In memoriam Kertész Árpád…
Isten önnel, Árpi bácsi!
A mögöttünk maradt hét egyik szomorú híre volt, hogy március 16-án, életének 84. évében rövid betegség után elhunyt dr. Kertész Árpád nyugalmazott beregszászi orvos, akit a Vérke-parti városban nemcsak mint kiváló szakembert ismertek, de közéleti szereplőként is tiszteltek és megbecsültek.
Kertész Árpád 1939. április 11-én született az erdélyi Medgyesen. Édesapja erdész volt, és 1942-ben, foglalkozásából kifolyólag átvezényelték az akkor Magyarországhoz tartozó Husztra. Később a család Ungvárra került. Árpád 1959-ben felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetem orvosi karára, amelyet 1965-ben fejezett be.
Friss diplomásként megnősült, és még abban az évben, ifjú orvosként a Csernyihiv megyei Ivanovka településre került, ahol három évig belgyógyászként, majd gyermekgyógyászként dolgozott. 1968-ban került Beregszászba, ahol évtizedekig gyermekgyógyászként dolgozott, később mentőorvosként, majd Nagybaktán körzeti orvosként is tevékenykedett.
Több mint fél évszázados pályafutásának végén, egészen 78 éves koráig dolgozott a Beregszászi Mentőállomáson, mellette pedig a Pulzus Rádióban is rendszeresen életmódtanácsokkal látta el a hallgatókat.
Árpi bácsival még 1991-ben találkoztam először. Akkor ifjú mentős felcserként abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy többször is hozzá voltam beosztva ügyeletbe az akkor még a mostani nyugdíjosztálynak helyet adó mentőállomáson, és amellett, hogy nagyon sok hasznos szakmai tanácsot kaptam tőle, még „emberségtanból” is sokat tanultam.
A gyógyítás tudományának magas szintű művelése mellett Kertész doktor igen népszerű közéleti szerepet is betöltött, s köztiszteletnek örvendett Beregszászban. Nemzettudata és hazaszeretete révén több évtizeden keresztül a KMKSZ aktív közszereplője is volt. 2006-tól 2010-ig a Beregszászi Városi Tanács képviselőjeként szolgálta a helyi magyarság érdekvédelmét, 2002-től egy évtizeden át a KMKSZ fegyelmi (etikai) bizottságának a tagja is volt.
Amikor alig három éve hosszabban is elbeszélgethettünk egymással annak kapcsán, hogy a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete (MÁOTE) jóvoltából az Év családorvosa a Kárpát-medencében projekt kárpátaljai életműdíját vehette át, már túl a nyolcadik ikszen is nyugodtnak, kimértnek és elégedettnek tűnt. „Igyekszem karban tartani az agyam – mondta –, most például angolul tanulok a beregszászi főiskolán…”
A kollégák, páciensek, harcostársak, tisztelők nevében is bizton mondhatom: Isten vele, Árpi bácsi, nyugodjon békében!
Jakab Lajos
