Vasárnapi üzenet: 2023. március 5.

Bartimeus (Márk 10, 44–52)

Jézus itt úgy van bemutatva, mint aki a helyreállítás lehetőségét hozza. Jerikón keresztül haladva találkozik Bartimeussal. Itt Jézus értékelése mutatkozik meg. Jerikó, amely nem állítja le Jézus egyre sürgetőbb haladását (Márknál ez a sietség különös hangsúlyt kap): Jerikó kulturálisan és történelmileg fontos, sok érdekességgel rendelkező város. E mulandó értéket túllépve megy Jézus Bartimeus felé. Az anyagi értéknél fontosabb az emberi élet. Pedig a gyakorlatban sokszor fordítva szokott lenni (mert a csomagért, örökségért, jutalomért összeveszünk, és értékes kapcsolatainkat tesszük tönkre, egymást rongáljuk). A mai magányosság és „feleslegességérzet” elterjedtségében különösen fontos kiábrázolni, hogy „fontos vagy nekem”. Isten pedig ad rá alkalmat, hogy megmutatkozzék, fontosabb nekünk valaki, mint az anyagi érték, szórakozás, pihenés stb. (ami amúgy értékes, de van, ami fontosabb; kiábrázold: „Azért jöttem, hogy beszélgessünk, melletted legyek, kezedet megfogjam, hangodat halljam, segítsek neked.”). Jerikóban is sok probléma van (sok elrontott emberi élet), de ezeket nem most kell Jézusnak megoldani. Ezeken most túl kellett lépni. Talán máskor, de most haladni kell. Nekünk is vannak olyan problémáink, melyek megoldását el kell engedni, pedig agresszíven és zsarolóan követelőznek. De most nem szabad a provokációkba beállni, mert leragasztanak. Most a haladás és a valakivel való találkozás a fontosabb (lehet, hogy ez most valakinek, aki egy megoldatlan problémához ragadt, vagy ebbe készül belelépni, nagyon konkrét üzenet: nem szabad leragadnod).

Jézus megáll, hívatja az embert. Egy ismeretlen személy (vagy kis közösség) megy Jézus mellől, aki többet is tesz, mint hívja Jézushoz Bartimeust: „Bízzál. Kelj fel. Hív téged.” Tehát megerősíti a vak hitét, ami miatt Jézus megállt, amire hivatkozva lehet reménye, és amit mások tönkre akarnak tenni a hallgatásra intésükkel; kimozdítja a kiszolgáltatott pozíciójából. Ez a mi dolgunk is (itt a legközelebb van a mondanivaló hozzánk, akik Jézus közelében vagyunk). Mert az embereket meg kell erősíteni a hitükben (amit már majdnem elveszítenek), ki kell mozdítani a jelen álláspontjukból (kesergés, lázadás, lemondás stb.), Jézushoz kell irányítani, és segíteni.  Jézus megkérdezi a vak Bartimeustól: „Mit cselekedjek?” Itt a kérdés: elhiszed-e, amit mondtál, hogy én vagyok Dávid Fia, az Isten? A Jézusnak adott válaszban mutatkozik meg, hogy kinek gondolja őt a vak (pl.: ha csak pénzt kér, akkor Jézus egy ember; ha gyógyulást kér, akkor Jézus a testet öltött Isten). Jézus kérdez, hogy elhisszük-e életünkre vonatkozóan, amit már másoknak és szánkkal korábban mondtunk, hogy Ő a vigasztaló, gyógyító, szabadító stb.?

Bartimeus meggyógyul, majd követiJézust. Járjunk mi is Jézussal közösségben, mert csak így lehet életerőnk és helyreállt életünk.

Radvánszky Ferenc
 református lelkipásztor