Oravecz Imre: Látogatók

2022. október 2., 12:26 , 1127. szám

Este volt,

és éppen kártyáztunk,

a Szabad Európán volt a rádió,

és híreket sugárzott,

nekem éppen három hetesem volt

meg egy ászom,

én tettem volna utolsónak,

és elvittem volna az összes zsírt,

mikor hirtelen kivágódott az ajtó,

és köszönés nélkül bejött rajta két pufajkás,

 

úgy megijedtem,

hogy rám jött a reszketés,

és nem bírtam megszólalni,

mikor a nevünket meg a címünket

kérdezték, és felírták,

úgyhogy az enyémet a házigazda,

Josi bácsi adta meg,

és azt is megmondta nekik,

hogy szomszédgyerek vagyok,

mikor rám került a sor,

pedig nem bántottak,

csak felállítottak bennünket,

és azt mondták,

hogy maradjunk állva,

senkit nem vittek el,

a géppisztolyt se fogták ránk,

még a Szabad Európa miatt se kiabáltak,

egyszerűen csak

kikapcsoltatták velünk a világvevőt,

persze, lehet,

hogy éppen azért voltak olyan félelmetesek.

 

Ezerkilencszázötvenhat után vagyunk. A kort és a dátumot ki lehet találni a pufajkás szóból, mert ez a ruhadarab – az orosz mintára nálunk is készített vattakabát – ekkoriban ivódott be örök időkre a magyarság emlékezetébe. Ráadásul úgy, ahogyan azt Oravecz Imre kiváló szabadverse is mutatja.

A pufajka látványa – és persze viselőjének a félelmetes fellépése, csakúgy, mint a géppisztoly képe – gyakran, bizony, olyan reszketést idézett elő az emberben 1956 után, hogy még a nevét és lakcímét sem tudta érthetően megmondani.

De ha nemcsak önmagában állóként tekintünk erre a versre, hanem szerzőnknek a Halászóember című nagyszerű kötetében elfoglalt helyét, környezetét is bevesszük az értelmezésünkbe, még inkább megfoghatóvá lesz, milyen is volt az 1956-os magyar szabadságharc véres leverése utáni magyar karhatalmi jelenlét az emberek között.

Az pedig, hogy egy szomszédi társaság – kártyázás közben – a Szabad Európa Rádiót hallgatja, igen pontos, mondhatni: nélkülözhetetlen momentuma ennek a korszaknak. Hisz ekkor – egyáltalán nem úgy, mint manapság – még ez a hírforrás volt maga a nagybetűs igazság, Nyugat-Európa meg a nagybetűs eszmény. Sic transit gloria mundi?...

                Penckófer János