Hidi László: „Alapítványunk a jövőben is támogatja a kárpátaljai gazdák munkáját”

2023. január 29., 13:45 , 1143. szám

Az országban dúló háború, ahogy sok más ágazatra, úgy a mezőgazdasági szektorra is rányomta a bélyegét. Ezenkívül az elmúlt esztendő évtizedek óta nem látott aszályos időjárása is nagyon nehéz helyzetbe hozta a kárpátaljai földművelőket, gazdákat, zöldség- és gyümölcstermesztőket. A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány lehetőségeihez mérten már évek óta segíti különböző programok, pályázatok, források és tevékenységek által vidékünk mezőgazdászait. A 2022-es év agrárviszonyairól, viszontagságairól, illetve a jelenlegi termelői helyzetről Hidi László alapítványi elnököt kérdeztük.

– Hogyan kezdték az elmúlt évet?

– Mint minden évet, így a 2022-est is – különösen 2 év pandémia után – nagy elánnal kezdtük el, úgy, ahogyan szoktuk: összejöttünk az emberekkel, megbeszéltük az aktuális dolgainkat, problémáinkat, azokra megoldásokat kerestünk, stb. Néhány előadást a gazdaképzés keretein belül sikerült is megvalósítanunk Nagydobronyban, Dercenben, Verbőcön és Tiszapéterfalván. Viszont amikor 2022. február 24-én kitört az orosz agresszió, az minden tervünket átírta. Ezért mindent át kellett szerveznünk, terveznünk, ahogyan a gazdáknak is a saját tevékenységüket.

Elsősorban azt várták tőlünk – hiszen február 24-re már elvetették a palánták vetőmagjait, a retket stb. –, hogy útmutatást adjunk nekik ezekben a kérdésekben, mert nem tudták, hogy mi lesz, és mitévők legyenek. Mi lesz a terménnyel, a megtermelt értékekkel? Ezekre a kérdésekre nem volt akkor olyan ember, aki választ tudott volna adni, azt tudtuk tanácsolni, hogy várjuk ki közösen mindennek az idejét, és meglátjuk, hogy mit tehetünk. Aztán az történt, hogy a kárpátaljai termelőknek – mindenek ellenére – viszonylag magas áron sikerült értékesíteniük a korai primőröket, nagy keresleti piac alakult ki. Ennek az a magyarázata, hogy a frontvonal Ukrajnának a zöldségeskertje felett húzódott, így az ottani zöldségek nem kerültek az ország nagyvárosainak a piacaira. Hatalmas kereslet alakult ki, így minden olyan primőr jó áron kelt el, amely az országnak a háború által nem sújtott területein termett meg.

– Mi történt ezt követően a mezőgazdaságban?

– Ez a tendencia a későbbiekben is folytatódott, vagyis minden olyan termékre vonatkozott, amely a frontvonal túloldalán maradt: görögdinnye, vöröshagyma stb. Ezeket általában a herszoni régióban ter­mesztették nagy mennyiségben. Az ilyen termékek nagyon magas áron, extra felárral kerültek a piacokra. Érdekes módon azok a zöldségfélék, amelyeket az ország nyugati, hűvösebb, esőben bővelkedő régióiban termesztettek, mint pl. a káposzta őszi fajtája vagy a burgonya, nagyon alacsony dömpingáron keltek el a piacon.

További keresletfelhajtó tényező volt még a belső menekültáradat is, amely folytán jelentős népességmozgás alakult ki a nyugati országrész irányába. Itt, Kárpátalján is körülbelül félmillió ember kapott ideiglenes vagy végeleges ellátást, amelyhez szükségesek voltak a gazdák által megtermelt javak.

A másik fontos dolog, amely a gazdáink hangulatára és pénztárcájára nagyon erős nyomást gyakorolt, az a tengeri kikötőknek az oroszok általi blokádja volt. A tavasz folyamán az előző évi termés jó része még bent maradt az országban, és a blokád miatt nem volt mód a mezőgazdasági termékek exportjára. Emiatt, amikor június elején, július végén megindult az aratás, még hatalmas készletek maradtak a raktárakban. Nagy problémát okozott az is, hogy egyrészt nem volt hová elraktározni a betakarított terményt, másrészt a kilátástalan helyzet miatt nagyon alacsony felvásárlási árak alakultak ki. Miután az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és Törökország közvetítésével sikerült egy folyosót nyitni a tengeren az ukrán mezőgazdasági termékek számára, valamelyest emelkedtek az árak. Viszont továbbra is még mindig csak a 40%-a volt a környező országokban kialakult felvásárlási árakhoz viszonyítva a búzára és a kukoricára levetítve.

