Csak megfelelő karanténozás, vérvizsgálatok és állatorvosi kontroll után kezdhetjük meg a visszatelepítést, melynek első állomása a megfelelő élőhely kialakítása, valamint a hathatós vadőri védelem biztosítása.

– Leselkedik-e egyéb veszély a szarvasokra?

– Siker esetén – amire a látottak alapján kevés az esély, de lehetséges – fennáll az őshonos populáció geno- és fenotípúsának elvesztése. Mert ne feledjük: a kárpáti gím egy külön alfaj az európai gímszarvas családján belül. Jellemzője az egyedi trófea és testalkat. A tősgyökeres kárpáti gímszarvasnál az agancs roppant vastag szárú, általában kevés ágú, és gyakori az úgynevezett „farkaság” (a középággal ellentétesen, hátrafelé kinövő agancság, melyről a régiek azt tartották, hogy a nyakra hátulról támadó farkast a szarvasbika azzal tudta ledöfni). A testalkat zömök, rövid lábakkal, vastag nyaki résszel és rendkívüli izmokkal. A kárpáti szarvas legnyugatibb előfordulása Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti széle, meghatározását pedig az egyik legnagyobb magyar vadgazdálkodási szakembernek, a szatmári születésű Rácz Antalnak köszönhetjük. Mindemellett a kárpáti szarvas az évezredek alatt kiválóan alkalmazkodott a hegyekben előforduló nagy hóhoz, a szegényes takarmánybázishoz és a nagyragadozókhoz.

– Összességében tehát mi a véleménye a kezdeményezésről?

– Amennyiben a vállalkozó turistalátványosságot és vadhústermelési célú, zárt téri nagyvadfarmot-vadaskertet szeretne működtetni, azt mondom: sok sikert, jó úton jár! Ha viszont tényleg meg szeretne valósítani egy repatriációs programot, akkor inkább a szlovákiai, erdélyi és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei természetes populációból, élővad-befogás során beszerzett tenyészanyagot használjon, vegye figyelembe a fentebb elmondott törvényi és szakmai előírásokat, valamint konzultáljon e téren konkrét tapasztalatokkal rendelkező szakemberekkel.

Matúz István