Csendes főhajtással emlékeztek a málenkij robot áldozataira a Szolyvai Emlékparkban

A kárpátaljai magyar szervezetek csendes főhajtással és koszorúzással emlékeztek a málenkij robot áldozataira november 19-én a Szolyvai Emlékparkban. A kárpátaljai magyarság XX. század közepén bekövetkezett tragédiájának jelképévé vált parkban egy újabb emléktáblát is felavattak.

Idén rendhagyó módon zajlott a megemlékezés, hiszen míg korábban a szervezők arra buzdítottak mindenkit, hogy minél nagyobb számban jöjjenek el és vegyenek részt az eseményen, melyen azoknak az ártatlan kárpátaljai magyar és német nemzetiségű férfiaknak az emléke előtt tisztelegnek, akiket 1944 őszén „háromnapos kis munka” ürügyén szovjet hadifogoly- és munkatáborokba deportáltak, s akiket hosszú, szenvedéssel teli hónapok és évek múltán máig nem tudni, hol érte a halál, addig tekintettel a jelenlegi háborús helyzetre, ezúttal arra kérték az emlékezőket, hogy lakhelyükön róják le kegyeletüket.

Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke elmondta: az emlékpark látogatottsága ugyan visszaesett az elmúlt időszakban, a háborús állapotok ellenére ugyanakkor számos eredményt sikerült elérni, ide sorolható az újonnan felavatott emléktábla elhelyezése is.

A legújabb kutatási eredmények alapján újabb ötven személy neve került elő, akiket nem a lágerekbe hurcoltak el, hanem 1944 és 1946 között a SZMERS vagy az NKVD tisztjei valamennyiüket letartóztatták, majd Ungváron a rendkívüli és a katonai bíróság halálra ítélte őket – magyarázta Dupka György történész, Gulág-kutató, s hozzátette: a felavatott márvány emléktáblára azoknak a neveit vésték, akiket kivégeztek, majd tetemeiket az éj leple alatt Ungváron az úgynevezett Kapos utcai temető hátsó részében földelték el. A hasonló letartóztatásokkal és kivégzésekkel a kommunisták célja az volt, hogy szétverjék a helyi magyar közösségeket, és úgy gondolták, hogy ehhez a legegyszerűbb, ha a vezetőket likvidálják: egykori jegyzőket, községi polgármestereket, képviselőket, különböző szervezetek és kulturális intézmények vezetőit – mutatott rá Dupka György.

A háború után a sztálini lágerekben több kárpátaljai magyar halt meg, mint az első két világháborúban összesen; egyértelműen ez a kárpátaljai magyarság legnagyobb XX. századi tragédiája – szögezte le Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke.

„Ma a Szolyvai Emlékparkban azért gyűltünk össze néhányan, hogy kegyelettel adózzunk azon kárpátaljai magyar férfiak – férjek, fiúk és apák – emlékének, akik odavesztek a sztálini önkény miatt ezekben a lágerekben” – mondta Barta József, majd felhívta a figyelmet arra is, hogy bár több tízezren soha nem tértek haza, voltak olyanok, akik visszatértek. „Mi volt az ő titkuk, amivel túl tudták élni azokat a szörnyűséget és borzalmakat, amelyeket ott át kellett élniük? Valószínűleg erősebbek voltak az Istenbe vetett hitben és abban a reményben, hogy sikerül túlélniük és hazatérniük. Ez a hit segített nekik, hogy ugyan meggyengülve fizikailag, de lélekben erősen csak túlélték a borzalmakat és hazatértek. Úgy gondolom, hogy csak az Istenben való hit és az abból fakadó remény adhat erőt ma is a rendkívül nehéz időben, hogy túléljük ezt a helyzetet, és bízzunk abban, hogy egyszer vége lesz – hiszen akkor a háború után történtek a borzalmak, most pedig egy háború kellős közepén vagyunk –, hogy túléljük a borzalmakat, és eljön az az idő, amikor béke lesz” – fogalmazott a KMKSZ alelnöke, aláhúzva: róluk példát véve és történetükből erőt merítve kell kapaszkodnunk abba, hogy van jövőnk szülőföldünkön, és hamarosan élhető világ lesz ebben az országban, benne Kárpátalján is.

Az emlékpark „egy rendkívül tragikus epizódját örökíti meg a magyar történelemnek, egy olyan epizódját, amikor az egész nemzet további léte forgott kockán, hogy mi lesz velünk egy pusztító háború után, és hogy milyen módon bánik el velünk az újra meghódító, az újra megérkező hatalom” – mondta Íjgyártó István, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott ukrajnai nagykövete, így folytatva: „Most sincs béke a világban, most is egy háború kellős közepén vagyunk, és most is fenyegetve érezheti magát nagyon sok ember ebben a régióban vagy ennél tágabb régiókban is. Ennélfogva én úgy hiszem, hogy erre a pusztításra, erre a rengeteg ember halálát követelő eseményre mindenféleképpen emlékeznünk kell. Ezt is tesszük minden évben, idén egy kicsit szűkebb és szerényebb körülmények között, tekintettel a helyzetre, de akkor is itt vagyunk, akkor is emlékezünk.”

A megemlékezésen Petrás László görögkatolikus pap mondott imát az áldozatok lelki üdvéért, majd a Nagydobronyi Zöld Ág Énekkar az alkalomhoz illő énekeket adott elő.

A rendelkezésre álló adatok alapján Kárpátaljáról több mint 30 ezer személyt deportáltak a málenkij robot ürügyén, akik rehabilitációjára a mai napig nem került sor.

TV21 Ungvár/CsA