Vasárnapi üzenet: 2022. április 3.

2022. április 3., 08:37 , 1101. szám

„Jézus így válaszolt neki: »Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem!« Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.”      Máté 19, 21–22

Nagyböjtben járunk. Ez az időszak hagyományosan a lemondásról szól. Mi az, amiről erre a 40 napra vagy akár véglegesen le tudunk mondani? Az a jó, ha e lemondás nem öncélú, hanem épül általa az Istennel való közösségünk, erősödik a hitünk. Sok felesleges dolog rakódik le az életünkben. Sok minden tűnik nélkülözhetetlennek, de ha le tudjuk tenni egy időre, akkor látjuk meg, hogy nem is igazán fontosak. Jól megvagyunk nélkülük is. Vannak viszont elhanyagolt, de roppant fontos területei az életünknek. A böjt tehát arról szól, hogy találjuk meg életünkben a helyes egyensúlyt. Igeszakaszunkban is ezek a kérdések jönnek elő. Mit kellene elhagyjak, hogy az igazán fontos dolgokra tudjak figyelni?

Igénkben egy fiatalember megy Jézushoz egy nagyon fontos és jó kérdéssel: hogy lehetne övé az Istennel való kapcsolat és ezzel együtt az örök boldogság? Jézus előbb az ószövetségi törvényt ajánlja fiatal barátunk figyelmébe, majd rámutat még egy fontos dologra. Ennek az embernek tele van a szíve a vagyonával, a pénzével és annak szeretetével. Ebben a szívben nincs már hely az Istennel való kapcsolatnak. Helyet kell csinálni! „Engedd el, ami teljesen betölt, és sokkal nagyobb kincseket kapsz” – mondja Jézus. Az örök élet elnyerése lemondással is jár. Mindenkinek másról kell lemondania. Nem csak az anyagi javak lehetnek az Istennel való közösség gátjai. Az azonban biztos, hogy minden hitre jutónak el kell engednie a régi életét. Elengedés nélkül nincs új élet. Így engedte el Péter a halászhálóját, rekordfogással tele; Máté a vámszedő asztalát, vagy Saul – a későbbi Pál apostol – saját vélt igazságát.

Sajnos a gazdag ifjúnak ez az elengedés nem megy. Szomorúan távozik. Gazdagságáról nem tud lemondani, még akkor sem, ha ragaszkodása miatt elveszíti az örök életét. Ez az ember nyilván mérlegel, de végzetesen rosszul dönt.

Több mint egy hónapja tart a háború országunkban. Emberek millióiban vetődött fel ugyanez a kérdés. A dolgaikat választják, az otthont, az autót, azt a sok száz apróságot, amivel berendezték életüket vagy a puszta életet. Mindent hátrahagyva, egy bőrönddel útra kelnek. Mi a fontosabb? Az a sok-sok minden, amivel évek alatt körbevettük magunkat, vagy maga az élet? Nehéz döntés. Nyilván sokan nem tudták vagy nem akarták hátrahagyni egy élet munkájával felépített otthonukat. Még akkor sem, ha ellenséges golyók vagy légiriadó a pincébe kényszerítette őket. Mások úgy gondolták, számukra az élet a fontosabb, és hátrahagytak mindent. Ők úgy gondolták, kávéfőző nélkül, lapos tv nélkül, ház nélkül is  lehet élni. Nem tudom, kik döntöttek jól. De azt tudom, hogy ez a háború és a menekültek százezrei rámutattak arra, hogy mennyi mindent hátra tudnánk hagyni, ha kellene, ha az életünk múlna rajta.

Mikor ezt az áhítatot írom, Kárpátalján még nem lőnek. A biológiai életünk nincs veszélyben. De vajon biztonságban van-e az örök életünk? Kedves Olvasók! Mi az, amit nekünk el kellene engednünk, hogy az Istennel való kapcsolatunk erősebb legyen, hogy növekedjen bennünk Isten szeretete, hogy növekedjen bennünk az új élet? Mi az, amiről le kell mondjunk 2022 nagyböjtjén, hogy legyen hely az életünkben az igazán fontos dolgoknak? Talán kevesebb túlóra kellene, és több idő a családdal? Kevesebb idő online, és több baráti beszélgetés? Kevesebb szórakozás, és több imádság?

Adja Isten, hogy mind megtaláljuk az igazi értékeket, és ne sajnáljuk érte elhagyni azt, ami kacat! Ámen.

Kacsó Géza református lelkipásztor