A málenkij robot áldozataira emlékeztek Szolyván
A sztálini lágerekbe hurcolt kárpátaljai magyarok és németek emléke előtt tisztelegtek november 21-én a Szolyvai Emlékparkban. Az idei megemlékezésen 35 új emléktáblát avattak fel, amelyeken további 1493 áldozat nevét örökítették meg. Az eseményen magas rangú magyar és ukrán kormányzati képviselők is részt vettek, köztük Tarr Zoltán, Magyarország társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztere, valamint Tetjana Berezsna, Ukrajna humánpolitikai miniszterelnök-helyettese és kulturális minisztere. A rendezvényt a Szolyvai Emlékparkbizottság szervezte.
Szolyván idén is fejet hajtottak azoknak az ártatlan embereknek az emléke előtt, akiket 1944 őszén a szovjet hatóságok úgynevezett málenkij robotra, vagyis „kis munkára” hurcoltak el szülőföldjükről. A Szolyvai Emlékparkban november 21-én megtartott megemlékezésen az egykori kényszermunkásokra, politikai foglyokra és a sztálini megtorlások áldozataira emlékeztek.
Az alkalom kezdetén Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság és a Szolyvai Emlékpark Alapítvány elnöke köszöntötte az ukrajnai és magyarországi megemlékezőket, tisztségviselőket, továbbá röviden ismertette az 1944-es eseményeket. Ezt követően a jelenlévők elénekelték az ukrán és a magyar himnuszt.
Az ünnepi beszédek sorát Tetjana Berezsna, Ukrajna kulturális minisztere nyitotta meg, aki nemcsak a sztálini elnyomás áldozataira való emlékezés fontosságára, hanem a történelmi emlékezet megőrzésének és továbbadásának jelentőségére is kitért.
Beszédében Tóth Mihály és Tetjana Berezsna egyaránt kitért az ukrán parlament 2026. szeptember 3-án elfogadott határozatára, amelyben az ukrán törvényhozás elítélte a Kárpátalja polgári lakossága ellen 1944 és 1946 között elkövetett szovjet megtorlásokat. Tetjana Berezsna beszédét követően Fegyir Sándor, Ukrajna rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete átadta Tarr Zoltánnak a határozat Ruszlan Sztefancsuk, az Ukrán Legfelső Tanács elnöke által aláírt példányát. A dokumentum egy további eredeti példányát Mihajlo Belekanics, a munkácsi Palanok Történelmi Múzeum igazgatója vehette át.
Ezt követően Tarr Zoltán miniszter mondott beszédet, amelyben hangsúlyozta a történelmi emlékezet megőrzésének és a sztálini megtorlások áldozatairól való méltó megemlékezésnek a fontosságát. A résztvevők ezután a nagydobronyi Zöld Ág énekkar előadását hallhatták.
Az összeállítás után a Szolyvai Emlékparkbizottság emléklapot adott át Takár Károly aknaszlatinai hagyományőrzőnek, aki idén is – a korábbi évek hagyományához híven – kerékpárral érkezett a megemlékezésre.
Az emléklap átadása után Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke mondott beszédet. Őt követte Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnökének emlékező beszéde. Majd Dupka György Gulág-kutató, a Szolyvai Emlékparkbizottság felelős titkára fejtette ki gondolait az eseményen felavatott új emléktáblák kapcsán. A felszólalások sorát a történelmi egyházak képviselőinek emlékező gondolatai zárták.
Az idei esemény egyik legfontosabb mozzanata 35 új emléktábla felavatása volt, amelyeken az elmúlt időszak kutatásai során azonosított áldozatok nevét örökítették meg. Az új táblák a magyar kormány támogatásával készültek el. Az emléktáblákat ünnepélyes keretek között avatták fel a magas rangú képviselők. A most felavatott új emléktáblák az eddigiek mellett további 1493 ember nevét mentik meg a feledéstől, emlékeztetve arra, hogy a málenkij robot tragédiája nem csupán a történelem egy fejezete, hanem a máig élő családi és közösségi emlékezet része.
