A munka bérezéséről hadiállapot idején

„Igaz, hogy a munkaadó nem köteles bért fizetni a hadiállapot idején?”

– A Legfelső Tanács március 15-én jogszabályt fogadott el a foglalkoztatási viszonyok szervezéséről a hadiállapot idején (Закон України Про організацію трудових відносин в умовах воєнного стану), amely a munkabér fizetésének rendjét is módosítja. E március 24-én hatályba lépett jogszabály 10. cikkelyének 1. pontja nem hagy kétséget afelől, hogy a munkabért a munkavállalónak a munkaszerződésben meghatározott feltételekkel kell folyósítani a hadiállapot idején is. Vagyis a törvény nem változtatott sem az alapbér, sem a többi szerződésben rögzített juttatás, pótlék, jutalom stb. felszámításán és kifizetésén. A 10. cikkely 2. pontja hangsúlyozza, a munkáltatónak minden tőle telhetőt el kell követnie annak érdekében, hogy érvényesüljön a munkavállaló joga a bére időben történő kifizetéséhez.

A félreértést valószínűleg a 10. cikkely 4. pontja okozza, amely kimondja, hogy abban az esetben, ha a háborús helyzet miatt a bérek időben történő kifizetése nem lehetséges, a bérfizetés határideje a vállalkozás tevékenységének újraindításáig elhalasztható. Mint láthatjuk, a törvény a kifizetés elhalasztásának lehetőségét rögzíti, s nem a bérfizetési kötelezettséget törli el. Vagyis az elvégzett munkáért járó bért mindenképpen fel kell számolni, s azt azután a körülmények függvényében folyósítani kötelesek.

A jogalkotó szemléletét jól tükrözi a 10. cikkely 3. pontja, amely kimondja, hogy a munkáltató mentesül a munkabérfizetési kötelezettség megszegéséért viselt felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kötelezettségszegés a harcok vagy más vis maior körülmény (elháríthatatlan akadály) miatt következett be. Mindjárt hozzáteszi azonban a jogszabály: „A munkáltató mentesítése a fizetési kötelezettség késedelmes teljesítése miatt viselt felelősség alól nem mentesíti a munkabér kifizetésének kötelezettsége alól.”

hk