Görögkatolikus magyarok Kárpátalján

Vidékünk szovjet megszállása, majd a Szovjetunióhoz való csatolása után megannyi csapás zúdult Kárpátaljára. Szülőföldünkre rászakadt a málenkij robot, a kommunista diktatúra, az erőszakos kollektivizálás és államosítás, a polgári szabadságjogok lábbal tiprása, valamint az egyházellenes intézkedések sora. Az utóbbiak közé tartozott a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye felszámolása is, mely csak az érett peresztrojka idején, a demokratizálódó politikai légkörnek köszönhetően éledt újjá, Beregszászi Görögkatolikus Esperesi Kerülete pedig magába foglalja a magyar görögkatolikus egyházközségeket. A kerület helyzetéről Demkó Ferenc püspöki helynökkel beszélgetett el lapunk munkatársa.

A jelen bemutatása előtt azonban szólnunk kell a múltról is.

– 1949 februárjában szüntették meg az egyházmegyét, bár azt csak Róma szüntethette volna meg, mivel az hozta létre – pillant vissza az időben beszélgetőtársam. – Azokat a papokat, akik nem akartak áttérni az ortodoxiára, különböző kényszerítő módszerekkel igyekeztek rávenni a hitehagyásra, akik pedig ellenálltak, azokat a Gulág lágereibe hurcolták.

– A kényszerítő módszerek sorában fizikai erőszakot is alkalmaztak?

– Általánosságban véve nem. Lelki terrornak vetették alá őket a hosszú kihallgatásokon. A kivételt boldog Romzsa Tódor püspök meggyilkolása jelentette. Munkács közelében, Ivanyivci község határában megrendeztek egy balesetet: a püspököt szállító szekérnek nekiütközött egy teherautó, de Romzsa Tódor túlélte a balesetet. Ezt követően megverték, de még akkor sem halt meg. Végül a Munkácsi Kórházban ölték meg méreggel. Boldoggá avatására 2001-ben került sor, amikor szent II. János Pál pápa Ukrajnába látogatott. A baleset színhelyén pedig most fejeződik be egy emléktemplom felépítése.

– A szovjethatalom idején milyen nyelven végezték a liturgiát a magyar egyházközségek templomaiban?

– Volt, ahová olyan pravoszláv papot küldtek, aki nem beszélt magyarul, csak lassan sajátította el alapfokon a nyelvünket, de ószláv nyelven végezte a liturgiát. A kényszerből pravoszlávvá lett magyar papok viszont magyarul végezték azt. Majd 1989-ben megkezdődött az egyházmegye újjászületésének a folyamata, 1990-ben pedig újraindult az élet a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyében.

– A magyar híveket tömörítő Beregszászi Görögkatolikus Esperesi Kerület hány egyházközséget foglal magába, és hány parochus szolgál bennük? Miként indult be a papképzés?

– Jelenleg húsz pap és egy diakónus szolgál a negyvenöt egyházközségben, így több atya több egyházközségben is végzi a szolgálatát. Mindannyian magyarok, de mivel vannak vegyes nemzetiségű egyházközségek, ott a magyar hívek számára magyarul, az ukránok számára pedig ószláv nyelven tartják meg a szent liturgiát. Ami pedig a papképzést illeti, az Munkácson indult be két-három, az egyházmegye által használatba vett vagonban, majd Ungváron ugyanilyen körülmények között folytatódott az oktatás. 2001-ben aztán Ungváron felépült a Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia, ahol jelenleg 53 kispap végzi a tanulmányait, illetve 26 szerzetest képeznek, akikből szerzetespapok lesznek. Az oktatás nyelve ukrán. Magyar nyelven a Nyíregyházi Papnevelő Intézetben tanulhatnak a leendő magyar papok, s jelenleg négyen végzik ott a tanulmányaikat.

– Visszakapták a volt egyházi ingatlanokat?

– 1949-ben 450 templommal és öt kolostorral rendelkezett az egyházmegye, 1990-től az egyházmegye 117 templomot és három kolostort kapott vissza. A kommunista korszakban negyvenet leromboltak, 284 templom pedig nem került vissza a tulajdonunkba, azok pravoszlávok lettek. Ám mivel sok új templomot építettünk, jelenleg háromszázzal rendelkezünk. Az esperesi kerületben minden volt görögkatolikus templomot visszakaptunk, akárcsak a parókiákat. Harminchét templomunk van, de vannak olyan egyházközségeink, melyeknek sohasem volt, most sincs külön templomuk, az adott települések közös római katolikus és görögkatolikus templomaiban kerül sor a misékre, illetve a szent liturgiákra, míg Aklihegyen közös református, római katolikus és görögkatolikus templom épült. Új görögkatolikus templomokat is építettünk: Nagypaládon, Tiszapéterfalván, Szőlősgyulán, Forgolányban, Tiszakeresztúrban, Nevetlenfaluban, Tiszacsomán, Verbőcön, Pallóban, Kisbégányban, Kisgejőcön, míg Csetfalván és Muzsalyban közös római katolikus és görögkatolikus templom került tető alá.