A táblák avatása után az ukrajnai és magyarországi képviselők, szervezetek tisztségviselői elhelyezték az emlékezés virágait. A Szolyvai Emlékparkban 2004 óta 524 településről származó 13 152 áldozat nevét vésték fel az emlékhely 150 andezittáblájára. Közöttük 7489 civil internált, 4420 honvéd, 1112 munkaszolgálatos és 131 politikai elítélt szerepel. Az áldozatok között 40 görögkatolikus, római katolikus és református lelkipásztor is található.
Az eseményt követően Tarr Zoltán a sajtónak adott nyilatkozatában rávilágított a szolyvai megemlékezés fontosságára: „A mai napnak, az utazásnak az a célja, hogy itt legyek Szolyván, ezen a megemlékezésen. Ez a kárpátaljai magyarság számára egy meghatározó jelentőségű, tragikus eseménynek az emlékhelye. Két okból fontos ez a mai nap. Egyrészt emlékezni azokra a sokszor még mindig névtelen áldozatokra, akiknek itt fejeződött be az életük, vagy innen indultak el arra a hosszú és gyötrelmes útra, amelyből néhányan hazatérhettek, de nagyon sokan sajnos nem. És gondolni azokra, akik aztán itt maradtak a férfiak nélkül, azokra a családokra, azokra a gyermekekre, akik úgy nőttek fel, hogy nem ismerhették édesapjukat, nagyapjukat. Hálával tartozunk azoknak, akik gondját viselik az emlékeknek, akik segítenek emlékezni, akik nem engedik, hogy elfelejtsük azoknak az áldozatát, akik itt meghaltak, és akik nem engedik, hogy egyáltalán elfeledkezzünk azokról a bűnökről, amelyeket az orosz–szovjet gonoszság és totalitárius rendszer követett el. Ez a mai alkalom azért is különleges, mert együtt voltunk itt az ukrán kormány miniszterelnök-helyettes asszonyával, a magyar kormány képviseletében pedig én. Azt gondolom, hogy ez egy egyértelmű és világos jelzése annak, hogy egy új ügy, egy új lehetőség kezdődik a két ország kapcsolatában. Továbbá annak is, hogy nagyon sok minden összeköt bennünket, az ukrán és a magyar népet, és ezek közül az összeköttetések közül egy nagyon szomorú kapocs az orosz–szovjet elnyomás alatt való szenvedés. Ebben a helyzetben különösen is meg kell említenünk azt a gyötrelmet, azt a szenvedést, amelyet az ukrán nép és az itt élő magyarok is átélnek az orosz agresszió miatt. Úgyhogy azért vagyok itt, és azért jöhettem és jöttem el, mert azt szeretném, és azt szeretné a magyar kormány is, hogy az ukrán–magyar kapcsolatok javuljanak. Hogy annak a megállapodásnak, amelyet a nyáron kötöttünk, a teljesítése minél hamarabb meg tudjon kezdődni és végbe tudjon menni, s folytatódhasson a két ország barátságának és reményteljes jövőjének a továbbépítése.”
Hetilapunk kérdésére, hogy advent közeledtével mit üzenne a kárpátaljai magyar közösségnek, Tarr Zoltán hangsúlyozta: az advent a várakozás időszaka, amely a háború sújtotta Ukrajnában élők számára most mindenekelőtt a béke reményét jelenti. Mint fogalmazott, ő maga és Magyarországon is sokan azért imádkoznak, hogy mielőbb véget érjen a háború és az általa okozott szenvedés. A kárpátaljai magyaroknak azt kívánta, hogy a békébe vetett hit, az együttműködés és a közös jövő reménye adjon erőt a mindennapok nehézségeinek leküzdéséhez. Hozzátette: a magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a békére és a jobb jövőre irányuló várakozások megvalósulását elősegítse.
