A református lelkész, aki cigány nyelvre fordítaná le a Bibliát

2022. március 28., 13:18 , 1101. szám

Komlósiné Sümegi Nóra végzettsége szerint református lelkipásztor, és már tizenöt éve a Wycliffe Bibliafordítók közösségének munkatársa, mely 133 országban legalább 2 162 nyelven végez jelenleg is munkát. Globális szinten számos partnerszervezettel, helyi egyházakkal és gyülekezetekkel áll kapcsolatban, és dolgozik együtt azért, hogy a Szentírás mindenkihez saját nyelvén szólhasson abban a formában, ahogyan az számára a leginkább érthető. A bibliafordítás hosszadalmas, aprólékos, munkaigényes feladat, Biblia nélkül viszont nincs misszió. Hiszen hogyan is lehetne igazán megismerni Krisztust, ha nem az anyanyelvünkön, hogy a szívünk is értse? A hit hallásból van, a hallás viszont Isten Igéje által.

A lelkész elmondása szerint egyszer az egyetemi folyosón a Wycliffe brosúráját olvasva döbbent rá a Szentlélek indíttatására, hogy neki ebbe az irányba kell elmozdulnia, hiszen megannyi nyelven még a mai napig sem lehet olvasni a Bibliát, vagy csak töredékeket fordítottak le belőle. (A világ összesen 7 378 nyelvéből mindössze 717-en létezik a teljes Szentírás, csaknem 4 000 nyelven pedig még nincs elkészült bibliai anyag sem.) „A Szentlélek engem olyan igék által formált ebbe az irányba, mint amelyeket másutt is, de különösen a Jelenések könyvében olvashatunk arról, hogy minden népnek és minden nyelven hirdettetik az evangélium (lásd Jel. 7, 9 és Jel. 14, 6), így 2004-ben felvettem a kapcsolatot a szervezettel, és elkezdődött az a többlépcsős folyamat, melynek során bekapcsolódhattam a szolgálatba” – olvasható a lelkész interjújában a református cigánymisszió honlapján.

„Egyre jobban elmélyedtem ebben a munkában. Ezzel párhuzamosan végeztem a teológiát – a gyakorlati hatodévemet Kecskeméten töltve –, de a teológia elvégzése után aktív gyülekezeti lelkészi szolgálatot nem vállaltam. Ezt követően fél éven át interdiszciplináris tanulmányokat folytattam, melynek – a missziológia mellett – részei voltak többek közt a szociolingvisztika, az antropológia, az általános nyelvészeti kurzusok, a funkcionális nyelvtan. A bibliafordítói munka szerfölött komplex, hiszen szövegekkel, nyelvekkel és emberekkel dolgozunk. Éppen ezért az az ideális, ha csapatban végezzük.

Az első jelentős gyakorlati tapasztalataimat Erdélyben szereztem 2009-ben a gábor cigányok között, a Maros megyei Somosdon, Nyárádkarácsonyban és környékén nyelvészeti gyakornokként. Ez a gyakorlati év szerves része volt a felkészülésnek. A gábor a romani nyelv vlach alcsoportjába, annak kalderash ágához tartozik, melyen nyelvi anyagokat – személyes történeteket, különböző szokások magyarázatát, fiktív elbeszéléseket – gyűjtöttem, illetve már meglévőket elemeztem. Amellett, hogy a nulláról kezdtem el megtanulni a nyelvüket a munkatársaim segítségével, igyekeztem minél jobban bekapcsolódni a helyiek életébe.

A gáborok által beszélt cigány nyelvnek nincsen írásbelisége, ami megnehezítette a munkát, hiszen a nyelvi segítők sincsenek tudatában egy-egy hangtani vagy más nyelvi folyamatnak. A beszédükben sok román és magyar jövevényszó (vagy hatás) fedezhető fel, így bizonyos hangok leírásában a két ábécé között kell mérlegelni. Mi az egyszerűség kedvéért nemzetközi fonetikai jelekkel dolgoztunk” – mondta a lelkésznő.

Komlósiné Sümegi Nóra és munkatársai a cigányok között felvett történeteket egy speciális szoftver segítségével elemezték. A program révén szóról szóra, morfémáról morfémára lebontva analizálhatták a hallottakat. Ez alapján a végén komplex nyelvi elemzések készíthetők. A lelkésznő a szakdolgozatához a személyes névmások használatát vizsgálta a felvett és leírt szövegekben, illetve azt, hogy a történetek elbeszélése során a különböző személyekre, szereplőkre miként, milyen gyakran történik utalás a gábor nyelvben. Véleménye szerint ez az ismeret a későbbiekben segíteni tudja a gábor nyelvű Szentírás természetességét és érthetőségét, ha egyszer sor kerül a bibliafordításra.

„Emberhiány miatt sajnos a gábor cigány Bibliáért tett erőfeszítések itt megrekedtek, noha a helyiek részéről is megfogalmazódott rá igény. A történet személyes szála miatt haza is kerültem Magyarországra. De kiderült, otthon is létezik olyan nyelv, amelyen nem olvasható a Biblia, ez pedig a beások által beszélt két nyelvjárás.

Ezután összeházasodtunk a férjemmel, Komlósi Péterrel, aki Siklóson kapott lelkészi állást. Ez a város az egyik, beások által sűrűn lakott terület szélén helyezkedik el. Egyik első utam a Pécsi Tudományegyetemre vezetett. Felvettem a kapcsolatot Orsós Annával, a Romológia és Nevelésszociológia Tanszék vezetőjével. Nála kezdtem a beás árgyelán nyelvjárását tanulni, illetve a szomszédos faluban egy hívő beás asszony is sokat segített nekem. Az első öt-hat év több­irányú fordítói próbálkozásokkal telt, különböző anyanyelvi fordítókkal horvát, aztán később egyre inkább már csak magyar területeken, de sikerült néhány produktumot is létrehoznunk. Ilyen például egy tematikus igeválogatás Jézus hatalmáról a különböző (természeti, démoni stb.) erők felett. Öt történetet választottunk ki Lukács evangéliumából. Ezekhez összekötő anyanyelvi szövegeket írtunk, s kétnyelvű brosúra formájában ki is adtuk két nyelvjárásban, de továbblépni nem vagy csak nagyon nehezen tudtunk” – fogalmazott Nóra.

Azonban a teljes  beás cigány Biblia ügye még várakozik, és a SIL (Summer Institute of Linguistics) csak akkor tud zöld utat adni a programnak, ha látja, hogy a helyi (beás és/vagy magyar) közösségben fogalmazódik meg rá az igény.

A református egyház is fontos szerepet tölthetne be e folyamatban, ha arra gondolunk, hogy az anyanyelvi Biblia – kortól és földrajzi tértől függetlenül – a nyelvek megmaradását vagy feléledését hozta magával az elmúlt évszázadokban, a reformáció elindulásától kezdve – ezért is lényeges lépés lehetne, ha a Biblia beás nyelven is olvasható volna.

(ciganymisszio.reformatus.hu/Dankai Péter)