Tömegközlekedési gondok Ugocsában

Autóbuszjáratok: vannak is, meg nincsenek is

2022. május 29., 11:50 , 1109. szám

A Nagykomjáttól a tiszakeresztúri letérőig sorakozó községek – Salánk, Puskino, Tiszakeresztúr – hivatalos, illetve nem hivatalos, de hallgatólagosan elfogadott autóbusz-megállóhelyein hosszú ideje már egyetlen utas sem vár a Nagyszőlős–Tiszaújlak–Salánk járat autóbuszára. Mert bár a járat papíron létezik, ám a háború kitörése után egy ideig szünetelt, aztán újraindult, ám mintha Ne örülj korán társasjátékot játszana a reménybeli, pontosabban most éppen reménytelen potenciális utasokkal, ismét leállt. De szerte Ugocsában hol járnak, hol nem járnak a helyközi járatok autóbuszai, problémák sorát okozva a mellékutak mentén fekvő falvak megannyi lakosának.

Mint a Nagyszőlősi Autóbuszpark tulajdonosától, Furman Ilonától és a cég igazgatójától, Miron Furmantól megtudom, a háború előtt a Nagyszőlősről Borzsavszkéra, Salánkra, Nagykomjátra, Fertősalmásra, Sirokéra, Hizsára, Szőlősgyulára, Novoszelicára, Nagykopányba, illetve Csomafalvára tartó járatot, valamint a Tiszaszirmát, Tiszasásvárt és Fancsikát érintő körjáratot üzemeltették. A háború kitörése óta viszont szünetel a nagykomjáti, a fertősalmási és a csomafalvai járat. Miért? Nagykomját főútvonalon fekszik, lakosai a hosszú járatú autóbuszokkal ki tudnak mozdulni településükről, az üzemanyaghiány miatt pedig takarékoskodni kell, így az említett járat jelenleg szünetel. Csomafalvára sok iránytaxi jár, ami nagy konkurenciát jelent az autóbuszjárat számára, túl kevés utas közlekedik autóbuszon, így a fenntartása nem kifizetődő. A Fertősalmásra járó autóbusz vezetője pedig egy hónapja megbetegedett, s azóta sem állítottak új sofőrt a helyére. Ugyanis négy-öt autóbusz-vezető a háború kitörése után „letette a lantot”, elszámolt az autóparkkal, és elhagyta a munkahelyét, két sofőrt pedig behívtak a hadseregbe.

Ám a még fenntartott járatokkal is gondok vannak. Mint Miron Furman kifejti, az üzemanyaghiány miatt nem tudnak mindennap közlekedni az egyébként gázolajjal működő autóbuszok, csak akkor robognak ki a községekbe, ha az autóbusz-vezetők tankolni tudnak az üzemanyagtöltő állomásokon, s ugyancsak az üzemanyaghiány következményeként napi leosztásban is kevesebb alkalommal járnak ki a falvakba a járművek, mint korábban. Független forrásból pedig megtudtam, hogy a Nagyszőlős és Salánk között közlekedő autóbusz már egy hónapja egyáltalán nem jár. Egyébként – mint egy másik, neve elhallgatását kérő riportalanyom tájékoztatott róla – a Beregszászi járás területén immár két hete egyedül a nagyszőlősi, a beregszászi és tiszaújlaki OKKO üzemanyagtöltő állomáson lehet dízelolajhoz jutni – de azokon sem mindig. Például több napja (a cikk május 21-én íródott) az említett állomások egyikén sem tudnak gázolajat tankolni a gépjárművezetők, mert nincs üzemanyag. Csupán egyetlen kisebb nagyszőlősi töltőállomáson van állandó jelleggel gázolaj, de míg az OKKO mindhárom állomásán legutóbb 56 hrivnyába került a nevezett üzemanyag literje, addig az említett kisebb töltőállomáson 65 hrivnyát kell fizetni annak literjéért. Egy beregszászi taxisofőr viszont úgy informált, hogy a WOG üzemanyagtöltő állomásokon is be lehet szerezni a gázolajat.

Apropó, taxi… Ha nem is közlekednek – vagy nem közlekednek állandó jelleggel – a helyközi járatok autóbuszai, azért a mellékutak mentén sorakozó községek lakosainak is be kell utazniuk például a Nagyszőlősi Orvosi Rendelőintézetbe, ha például a családorvosuk általános vérvizsgálatra, egyéb analízisek elvégeztetésére vagy éppen szakorvosokhoz irányítja őket. A kismamáknak is be kell járniuk nőgyógyászati vizsgálatokra. Ha úgy adódik, a szülőknek a gyermeküket is el kell vinniük a gyermekgyógyászhoz. De ügyes-bajos dolgaik elintézése, illetve bevásárlások végett is be kell tudni utazniuk Nagyszőlősre, Beregszászba az említett falvakban élőknek, vagy legalább ki kell jutniuk a főutakhoz, ahonnan a hosszú járatú autóbuszokon már tovább tudnak haladni úti céljuk felé. Ám nem tudhatják, hogy a még közlekedő helyközi autóbuszok mikor járnak, mikor nem járnak, ezért állandó bizonytalanságban vannak, és nem mehetnek ki nap mint nap a buszmegállókra, hogy ott ácsorogjanak, várva a vagy közlekedő, vagy nem közlekedő tömegközlekedési járművet, miközben nekik is van heti időbeosztásuk, s megannyi munka is várja őket. Rákényszerülnek taxit fogadni, ha viszont épp nem futja rá, hogy több száz hrivnyát fizessenek a taxira, akkor jöhet az autóstopp, ami igazi lutri: vagy hamar felveszi a stoppost egy gépkocsi-tulajdonos, vagy idegeskedve nézheti, mint húznak el mellette a kocsik úgy, mintha a sofőrök észre sem vennék őt, míg csak egy gépkocsivezető meg nem könyörül rajta, és fel nem veszi.

Persze, a gépkocsi-tulajdonos magánszemélyeknek is megvan a maguk baja az üzemanyaghiány miatt. Bár találkoztam már olyannal is, aki három éve betartalékolt: mivel kivételesen olcsó volt az üzemanyag – literje 18 hrivnyába került –, és mert érezte, hogy a helyzet romlani fog, beszerzett két tonna dízelolajat, amiből még van 200 literje. De hogy mi lesz később? Nem tudja. Ahogy senki sem tudja, mikor ér véget az üzemanyaghiány, hiszen háború van, az olajfinomítók, az üzemanyagraktárak, az üzemanyag-tározók pedig fontos katonai célpontok.

Lajos Mihály