A helyét kereső parlament

2022. szeptember 7., 10:45 , 1124. szám

A Legfelső Tanács már nem működik olyan egységes mechanizmusként, mint a háború első hónapjaiban – állapítja meg az RBK–Ukrajina. Miért sántít a fegyelem a Radában, létezik-e még a monotöbbség, és rászánhatja-e magát a Bankovaja az előrehozott választásokra? – teszi fel a kérdést összeállításában a portál.

A több mint fél éve tartó háború eredményeként érezhetően csökkent a Legfelső Tanács szerepe az ország politikai életében. Kétségtelen, hogy ehhez maguk a képviselők is hozzájárultak, miután biztonsági megfontolásokból zárttá nyilvánították üléseiket az újságírók és a nyilvánosság számára. Jelenleg a társadalom csak utólag, a szűkszavú hivatalos közleményekből vagy a képviselők beszámolóiból értesül a törvényhozás munkájáról.

De lehet a jelenségnek egy másik, talán lényegesebb oka is: a parlament, úgy tűnik, sehogyan sem találja a helyét a politikai rendszerben a jelenlegi háborús viszonyok között. Az elnök és hivatala a háborúval, illetve a háború körüli diplomáciával van elfoglalva, a miniszteri kabinet végrehajtja a döntéseiket, a helyi önkormányzatok és a közigazgatás a menekültekkel és a télre való felkészüléssel, a front közeli területeken a károk felszámolásával foglalkozik. A törvényhozás jelentősége és szerepe ebben a helyzetben nem annyira nyilvánvaló.

Egyesek szerint az is közrejátszik a Legfelső Tanács helyzetének változásában, hogy – Volodimir Zelenszkij hivatali ideje alatt először – a Bankovaja, vagyis az Elnöki Hivatal felhagyott a parlamenttel való szisztematikus „foglalkozással”, szükség esetén korrigálva annak tevékenységét. Ennek hatására néhány képviselő azt mondta az RBK–Ukrajinának, hogy már-már sorsukra hagyottaknak érzik magukat.

Február 24., a háború kitörése óta a parlament több stádiumon ment keresztül. Az első heteket a maximális mozgósítás jellemezte: a hatalom és az ellenzék képviselői is megértették, hogy a helyzet kritikus, ekkoriban a döntéseket többnyire konszenzussal, civakodás nélkül hozták meg. Ám már áprilisban, amikor az orosz csapatokat visszaszorították Kijev alól, a politika kezdett visszaszivárogni a parlament épületének falai közé. Odalett az egyhangúság a szavazásokkor, ismét megjelent a szokásos alkudozás a voksokért. De akkoriban a képviselőknek még mindig volt egy konkrét, „magas” célja, ami motiválta őket: az EU-tagjelölti státusz megszerzése Ukrajna számára.

A nyáron viszont tovább lazult a fegyelem, még több lett a politikai vita, és ez azonnal kihatott a Rada munkájának eredményességére. Többször is előfordult, hogy hiányzott néhány szavazat a törvényjavaslatok elfogadásához. Augusztus 15–16-án pedig mintegy tucatnyi fontos törvényjavaslatot kellett levennie a parlament vezetésének a napirendről, különben megbuktak volna a teremben.

Akárhogyan is, a kormány- vagy monotöbbség pillanatnyilag körülbelül 180 biztos szavazatra számíthat „önerőből”. Következésképpen a sikeres szavazáshoz mintegy félszáz további voksot kell szerezni a saját frakciójukon belül és a függetlenek körében. Ez ma sem egyszerű feladat, bár kétségtelen, hogy a háború kitörésével valamelyest csökkent a kormánypárti frakción belüli széthúzás. Azonban miközben a monotöbbségen belül szilárdulni látszik a fegyelem, a többséget szavazataikkal eddig segítő független képviselőcsoportokban nézeteltérések támadtak, amelyek időnként akadályai az egységes szavazásnak.

A képviselők egymás közötti torzsalkodásaihoz hozzáadódnak konfliktusaik a megyevezetőkkel és a helyi elitekkel. A háború kitörésével a megyei kormányzók jogkörei számottevően bővültek, a katonai adminisztrációk irányítóiként nemigen keresik a kapcsolatot a régiójukat képviselő honatyákkal. Több megyében sikerült megőrizni a konstruktív párbeszédet, de ahol már a háború előtt is voltak nézeteltérések, csak még jobban elmérgesedett a helyzet.

A frakció- és pártegység helyrerázására, a kapcsolatépítésre a régiókkal békeidőben általában jó alkalmat kínál a költségvetés vitája és elfogadása, amikor a honatyák közbenjárhatnak pótlólagos forrásokért a választókerületeik számára. Úgy tűnik azonban, hogy a rendkívüli háborús időkben erre nemigen kínálkozik lehetőség. Néhányan máris látni vélik, miként alakul majd a jövő évi büdzsé vitája: a kormány kijelenti, hogy a képviselők azt írogatnak bele a költségvetésbe, amit csak akarnak, de ebből semmire nem jut pénz.

Mindeközben az Elnöki Hivatalban több kezdeményezést vártak és várnak a honatyáktól, s csalódottak, hogy a képviselők rendszeresen „megsértődnek” valamiért, vagy nem szavaznak fontos projektekről. A parlamenti folyosókon már terjedni kezdtek a pletykák az előrehozott választások lehetőségéről. Valószínűleg a közvélemény-kutatások nem nyilvános számai, az elnök igen magas támogatottsága is táplálta ezeket a híreszteléseket.

Azonban – bár szóba került a parlament feloszlatása – amint azt az RBK–Ukrajinának is megerősítették kormányzati forrásai, még sincs napirenden a kérdés. Kétségtelen ugyan, hogy gyakran elégedetlen a kormányzat a Radával, de a törvényhozás – ezen belül mindenekelőtt a kormány(mono)többség – őrzi képességét a szükséges határozatok meghozatalára. Ezenkívül a Legfelső Tanácsot háború idején tilos feloszlatni, és a hadiállapotot egyelőre senki nem szándékozik megszüntetni. De még ha találnának is jogalapot a parlament feloszlatására, az előrehozott választások megtartása belátható időn belül, a jelenlegi körülmények között (ágyúzás, lerombolt frontvárosok, több millió áttelepült stb.) túl kockázatos, technikailag pedig szinte lehetetlen.

Egyelőre tehát bizonyosnak tűnik, hogy a parlament a jelenlegi formájában és összetételében működik tovább a háború befejezéséig – vonható le a következtetés az RBK–Ukrajina írásából.      

(pszv/rbc.ua)