Szabó Lőrinc: Mézpergetés

Mézet pergettünk. Lágyan suhogott

a centrifuga; nehéz illatok

ülték meg a levegőt, az egész

konyha, tornác, csupa szag, csupa méz;

a nagy tartályban négy-négy fölözött

keret keringett dróthálók között,

s mikor vadul meghajtottam a gép

szíjáttételes fogaskerekét,

a bádogra mint édes jégeső

zuhogott a vízszintes méz-eső.

Most is hallom a kopogó zenét,

látom, őrzöm a nap igézetét,

az üvegeket, telő bödönöket,

a sárga nyarat, és látlak tégedet,

bátyám, ahogy nevetve nógatod

öcséidet, jó gazda, és ahogy

a csorgó mézből, halott, régi pap,

kiemelsz egy-egy torkos darazsat.

Szabó Lőrinc Tücsökzene című verseskönyve szinte kimeríthetetlen forrást jelent a magyarság versszerető népének. Az élet megannyi területe, és a személyiség világra eszmélő történetének ezernyi vonatkozása tűnik elő benne pompás formában. Az összesen háromszázhetven számozott költeményt felsorakoztató könyvben a Mézpergetés című vers a százharminckilencedik sorszámot viseli, és egy olyan tevékenységet idéz meg, melyről sokat illene beszélni.

Aki látott már élőben méhest, kaptárt, mézelőállítással foglalatoskodó embert, tudja, hogy valami egészen különleges, egy megfoghatatlanul elcsendesült és megbékélt hangulat lengi körül ezt a világot; a méhész fantasztikumba illő öltözetével együtt. 

Aki viszont nem ilyen szerencsés, ő is már-már valóságos élménnyel lesz gazdagabb e Mézpergetés által. Merthogy egészen láttató, szemléletes, hangokat is megidéző, például az a rész, amint „a nagy tartályban”, „a dróthálók között”, a „négy-négy fölözött keret keringése” megragadja képzeletünket, és ahogy – egyszercsak – meghalljuk a „kopogó zenét”, azt a „vízszintes méz-esőt”, mely „a bádogra”, „mint „édes jégeső” „zuhog”.

Nem csoda, hogy a méhek világa, a méhes és az egész méhészet olyan nagyságokat is megérintett, mint a mi Hamvas Bélánk, Berzsenyi Dánielünk, vagy épp a szintén óriás Tolsztojt, hogy Sherlock Holmesról ne is beszéljünk, mivel róla csak a megteremtője, csak Sir Arthur Conan Doyle tudhat bármi hiteleset mondani...

            Penckófer János