– Miként alakul a magyar görögkatolikus hívek száma?

– A 250–300 ezer kárpátaljai görögkatolikus közül 25–30 ezren magyarok. A háború kitörése után a híveink közel 20–25 százaléka külföldre menekült, azóta született gyermekeiket is sokan ott kereszteltették meg, az esperesi kerületben jelenleg nagyon alacsony az esküvők és a keresztelések száma. S már a háború kitörése előtt is, évek óta váltakozó intenzitással, de folyt a kivándorlás, a jobb életkörülmények, a jobb megélhetés végett többen áttelepültek a határon túlra.

– Az esperesi kerület jövőjét a gyermekek, a fiatalok jelentik. Miként folyik a hitoktatás, tartanak-e gyermek- és ifjúsági táborokat, mennyire tudják elérni az ifjúságot, és milyen programokat szerveznek a felnövekvő nemzedék tagjai számára?

– Mindegyik egyházközségünkben folyik hitoktatás, de nincs mindenütt hitoktató, így nem egy helyen a papok vagy papfeleségek tanítják a hittant. Ungváron, az említett akadémián nincs magyar nyelvű hitoktató-képzés, a magyar hitoktatók a Nyíregyházi Hittudományi Főiskolán végezték tanulmányaikat. Van speciális egyházi program az óvodai hittanoktatás számára, így már az óvodások is kezdhetnek megismerkedni hitünk alapjaival, majd az általános iskolákban folytatódik a hitoktatás az elsőáldozásig, melyre a különböző egyházközségeinkben tíz- és tizenöt éves kor között kerül sor. De természetesen nemcsak a gyermekeinkkel foglalkozunk. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán Marosi István vezetésével működik a Görög Kör a görögkatolikus hallgatók körében. 2003-ban pedig felépült a Dr. Ortutay Elemér Szakkollégium a számukra, mely negyvenöt férőhelyes, maximális kihasználtsággal működik, s nemcsak görögkatolikus, de más vallású kollégisták is helyet kapnak benne. A Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) egyházkerület-szerte különböző programokat szervez a fiatalok számára: hittanversenyt, szavalóversenyt, ifjúsági táborokat, továbbá bibliai napokat tartanak az egyházközségeinkben, van, ahol három-négy naposakat, de van, ahol egyhetest is, melyeken játékos formában mélyítik el a gyerekek bibliaismeretét. Emellett az egyházközségek maguk is lebonyolítanak gyermek- és ifjúsági nyári táborokat, míg Antalócon évről évre sor kerül a kimondottan az elsőáldozók számára központilag szervezett nyári táborra. De egyre nehezebb megszólítani a fiatalokat, nagy az ellenszél.

– Témát váltva… Hány diákja van jelenleg a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumnak?

– A tanintézmény 2003-ban nyílt meg harminchárom tanulóval, jelenleg pedig százhatvanan végzik ott a tanulmányaikat. Nagyon vonzó a diákok számára, mivel magas színvonalú oktatás folyik a falai közt, így egyre nő a tanulólétszám, túljelentkezés van, s nemcsak görögkatolikusok, hanem római katolikusok, reformátusok és pravoszlávok is tanulnak ott.

Nyaranta angol nyelv-, illetve zenei táborokat is szerveznek, de más rendezvényekre is sort kerítenek. Tematikus lelkinapokat rendeznek özvegyek és egyedülállók, egyháztanácstagok, pedagógusok, házaspárok számára.

– Végezetül érdekelne, milyen karitatív munka folyik az esperesi kerületben.

– Az esperesi kerületben évek óta működik a Szent Panteleimon Karitász. A háború kitörése óta különösen segíti a belső és az átutazó menekülteket, ezenkívül pedig különböző programok futnak a szervezésében, mint például a Simeon és Anna Program, melynek keretében anyagi támogatást nyújtanak idős rászorulóknak. Öt szociális konyhát is fenntartanak, ahol több mint háromszáz, szegénységben élő ember kap meleg ételt. Külföldi élelmiszer-szállítmányok kerülnek szétosztásra általuk az egyházközségekben a rossz anyagi helyzetben lévő hívek számára, a háború kitörése óta pedig a harcok által sújtott területekre is szállítanak élelmiszereket. Emellett mindegyik egyházközségnek megvan a saját karitász csoportja, melyeknek az a feladatuk, hogy felmérjék a rászoruló híveket, és élelmiszereket osszanak szét közöttük.

Aktív élet folyik hát a Beregszászi Görögkatolikus Esperesi Kerületben, ám a jövőt csak minél több fiatal megszólítása, a kivándorlás csökkenése és a háborús menekültek hazatérése biztosíthatja. Az utóbbihoz azonban elsősorban a háború mielőbbi lezárulására lenne szükség…

Lajos Mihály