Lázas a Föld

A mi idei extrém aszályunk – és ami mögötte van

2022. augusztus 9., 16:36 , 1119. szám

Vidékünkön az idei nyarat július végéig döntő mértékben a hihetetlen hőség és a pusztító erejű aszály jellemezte, melyek megviselték mind az embereket, mind az állatokat, mind a növényeket. Sőt, már a tavasz nagy része, valamint a múlt év ősze is igen száraz időjárást hozott. A hosszú hónapokig elhúzódó szárazság, valamint a nyári extrém hőhullámok hátterében pedig a globális felmelegedésnek nevezett, gőzerővel zajló éghajlatváltozás áll, melynek hatásait jelenleg még jobban felerősíti a tavaly ősz óta tartó La Niña-jelenség.

A globális felmelegedést 20 százalékban a naptevékenység erősödése, 80 százalékban viszont az ipar és a közlekedés által a légkörbe bocsátott szén-dioxid mennyiségének a növekedése idézi elő. A szén-dioxid ugyanis – akárcsak a vízgőz, a metán, a dinitrogén-oxid – üvegházhatású gáz, mely csapdába ejti a Napból érkező hősugárzás jelentős részét, nem engedi, hogy az visszasugárzódjon a világűrbe. Ezt nevezzük üvegházhatásnak, mely nélkül bolygónk átlaghőmérséklete mintegy 33 Celsius-fokkal alacsonyabb lenne, és planétánk lakhatatlanul hideggé válna. A normális mértékű üvegházhatás tehát létfontosságú a Föld lakhatósága szempontjából. Az átgondolatlan emberi tevékenység azonban annyi szén-dioxidot pumpál a légkörbe, hogy beindított egy mind jobban felerősödő öngerjesztő folyamatot. A túl sok szén-dioxid ugyanis túl sok hőt ejt csapdába, így egyre jobban emelkedik a Föld átlaghőmérséklete. A felmelegedés miatt a tengerek és az óceánok is erősebben párolognak, mind több vízgőzt bocsátva az atmoszférába, ami tovább emeli a Föld felszíni hőmérsékletét, s még intenzívebbé teszi a párolgást, ami tovább fokozza a felmelegedést. A sarkvidékek és a szubarktikus területek is melegednek, olvad a Szibériában, Kanadában, valamint Alaszkában hatalmas területekre kiterjedő örökké fagyott altalaj, a permafroszt, az abban tárolt fagyott szerves anyagok bomlása és az ugyancsak a permafrosztba zárt, a szén-dioxidnál 25-ször erősebb üvegházhatású metán légkörbe kerülése pedig még inkább felerősíti a globális felmelegedést.

Ezek a folyamatok máris súlyosan hatnak, s idővel még drámaibb hatásokkal lehetnek az emberiségre. Ha a jelenlegi ütemben emelkedik a Föld átlaghőmérséklete, fél évszázad múlva lakhatatlanná válik bolygónk egyötöde. Századunk végére sok helyen – például Indiában, Kelet-Kínában –, ahol ma még élhető a klíma, olyan extrém hőmérsékleti viszonyok alakulnak ki, hogy a hőség miatt az emberek napközben csak pár órára léphetnek ki a szabadba. A globális légkörzés pedig máris átalakulóban van, eltolódnak a szélövek. Például az Atlanti-óceán felől Európa fölé nedves légtömegeket hozó mérsékelt égövi ciklonok mind gyakrabban északabbra húzódnak, és sokszor csak a déli águk érinti a Kárpát-medencét. A Csendes-óceánon 2-7 évente fellépő El Niño-jelenség – mely miatt a dél-amerikai partoknál felmelegedik az óceán, a nagyobb párolgás pedig fokozott csapadékképződéshez, s Peruban súlyos árvizekhez vezet, míg az óceán nyugati részén szárazságot idéz elő – ugyancsak a földi légkörzés megváltozása miatt egyre gyakoribbá és mind extrémebb mértékűvé válik.  A vízkörzés is átalakul, és a megváltozott légkörzéssel együtt oda vezet, hogy egyes, amúgy is csapadékos területek még csapadékosabbakká, míg az aszályosak még szárazabbakká válnak. Intenzívebb lesz a dél-, a délkelet- és a kelet-ázsiai monszun, a túl sok eső miatt pedig csökkenni fog a termés, ami nemcsak az érintett államokat, hanem a tőlük élelmiszereket importáló országokat is súlyosan érinti majd. Indiában viszont az extrém monszunesők közti időszakokban – főleg a szubkontinens északnyugati, száraz vidékein – extrém szárazságok is lecsapnak. Ugyancsak aszályosabbá válhat az amúgy is száraz Ausztrália, továbbá Dél- és Észak-Amerika. Sőt, az utóbb említett kontinens délnyugati részén immár 22 éve tart a valaha feljegyzett legerősebb szárazság, ami extrém hőséggel jár együtt. Dél-Afrika is veszélyeztetett terület, míg Kelet-Afrika már jelenleg is folyamatos és nagyon erős aszálytól szenved. A Föld lakosságának mintegy a harmada pedig már ma is súlyos ivóvízhiánnyal küszködik.