Tetjana Berezsna a sajtónak adott interjújában kifejtette: „Nagyon fontos, hogy ma itt lehetünk Kárpátalján, és közösen tiszteleghetünk az áldozatok emléke előtt. Szerhij Koreckij miniszterelnök megbízásából a kormány vezetését képviselem a mai eseményen. Számunkra fontos hangsúlyozni, hogy közös történelmünk van. Olyan történelem ez, amelyet nem írhatunk át, de kötelességünk tisztelettel viszonyulni minden ártatlanul elhunyt emberhez, és megőrizni emléküket. Különösen fontos, hogy ma itt, a Szolyvai Emlékparkban minden egyes áldozat előtt tisztelgünk. Kiemelt jelentősége van annak is, hogy Tarr Zoltán magyar miniszter eljött ide, ezzel is kifejezve, milyen fontosak ezek a történelmi események a magyar nép és a magyar állam számára. Meggyőződésem, hogy ez az esemény egy új, rendkívül baráti és eredményes időszak kezdetét jelentheti országaink kapcsolataiban. Olyan partneri együttműködését, amely támogatja Ukrajna európai integrációját, és lehetőséget teremt a jövőbeli közös projektek megvalósítására a kultúra, az oktatás, valamint a gazdasági és politikai élet területén egyaránt.”
Dupka György, a Szolyvai Emlékparkbizottság felelős titkára az új emléktáblák kapcsán elmondta: „Mint beszédemben említettem, a közel 700 ezres adatállomány, amely a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján is megtalálható, nehezen feldolgozható, hiszen a nevek és a településnevek sok esetben el vannak torzítva. Mi hozzáfogtunk ezeknek az adatoknak a megtisztításához. Kárpátalja esetében eddig 32 ezer elhurcolt személy nevét vizsgáltuk át, és közülük a nyilvántartási kartonok alapján, hiteles adatokra támaszkodva azonosítottuk az elhunytakat. Így kerülhetett sor most is újabb, közel 1500 áldozat nevének felvésésére az emléktáblákra. Az áldozatok különböző kategóriákba tartoznak, de összességében mostanra elértük a 13 500-at, vagyis ennyi áldozat neve szerepel az emlékparkban. Most már elmondhatjuk, hogy ez nemcsak a magyarok és a németek emlékhelye, hanem ugyanúgy az ukránoké is, hiszen Kárpátalja közel 500 települését érintették az elhurcolások, és ezekről a településekről ruszinokat és ukránokat is elvittek. Örülök annak, hogy ez egy Kárpát-medencei jelentőségű emlékhellyé vált, és annak is, hogy az ukrán–magyar barátság jegyében egy olyan találkozóra kerülhetett itt sor, amely megerősíti azt a meggyőződésünket, hogy jó úton járunk.”
A megemlékezés jelentőségéről Sin Józsefet is kérdeztük, aki a múlt tragédiáinak felidézése mellett a jelenlegi háborús helyzetre és a béke fontosságára is felhívta a figyelmet. Hangsúlyozta: „Szomorú meghívót kaptam a Szolyvai Emlékpark vezetőitől, ugyanis az állt benne, hogy a megemlékezésen újabb 35 emléktáblát avatnak fel az elhurcoltak és az elhunytak neveivel. Ez több mint 1400 embert jelent, és az jutott eszembe: vajon meddig fog ez még folytatódni? Még hány magyar és nem magyar ember emlékét kell felkutatnunk és megőriznünk? Az emlékezés nagyon fontos. 1944-ben mintegy 30 ezer magyar embert hurcoltak ide, Szolyvára, akiket aztán a Szovjetunió különböző területein lehetett megtalálni, Irkutszktól a Fekete-tengerig, Donbásztól Szibériáig. A megemlékezés ma különösen fontos. Úgy gondolom, hogy a háború csak szenvedést és rombolást hoz mindenkinek, aki Ukrajnában, ebben a háború sújtotta országban él. Éppen ezért Babits Mihály verse sajnos ismét aktuális. Ahogyan a megemlékezésen is elmondtam: »Legyen béke már!«”
A szolyvai megemlékezés ezúttal nemcsak a 82 évvel ezelőtti tragédia áldozatainak állított emléket, hanem arra is emlékeztetett, hogy a történelem fájdalmas fejezetei ma is összekötik a közösségeket, miközben a jelen kihívásai közepette mindennél fontosabbá válik a békés jövőbe vetett remény.
Lőrinc Ingrid




