Fenyvesi Ottó: Mohol-Gunaras

2022. május 29., 12:22 , 1109. szám

Jegyezz meg jól minden gunarasi dolgot!

Évtizedekig Moholhoz tartozott,
mindenki úgy hívta: Mohol-Gunaras,
majdnem mindenki, a mesélő öregek,
a tudós papok és tanítók mind.
Nekik köszönhetően sok minden fennmaradt,
a lényeg: dolgos emberek laktak arra.
Mohol-Gunaras már a múlté.
Csak a krónikák emlegetik,
már Topolyához tartozik.
Tőlük kapta a villanyt és kövesutat.

Mohol felé csak egy poros, sáros út vezet,
egy vég nélküli, hosszú nyíl a semmibe.
Egy dűlőút, a düledező, elhagyott
tanyák között, Mohol irányába,
ahol Moholy-Nagy László,
a világhírű képzőművész nevelkedett,
aki meg sem állt Berlinig, Chicagóig.
Mohol-Gunaras már nincs.
A történetek folytatás nélkül megszakadtak,
talán még mindig a mese végére várnak.
Voltak dolgok, melyekről nem volt szabad beszélni:
az öreg Hermeczet, másokkal együtt,
a partizánok 1944 őszén kivégezték,
mert magyarkodott.

 

 

Fenyvesi Ottó (1954) költő, író, szerkesztő, képzőművész. A Balaton északi partján, Lovason él. Legutóbbi két kötete – a Hatvanhat és a Paloznak overdrive – tavaly látott napvilágot. Ezt írja szerzőnkről a Hitel, melynek idei első számában – Posztmodern folklór gyűjtőcím alatt – olvasható a Mohol-Gunaras.

A Mohol-Gunarast is magába foglaló Posztmodern folklór hagyományunknak azt a különleges vonulatát képes tovább gazdagítani, melynek örök értékei között ott találjuk például Szabó Lőrinc Tücsökzenéjét és A huszonhatodik év című kiadványát. De leginkább talán mégis Oravecz Imre Halászóemberét idézi fel ez a csaknem kéttucatnyi költemény.

Igen erőteljes a felszólítás, a vers legelső sora. „Jegyezz meg jól minden gunarasi dolgot!”. De érdekes: az, hogy ki a megnyilatkozó és kinek szól a figyelmeztetés, valahogy mellékessé válik. Mellékessé teszi ezt a település történetének egyik epizódja is, hogy tudniillik Gunaras „évtizedekig Moholhoz tartozott”, és aztán az ugyancsak, hogy Moholy-Nagy László – világhírű képzőművészünk – „itt nevelkedett”.

Amikor viszont a végén megtudjuk, hogy „az öreg Hermeczet, másokkal együtt, a partizánok 1944 őszén kivégezték, mert magyarkodott”, mégiscsak kíváncsi lesz az olvasó: ki figyelmeztet kit a történelmi emlékezés fontosságára...

Penckófer János