Az éghajlatváltozás miatt szélsőséges csapadékeloszlás alakul ki: egyaránt várhatók pusztító árvizek és aszályok. Heves áradásokat okoznak az esőzések, illetve az egyre korábban beinduló hóolvadások. A magashegységi gleccserek olvadása pedig eleinte szintén súlyos árvizekhez vezet, majd a vízutánpótlás elmaradása után szárazság váltja fel az áradásokat. S még mindig a szélsőséges csapadékeloszlásnál maradva: Észak-Amerika és Európa északi területei csapadékosabbakká, míg a szubtrópusi területek – köztük Dél-Európa – szárazabbá válnak. Például Portugáliában ez év májusában az ország 97 százalékán súlyos aszály pusztított, mely magasabb hőmérséklettel párosult. A Kárpát-medence is veszélyeztetett térség, főleg a medence belsejét kitöltő Nagyalföld, mely eleve viszonylag száraz térség a tengerektől és a hegyvidékektől való távolsága miatt, amire rátesz még egy nagy lapáttal a globális felmelegedés, és az idei, különösen erős aszály óriási pusztításhoz vezetett a termőföldeken. De nálunk, Kárpátalja síkvidéki részén is siralmas az idei aratás.

Nem véletlen, hogy a nyár első két hónapjában egyszerre alakultak ki szélsőséges és hosszan tartó hőhullámok, és egy­idejűleg pusztított a szárazság. A nagy hőség és a súlyos aszály ugyanis kéz a kézben jár. A meleg ugyan fokozza a párolgást, ám minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több párát tud magába zárni anélkül, hogy a vízgőz kicsapódna, felhők keletkeznének, és elerednének az esők. Egy +20 Celsius-fokos légtömeg köbméterenként 17,3 gramm párát képes megtartani, egy +30 Celsius-fokos légtömeg viszont köbméterenként már 30,4 grammot. A levegő pedig az utóbbi évtizedekben a magasabb légrétegekben, a felhők keletkezési szintjén is egyre melegebbé válik, így egyre nehezebben alakulnak ki a felhők, és ered el az eső. Hőség idején a növényzet és a talaj gyorsan elpárologtatják a nedvességüket, ám ha nincs csapadék, ami pótolná az elpárolgott vízgőzt, akkor már nem lesz, ami párologjon, így szárazabbá válik a levegő. A levegő és a talaj egyidejű szárazsága pedig még inkább csökkenti a csapadékképződés esélyét, együtthatásuk hosszabbá teszi az aszályok időtartamát, és növeli előfordulásuk gyakoriságát. Minél több és erősebb hőhullám csap le, annál több aszály alakul ki. Ám az idén, sőt már a múlt év őszén is a Kárpát-medencére, valamint Európa több más régiójára rászakadt szárazság nemcsak a globális felmelegedés következménye volt. Hozzájárult a tavaly ősz óta tartó La Niña-jelenség, a fentebb említett El Niño ikerpárja (a kettő felváltva lép fel), s míg az utóbbi felmelegíti, addig az előbbi lehűti a Csendes-óceánt Dél-Amerika partjainál, a hidegebb tengervíz kevésbé párolog, kevesebb vízgőz kerül a levegőbe az Egyenlítő mentén. S mivel a földi légkörzés roppant összetett dolog, Európa is kevesebb csapadékot kapott, mert kevés esőt hozó ciklon keletkezett, és ami ki is alakult, gyenge lett. Helyüket pedig forró anticiklonok foglalták el, tovább fokozva a hőséget és a szárazságot. Így alakult hát ki a bennünket is sújtó szélsőségesen hosszú, extrém aszályos időszak, és így alakultak ki a hosszú, szokatlanul erős nyári hőhullámok. A jó hír csak az, hogy a La Niña már gyengül.

De mit lehet tenni a Kárpát-medencében az aszályok ellen, melyek az előrejelzések szerint a következő években gyakoribbak lesznek? Talajjavítással, a talaj mélylazításával több esetben a talajba lehet szivárogtatni a belvizeket, melyek gyakran azért alakulnak ki, mert alattuk vízzáró réteg található. Ezzel egyúttal csökken is a belvízveszély, mivel a víz nem áll meg a talaj felszínén, hanem beszivárog, és aszályos időszakban csökkenti a talaj vízhiányát. Mélylazítás mellett a talajba forgatott szervesanyag-bevitellel is fokozhatjuk a talaj vízbefogadó képességét. A különböző térségek között kiépített vízátvezető csatornák, vízlépcsők, víztározók, vízvisszatartó létesítmények létrehozásával is sokat lehet tenni az aszályok okozta károk kivédéséért. A legfontosabb viszont a szén-dioxid-szint csökkentése, hogy megállítsuk vagy legalább mérsékeljük az egész Földre, s benne ránk is kiható éghajlatváltozást.

Lajos Mihály