Csukás István: Vadgesztenye koppan a fejemen

2022. október 16., 20:21 , 1129. szám

Vadgesztenye koppan a fejemen, itt az ősz,

na, ez aztán elcsépelt költői téma!

A vadgesztenyét mindenesetre zsebre vágom,

ajándék ez is, vagyis ingyen van, mint

a levegő, vagy a fák aranya, vagy a bokor

sün-szuszogása, mohón begyűjtök mindent,

jó lesz még – mikor is, mire is? Jó lesz

bizony! Madár fürdik a kerti csapnál,

kutyafej nyúlik ki a kerítésen, körte

bimbamoz, dió pislog manószemként

a ráncos szemhéj mögül, elteszem ezt is

a többihez, hogy a végén ne üres kézzel menjek.

 

Menni? De hová? Hová „ne üres kézzel menjek”? – kérdi az olvasó miután nagyon hamar a végére ér Csukás István versének. És micsodának „a végén” „ne menjek üres kézzel”? – értetlenkedik. Lehet, hogy nem figyeltem kellőképpen, elszalasztottam valamit – gondolja az olvasó –, így újra nekilát a böngészésnek.

Most egy kicsit lassabban halad, mert ha nincs konkrétum, akkor biztos van rejtett utalás erre a bizonyos útirányra, célra, van benne utalás, hogy minek „a végére” kell gondolni. De nincs. Mindössze ennyi: „mohón begyűjtök mindent”, „jó lesz még”, „jó lesz bizony”; és utalás nélkül cseng a kérdés: „mikor is, mire is”?

Mindezekkel együtt jutunk arra, hogy e vers nyitja a felütésében lehet. Abban az önreflexióban, hogy „na, ez aztán elcsépelt költői téma”. Mert az őszt már valóban ezer formában énekelte meg a magyar költők igencsak népes tábora. Mégpedig abban a gondolatban tűnt föl leggyakrabban, hogy az emberi élet tavasza és nyara után az ősz következik, vagyis jön az öregség, a legutolsó életszakaszunk, majd az elmúlás.

De elmúlás-e az, ami az ősz után következik? Nem lehet, hogy Csukás István verse, azzal, hogy nem nevez meg se útirányt, se célt, egyáltalán nem az „elcsépelt” gondolatot gyarapítja: nem az őszt követő sima elmúlásra gondol? De akkor meg mire? Csak nem egy másféle kezdetre-tavaszra? Mert a „fejemen koppanó vadgesztenyében” tényleg nem a vég lakik, benne ott fészkel egy új, egy másik terebélyes vadgesztenyefa...

 Penckófer János