Kicsiny vadásztársaság – komoly gondokkal

A dúvadak számára most szabad a vásár…

Az immár több mint fél éve tartó háború szinte fenekestül felforgatta eddigi életünket. Az elszabadult infláció következtében egyre magasabbra emelkedő árak mind jobban apasztják a pénztárcánkat, miközben a beszerzési költségek növekedése a boltokat is sújtja, de a bizonytalan helyzet általában véve is megnehezíti a kisvállalkozók helyzetét, míg mezőgazdasági termelőink közül a legtöbben az áremelkedések mellett a rendkívüli időjárás okozta károk miatt is bizonytalanul tekintenek a jövőbe. A bérből és fizetésből élők egyre kevésbé tudnak megélni a bérből és a fizetésből, a nyugdíjasok pedig még kevésbé a járandóságukból. És a társadalom megannyi szegmenséhez hasonlóan a vadásztársaságok sincsenek könnyű helyzetben.

– Bár Kárpátalján nem dúlnak harcok, az orosz–ukrán háború negatív hatásait a kárpátaljai vadásztársaságok is megérzik, köztük a miénk is – indítja beszélgetésünket Kész Attila, az 1 073 hektár szántóföldön és az összesen 97 hektárt kitevő két kis erdő területén tevékenykedő feketepataki és verbőci vadásztársaság elnöke. – A háború kitörése után összehívták a járási vadásztársaság gyűlését, ahol az elnök ismertette a megyei vadásztársaság döntését, miszerint a háborús helyzet miatt az összes vadásztevékenységet betiltották. S bár továbbra is bejárhatjuk a területünket, hiszen minden vadászember tisztában van azzal, hogy soha nem hagyhatja gazdátlanul a területét, oda hetente ki kell menni, és körül kell rajta nézni, de most csak fegyver nélkül tehetjük meg ezt, a fegyver nélküli területvizsgálat során viszont az apróvadállományra veszélyt jelentő kóbor kutyákat, kóbor macskákat nem lőhetjük ki.

– A szintén apróvadakat zsákmányoló rókákat is kilőhetnék, vagy meg van szabva, mikor lehet rájuk vadászni?

– Február elejétől február végéig, a vadászidény végéig tart a róka hajtóvadászata. Ennek során bejárjuk az egész területünket, és arra összpontosítunk, hogy felkeressük az általunk már ismert kotorékokat, illetve felkutassuk az újakat. Az idei hajtóvadászaton öt róka került terítékre, s itt jegyezném meg, hogy ezer hektárra elég lenne egy róka, de ötször ennyi van. Tehát a vadászidény február végén lezárult, viszont a dúvadazást egész évben lehet és kell folytatni, nehogy a dúvadak – a rókák, a kóbor kutyák, a kóbor macskák, illetve a szarkák, a szajkók, a vetési varjak – csökkentsék az apróvadállományt. A vadászidény lezárulása óta viszont erre nem volt és most sincs mód. Pedig a róka hajtóvadászatát követően, április végén idén is következnie kellett volna a kotorékozásnak, amit kotorékebekkel végzünk, s ennek során a helyi gazdákkal is együttműködünk, hiszen ők – a parcelláikat járva – ugyancsak felfedezhetik az új kotorékokat. De miért szükséges a kotorékozás? A rókák február végén párosodnak, április végén pedig már megszületnek a kis rókák, egytől tízig egy alomban, s az anyaállatok ezt követően intenzívebben kezdenek vadászni, hogy táplálják a kölykeiket, így erőteljesebben ritkítják az apróvadállományt, ami ellen fel kell lépni. A vadászidény augusztusi kezdetétől, a vadkacsavadászattól kezdődően pedig – amikor már ki lehet lőni a nádasokban vadkacsákra leső rókákat – újból puskavégre lehet kapni a ravaszdikat, ám a 2022–2023-as vadászidény elmarad. Noha szükség lenne a rókavadászatokra, különben mind több róka indul zsákmányolni, ezért egyre jobban csökkenni fog az apróvadállomány. Ezzel a ténnyel pedig megyei és járási szinten egyaránt tisztában kell lenniük az illetékeseknek.

A gyomot kapával is irtják, a vadászember „gyomirtó eszköze” pedig a fegyver, mellyel elvégzi a feladatát. De ha már szóba került a gyomirtás… Nagy gondot jelent, hogy minden bizonnyal a gyomirtó szerek kiszórása miatt apróvadjaink száma drasztikusan csökkent, és kezd eltűnni a mezei nyúl, a fácán, a fogoly. Szörnyű érzés látnunk a pusztulást, és erős a gyanúnk, miszerint a gyomirtózás áll a háttérben, de sehonnan sem kapunk érdemi választ a kérdésben. Csak abban bízunk, hogy ha véget ér a háború, eljön majd egy olyan idő, amikor az illetékes szervek kontrollálni fogják a gyomirtók használatát.

– Mikor kezdett csökkenni az apróvadállomány, pontosan mekkora a fogyás mértéke, és miből gondolják, hogy a gyomirtó szerek a felelősök a pusztulásért?

– 2016 óta kezd leépülni az állomány, s mára 70 százalékkal csökkent a mezei nyulak és a fácánok száma, eltűnt a foglyok 80 százaléka. Hogy miért gyanakodunk a gyomirtókra? Korábban is voltak rókák, kóbor kutyák, kóbor macskák, de sokkal több apróvad volt, mint most. Ezért gondolunk arra, hogy a túlzott mértékű gyomirtózás, illetve a nem megfelelő gyomirtók használata okozza az apróvadállomány leépülését, ugyanis vannak olyan gyomirtó szerek, melyek kiválthatják a pusztulást. A drasztikus fogyatkozást pedig súlyosbítja, ha nem vadászhatunk a rókákra, ezért kellene engedélyezni az utóbbiak vadászatát, hogy alacsony szinten tartsuk az állományukat.

– Témát váltva: a dúvadak mellett az orvvadászok is pusztítják az apróvadakat, és nem csak azokat. Miként léphetnek fel ellenük?

– Heti két alkalommal, az esti órákban a vadásztársaságunk két-két tagja két-három órán keresztül járja a területünket, és ha orvvadászra bukkannak, fel is tartóztathatják őket, ha pedig már a gépjárművükkel épp távozóban vannak, felírják a jármű rendszámát, majd mindkét esetben telefonon értesítik a rendőrséget, valamint a járási vadásztársaság elnökét.

– Mivel közeleg a tél, végezetül szóljunk pár szót a vadak etetéséről.

– A téli időszakban természetesen idén is lesz etetés. Van öt őzetetőnk és tizenhárom apróvadetetőnk, melyekbe sót, szénát, szemes terményt teszünk, hogy megkönnyítsük a vadaknak a hideg hónapok átvészelését.

Az elhangzottakhoz végezetül csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy nagyon jó lenne a gyomirtózás ellenőrzése, továbbá ha mégiscsak engedélyeznék a vadászok számára a dúvadak kilövését, illetve a fegyveres járőrözést az orvvadászok ellen, hiszen ha a vadászoknál nincs fegyver, az orvvadászoknál viszont van, akkor az előbbieknek az égadta világon semmi esélyük sincs az utóbbiak feltartóztatására, s a jelen helyzetben szabad a vásár a dúvadak és az orvvadászok számára…     

Lajos Mihály