Az anyanyelv napját méltatták a Rákóczi-főiskolán
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Filológia Tanszékének Magyar Tanszéki Csoportja a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközponttal karöltve február 21-én megemlékezett az anyanyelv világnapjáról.
Jókai ezt írta a XIX. században: „Egy kincs van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: édes anyanyelv.” A bangladesi emberek is ennek a gondolatnak a szellemében álltak ki anyanyelvük védelmében, amikor 1952-ben a pakisztáni parlament az urdu nyelvet tette meg az ország egyedüli hivatalos nyelvének. Erre a hírre február 21-én az akkor még Pakisztán részét képező, bengáli nyelvet beszélő Bangladesben utcai tiltakozások kezdődtek, amelyekben a rendőrség kemény fellépése miatt öten haltak meg. A nap az azóta már függetlenné vált Bangladesben a bengáli nyelvi mozgalom napjává vált, és javaslatukra 1999-ben az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (az UNESCO) az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánított.
A Rákóczi-főiskola Filológia Tanszéke minden évben más és más téma köré építi fel a megemlékezést. Idén a néhány héttel korábban megrendezett nyelvi tájképet középpontba helyező előadás-sorozat szolgált témaadóként. Ennek kapcsán a szervezők fotópályázatot hirdettek Küldj egy fotót az anyanyelv napja alkalmából! címmel. A pályázatra olyan fotókkal jelentkezhettek, amelyek bemutatják régiónk nyelvi tájképének sokszínűségét. A nyelvi tájképről szóló előadással egybekötött díjátadón 5+2 kategóriában választottak győztest a beérkező 40 pályamű közül. A díjakat Hires-László Kornélia, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetője adta át.
Hivatalos közegről készített fotó kategóriában Orosz Kornélia, privát jellegű feliratot dokumentálóban Szelley Noémi, a nyelvi leleményességről szólóban Petruska Angéla, társadalmi, nyelvpolitikai változásokat ábrázolóban pedig Orosz Noémi beküldött munkája lett az első helyezett. Különdíjban Gérus Tibor, közönségdíjban pedig Popovics Melinda részesült.
„Mi itt ma, a XXI. századi Kárpátalján átérezzük a pakisztániak 70 évvel ezelőtti problémáját, hisz mi is nagyon jól tudjuk, hogy milyen fontos anyanyelvünk megőrzése és használata” – nyilatkozta hetilapunknak Csernicskó István rektor úr. Elmondása szerint mi, kárpátaljai magyarok ezzel a rendezvénnyel jelezzük, hogy szeretnénk megtartani és használni anyanyelvünket azon törekvések ellenére, melyek arra irányulnak, hogy visszaszorítsák anyanyelvünk használatának jogait. „Igényeljük azt, hogy magyar nyelven írhassunk, olvashassunk, beszélhessünk, énekelhessünk, amikor csak lehet” – húzta alá a rektor úr.
Simon Dávid