A református lelkész, aki cigány nyelvre fordítaná le a Bibliát
Komlósiné Sümegi Nóra végzettsége szerint református lelkipásztor, és már tizenöt éve a Wycliffe Bibliafordítók közösségének munkatársa, mely 133 országban legalább 2 162 nyelven végez jelenleg is munkát. Globális szinten számos partnerszervezettel, helyi egyházakkal és gyülekezetekkel áll kapcsolatban, és dolgozik együtt azért, hogy a Szentírás mindenkihez saját nyelvén szólhasson abban a formában, ahogyan az számára a leginkább érthető. A bibliafordítás hosszadalmas, aprólékos, munkaigényes feladat, Biblia nélkül viszont nincs misszió. Hiszen hogyan is lehetne igazán megismerni Krisztust, ha nem az anyanyelvünkön, hogy a szívünk is értse? A hit hallásból van, a hallás viszont Isten Igéje által.
A lelkész elmondása szerint egyszer az egyetemi folyosón a Wycliffe brosúráját olvasva döbbent rá a Szentlélek indíttatására, hogy neki ebbe az irányba kell elmozdulnia, hiszen megannyi nyelven még a mai napig sem lehet olvasni a Bibliát, vagy csak töredékeket fordítottak le belőle. (A világ összesen 7 378 nyelvéből mindössze 717-en létezik a teljes Szentírás, csaknem 4 000 nyelven pedig még nincs elkészült bibliai anyag sem.) „A Szentlélek engem olyan igék által formált ebbe az irányba, mint amelyeket másutt is, de különösen a Jelenések könyvében olvashatunk arról, hogy minden népnek és minden nyelven hirdettetik az evangélium (lásd Jel. 7, 9 és Jel. 14, 6), így 2004-ben felvettem a kapcsolatot a szervezettel, és elkezdődött az a többlépcsős folyamat, melynek során bekapcsolódhattam a szolgálatba” – olvasható a lelkész interjújában a református cigánymisszió honlapján.
„Egyre jobban elmélyedtem ebben a munkában. Ezzel párhuzamosan végeztem a teológiát – a gyakorlati hatodévemet Kecskeméten töltve –, de a teológia elvégzése után aktív gyülekezeti lelkészi szolgálatot nem vállaltam. Ezt követően fél éven át interdiszciplináris tanulmányokat folytattam, melynek – a missziológia mellett – részei voltak többek közt a szociolingvisztika, az antropológia, az általános nyelvészeti kurzusok, a funkcionális nyelvtan. A bibliafordítói munka szerfölött komplex, hiszen szövegekkel, nyelvekkel és emberekkel dolgozunk. Éppen ezért az az ideális, ha csapatban végezzük.
Az első jelentős gyakorlati tapasztalataimat Erdélyben szereztem 2009-ben a gábor cigányok között, a Maros megyei Somosdon, Nyárádkarácsonyban és környékén nyelvészeti gyakornokként. Ez a gyakorlati év szerves része volt a felkészülésnek. A gábor a romani nyelv vlach alcsoportjába, annak kalderash ágához tartozik, melyen nyelvi anyagokat – személyes történeteket, különböző szokások magyarázatát, fiktív elbeszéléseket – gyűjtöttem, illetve már meglévőket elemeztem. Amellett, hogy a nulláról kezdtem el megtanulni a nyelvüket a munkatársaim segítségével, igyekeztem minél jobban bekapcsolódni a helyiek életébe.
A gáborok által beszélt cigány nyelvnek nincsen írásbelisége, ami megnehezítette a munkát, hiszen a nyelvi segítők sincsenek tudatában egy-egy hangtani vagy más nyelvi folyamatnak. A beszédükben sok román és magyar jövevényszó (vagy hatás) fedezhető fel, így bizonyos hangok leírásában a két ábécé között kell mérlegelni. Mi az egyszerűség kedvéért nemzetközi fonetikai jelekkel dolgoztunk” – mondta a lelkésznő.
Komlósiné Sümegi Nóra és munkatársai a cigányok között felvett történeteket egy speciális szoftver segítségével elemezték. A program révén szóról szóra, morfémáról morfémára lebontva analizálhatták a hallottakat. Ez alapján a végén komplex nyelvi elemzések készíthetők. A lelkésznő a szakdolgozatához a személyes névmások használatát vizsgálta a felvett és leírt szövegekben, illetve azt, hogy a történetek elbeszélése során a különböző személyekre, szereplőkre miként, milyen gyakran történik utalás a gábor nyelvben. Véleménye szerint ez az ismeret a későbbiekben segíteni tudja a gábor nyelvű Szentírás természetességét és érthetőségét, ha egyszer sor kerül a bibliafordításra.
„Emberhiány miatt sajnos a gábor cigány Bibliáért tett erőfeszítések itt megrekedtek, noha a helyiek részéről is megfogalmazódott rá igény. A történet személyes szála miatt haza is kerültem Magyarországra. De kiderült, otthon is létezik olyan nyelv, amelyen nem olvasható a Biblia, ez pedig a beások által beszélt két nyelvjárás.
Ezután összeházasodtunk a férjemmel, Komlósi Péterrel, aki Siklóson kapott lelkészi állást. Ez a város az egyik, beások által sűrűn lakott terület szélén helyezkedik el. Egyik első utam a Pécsi Tudományegyetemre vezetett. Felvettem a kapcsolatot Orsós Annával, a Romológia és Nevelésszociológia Tanszék vezetőjével. Nála kezdtem a beás árgyelán nyelvjárását tanulni, illetve a szomszédos faluban egy hívő beás asszony is sokat segített nekem. Az első öt-hat év többirányú fordítói próbálkozásokkal telt, különböző anyanyelvi fordítókkal horvát, aztán később egyre inkább már csak magyar területeken, de sikerült néhány produktumot is létrehoznunk. Ilyen például egy tematikus igeválogatás Jézus hatalmáról a különböző (természeti, démoni stb.) erők felett. Öt történetet választottunk ki Lukács evangéliumából. Ezekhez összekötő anyanyelvi szövegeket írtunk, s kétnyelvű brosúra formájában ki is adtuk két nyelvjárásban, de továbblépni nem vagy csak nagyon nehezen tudtunk” – fogalmazott Nóra.
Azonban a teljes beás cigány Biblia ügye még várakozik, és a SIL (Summer Institute of Linguistics) csak akkor tud zöld utat adni a programnak, ha látja, hogy a helyi (beás és/vagy magyar) közösségben fogalmazódik meg rá az igény.
A református egyház is fontos szerepet tölthetne be e folyamatban, ha arra gondolunk, hogy az anyanyelvi Biblia – kortól és földrajzi tértől függetlenül – a nyelvek megmaradását vagy feléledését hozta magával az elmúlt évszázadokban, a reformáció elindulásától kezdve – ezért is lényeges lépés lehetne, ha a Biblia beás nyelven is olvasható volna.
(ciganymisszio.reformatus.hu/Dankai Péter)
