Gyurkovics Tibor: Próba

Jézus próbakő.

Jézusra mindenkinek választ kell adnia.
Az üveges váróteremben állva
erre felel az utazó, a pap, a bandita.

Jézus próbakő.
Nagy, csillogó teher,
amit elvisz az ember,
vagy nem visz el.

Megkettőzött bizonytalanság,
emberszabású ábra,
felirat a szeretetről,
s a zsidók királya.

Jézus olyan, amilyen.
Nincs vele senki,
de a randevún el kell hallgatni őt,
vagy az arcát meg kell figyelni.

Jézus olyan,
mint egy kereszt.
Két karja ki van tárva,
s átmetszi egy függőleges.

A cím és az első versszak sokunkban gondolatébresztő indítássá válik. Azt mondjuk: itt bizony egy nem mindennapi problémamegoldást fogunk látni, hiszen Jézus valóban súlyos „próbakő”, olyan meg- és kikerülhetetlen gond, amelyre egytől egyig valamennyien válaszolunk, legyünk „utazók”, „papok” vagy „banditák”. 

A költemény viszont másként alakul. Hamar kiderül, hogy további szakaszai csakis ezt a „próbakövet” kívánják újra és újra megfogalmazni. Így lesz Jézus „megkettőzött bizonytalanság”, „emberszabású ábra”, „felirat a szeretetről” stb.

Ezek közt a kétségkívül eredeti megfogalmazások közt az utolsó előtti szakaszban található formula úgy mutatkozik, mintha a rendszerváltoztatás előtti ateista korszak jellemzése lenne. Nézzük csak: „Jézus olyan, amilyen. / Nincs vele senki, / de a randevún el kell hallgatni őt, / vagy az arcát meg kell figyelni.”

Legmesszebbre az utolsó versszak terel, amennyiben költőnk itt arra a vízszintes idősíkra gondol – az emberiség eseményeinek egymást követő sorára –, melyet mindig át kell „metszenie” egy függőlegesnek, annak az örök időnek, melyet transzcendens dimenziónak is szokás mondani...

                Penckófer János