Ezeken kívül a 2022-es évben iszonyatos aszály sújtotta megyénket, a Kárpát-medence keleti régióit. Évtizedek óta nem tapasztalt hőhullám tört be a vidékünkre, egy csepp eső nélkül. A kalászosok még úgy-ahogy megteremtek, viszont a kukorica és a napraforgó csak 30%-os vagy semennyi termést sem hozott. Tehát azokat, akik szántóföldön gazdálkodtak, igencsak megviselte anyagilag a szárazság.

– Mit tapasztaltak a gazdák részéről?

– Bizony ennek hatására a későbbiekben – az ősz folyamán, illetve még most is – likviditási gondok keletkeztek a gazdáknál. Vagyis vagy nem vetettek pénzhiány miatt, vagy nem olyan vetőmagot használtak, vagy nem a kellő mennyiségű talajtápot, műtrágyát juttatták be a vetés alá. Egy ilyen krízishelyzet után minimum 2-3 év kell, hogy minden visszaálljon a rendes kerékvágásába. Mindezt az okozza, hogy bizonyos mezőgazdasági ágazatokban erősen ráfizetőssé vált a termelés.

– Jelenleg mik a kilátások? A gazdák, termelők milyen alternatív módszereket alkalmaznak?

– Az orosz agresszor a polgári infrastruktúrát kezdte el támadni október folyamán. Az elektromos hálózat szétverésével áramdeficit alakult ki az országban. Ez azzal jár, hogy jelenleg a gazdáknak meg kell tervezniük, hogyan fogják nevelni a palántákat. A korai primőrpalántáknak a megtermelése áram hiányában nagyon nehéz. Talán a melegágyazás még segítene, de jószágállomány hiányában a friss trágya beszerzése is gondot jelent, a melegházak fűtéséhez, a palánták megvilágításához pedig áram kell.

Az elektromos energia hiányában a legtöbb termelő úgy döntött, hogy elhagyja a fűtött hajtatást, és hideghajtatásra tér át. A palántanevelést pedig nem a megszokott időpontban, hanem 2-3 hetes csúszással fogják kezdeni.

– A jótékonysági alapítvány tevékenységét, programjait hogyan befolyásolták az események?

– Az alapítványunk az elmúlt időszakban, a háború kitörését követően is végezte a munkáját. A téli időszakban, a Gazdaesték keretén belül felkészítettük gazdáinkat a következő termelési szezonra. Ezeken tájékoztatást kaptak az új technológiákról, a frissen divatba jött növényekről, illetve azokról a fajtákról, amelyek ebben az időszakban jelentek meg, és nagy népszerűségnek örvendenek a piacon. Emellett hatalmas sikerrel bonyolítottuk le a Magyarok Kenyere programot, ugyanis 370 kárpátaljai gazdától 119 tonna és 420 kilogramm búzaadományt sikerül begyűjteni a gyűjtőpontokra. Soha ennyi gazda ilyen mennyiségű adományt még nem gyűjtött. Úgy tűnik, a gazdáink rájöttek, hogy egymásra támaszkodva, egymásba kapaszkodva, a gyengét s elesettet segítve a közösségünk könnyebben fennmarad, mint úgy, hogyha nem figyelnének oda egymásra.

Szintén nagy sikerrel zárult – számunkra ugyancsak meglepő módon – az Első lépés nagycsaládos szociális programunk, ahol most a forráshiány miatt „csak” fóliaházat tudtunk biztosítani a gazdáknak. Összesen 96 érvényes pályázatot nyújtottak be, ebből sajnos mindössze 26-ot sikerült teljesítenünk. Viszont az általános érdeklődés azt bizonyítja, hogy ezekben a nagycsaládokban van erő, potenciál és érdeklődés, mert rájöttek, hogy ha otthon megtermelik és a piacra szállítják a javakat, akkor egy kis friss pénzhez juthatnak. Így nem feltétlenül kell külföldön keresni a boldogulását. Talán ha az ember itt is jól csinálja, okosan szervezi a munkát, pontosan és kellő szorgalommal végzi a tevékenységét, akkor itthon is, a szülőföldjén, Kárpátalján is boldogulhat.

– Mire számítanak a jövőt illetően?

– Az alapítványunk munkatársai folyamatosan figyelemmel kísérik a dolgok alakulását. Ebből kifolyólag az aszályból levont tanulságokat összegezve is egy cikksorozatot jelentettünk meg a helyi magyar nyelvű sajtóban.

Leginkább az kellene, hogy a győzedelmes békéért imádkozzunk Istenhez, valamint – ezt úgy szoktuk megfogalmazni – olyan időjárásért, hogy legyen tél, legyen tavasz, és legyen nyár és ősz is, de semmi kilengés, semmilyen anomália ne legyen benne.

Az alapítvány továbbra is vég­zi azt a munkáját, amelyet idáig is csinált. A szakembereink ki fognak járni a gazdákhoz helyszíni szaktanácsadást tartani, segítséget nyújtani. Amiben szükséges, konzultációkat nyújtunk, akár telefonon vagy online internetes felületen is.

TV21 Ungvár/Dankai Péter