Vasárnapi üzenet: 2022. november 20.

„És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik őt várják idvességökre.”               (Zsidók 9, 27–28)

A zsidókhoz írt levél ezen szakaszában elvégzett dolgokról beszél az ige. Elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak. Nem tudom, mennyire szoktunk belegondolni abba, hogy a halál mindannyiunkat összeköt. Foglalkoztat-e a tény, hogy egyszer lejár a földi utunk? „A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek.” (Préd. 2, 14)

 Nemcsak az az elvégzett dolog, hogy egyszer meghalunk, hanem az utána következő ítélet is. Földi viszonylatban mindannyiunk teste ugyanoda kerül, azonban az ítéletkor utunk kettéválik az alapján, hogy mi közünk volt Jézus Krisztushoz. „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (János 5, 24) Nem mindegy, hogy megragadtuk-e Isten kegyelmét. Egy darabig úgy tűnik, hogy együtt megyünk, azonban a halál után az ítélet következik. Az ige nem részletezi, hogy a halál és az ítélet között mi történik, mert ott már lényeges dolog nem történik – kegyelmet megragadni nem lehet, bocsánatot kérni sem lehet, elrendezetlen dolgaink úgy maradnak. Isten ezt a földi utat adta, hogy a kegyelmét megragadjuk. Az ítélet minden földi krízisnél nagyobb.

Elvégzett dolog továbbá, hogy Krisztus is egyszer áldoztatott fel a bűnösökért. Nem kell rettegnünk bűneink miatt, mert van egy megoldás: maga Krisztus. Most még lehetőség van elfogadni a kereszten értünk szenvedő Krisztus kegyelmét. Amikor azonban másodszor fog jönni, ítéletet fog tartani.

Nagy kérdés, hogy mire használjuk az életünket? Elfogadjuk Krisztus áldozatát, megragadjuk a kegyelmét? Csak most van erre lehetőség. Ne fontolgassuk, hogy mennyire vagyunk jók, hanem ismerjük el bűnösségünk, s kérjük az Úr bocsánatát!

Ugyanakkor az is elvégzett dolog, hogy Krisztus második visszajövetele az őt félők számára az üdvösséget jelenti majd. Az várja igazán Jézust, aki megbékült vele. Aki megtapasztalta a kegyemet, az várja az Urat, az most is vágyik hozzá. Amíg élünk, kegyelemben élünk. Használjuk ki, jöjjünk az Úr elé, ragadjuk meg szeretetét! Nem csupán magunkért, hanem azokért, akiknek mindezt elmondhatjuk, akikért megélhetjük.

Barta Ferenc református lelkipásztor

(Szerk.: Tóth János)