Nemes Nagy Ágnes: Mesterségemhez

Mesterségem, te gyönyörű,

ki elhiteted: fontos élnem.

Erkölcs és rémület között

egyszerre fényben s vaksötétben,

mint egy villám szaggatta táj

szikláin, ahol állhatatlan

roppant felhők – nagy, gomolyos

agyvelők – tüze összecsattan,

s a tűzzel csíkos levegőben

szülik a szüntelen csatát,

sejt-korom óta ismerős

végtelen Buda-ostromát,

hol minden vibrál és veszendő,

hol minden fércelt, foszladó,

hol rojtosodik már a szív,

s egyetlen szálon függ a szó,

a szó, amely a földből égbe

sistergő döngés ütemét

ingázza folyton, összevétve

önrángását, s a fellegét –

erkölcs és rémület között,

vagy erkölcstelen rémületben,

mesterségem, mégis te vagy,

mi méred, ami mérhetetlen,

ha rángva is, de óraként,

mely képzelt ütemet rovátkol

az egy-időn – mégis a fényt

elválasztja az éjszakától.

Mindegyik mesterség szép. Sőt: gyönyörű; ahogy ezt Nemes Nagy Ágnes mondja, akinek idén ünnepeljük századik születésnapját. De nála – ebben a versében – kizárólag a költői mesterségről van szó. Azt a gondolatot helyezi a középpontba, melyről a legszélesebb körben ismert módon József Attila így vélekedett a Thomas Mann üdvözlése című költeményében: „az igazat mondd, ne csak a valódit”.

És érdekes, hogy e József Attila-vers folytatása is hasonlít a Mesterségemhez. Nézzük csak: „az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”.

Nemes Nagy Ágnes költeményének végső gondolata ehhez hasonlítható. A költői mesterség gyakorlásában ő szintén meghatározónak gondolja, hogy „elváljon a fény az éjszakától”, különösen abban az ádáz viadalban, ahol „nagy, gomolyos agyvelők tüze összecsattan”.

Ennek a szüntelen „összecsattanásnak” ad történelmi távlatot a „végtelen Buda-ostroma” kifejezés, hogy végül is lássuk be: a magyarság körében a költői mesterség sosem volt csak technika, csak rímfaragás, gondolatritmus meg effélék kérdése-gondja. Hanem mindig fénykeresés is volt egyben, igazságtételezés; az igazság jegyében való szüntelen munkálkodás, amelyhez – egyébként – mindegyik mesterségünk gyakorlása lehetőséget kínál...            

Penckófer János