Csoóri Sándor: Az ábeli füst

2022. augusztus 14., 12:33 , 1120. szám

Most a földön vagyok,

                a sárban,

                a holtak mellett,

elázott újságpapír a szám előtt

és kibelezett, karácsonyi gyertyák.

Ha rúgni akartok rajtam, most rúgjatok,

sötét a délelőtt is, nem látni át az égen,

nem látni át a szemeken,

homlokokon

s most az északi szél is segíthet

lendíteni a lábatokat –

és még csak szemtanúk se lesznek:

a barátaim csillagszóró fényben állnak odahaza

az alacsonyra szállt mennyezet alatt –

ha rám akartok csapni, most jöjjetek

haraggal, bottal, vörös égbolttal, kárörömmel,

elüthetitek görcsös kezemből ezt az országot,

mint a labdát,

pattanjon

                ferdén

                magasra,

ahogy ti szeretnétek látni,

legjobb lenne egy labda a szív helyett is,

műbársony kéz a kéz helyett,

gomolygó, édes vattacukor a koponyába:

ne legyen emlékezet

                s az emlékezetnek folytatása!

Ha erőm fájt nektek,

ha gyöngeségem,

ha arcélem nomád villanása,

most essetek nekem! a világ most

saját zavarától is tehetetlen,

szavak és csizmasarkak jövője éledezik

újra a sárban

                és ábeli füst tekeredik

                a beláthatatlan egek felé.

 

 

Az, hogy Csoóri Sándor számos versében előszeretettel fonja egybe a személyeset a közösségivel, Az ábeli füstben kiválóan meglátszik. Mondhatni: még „az ábeli füstön” keresztül is észrevehető ez a költői szemlélet. Csakhogy a cím egy másik értelmezési irányt is kinyit: azt, amit Ábel, és amit vele szemben Káin képvisel.

A versbeli szituáció tudniillik felidézi azt az Ószövetségből jól ismert végzetes tettet, amikor Káin megöli testvérét, Ábelt, mégpedig azért, mert kettejük áldozati füstje elárulta szellemi-lelki magatartásukat. Mivel Ábel ízig-vérig égi ember volt, füstje nyílegyenesen az égbe szállt, a Káiné viszont szétterült a föld felett, annak vonzásában maradt, mivel Káin mindenében anyagivá változott. És itt lép be a Csoóri Sándor-vers emlékezéssel összefüggő hangsúlyos motívuma.

A versbeli személyiség saját halála előtti helyzetében az emlékezés kizárólag az országára vonatkozik csak. „Elüthetitek görcsös kezemből ezt az országot, mint a labdát” – írja, de „ábeli” vonatkozásban ez mást is felidéz. Mégpedig azt, hogy a gyilkosságot generáló ábeli – kizárólag égi – és káini – kizárólag földi-anyagi – magatartáson kívül létezik egy harmadik: az, amit a két fivér harmadik testvére, Seth képvisel. Seth ugyanis tetőtől talpig ember volt: tisztában volt földhöz és anyaghoz kötött természetével, ám egyetlen pillanatra sem feledte égi származását: életének minden mozdulatát ez az emlékezet vezérelte...

Penckófer János