Egy afrikai nép meglepő ismeretei a Szíriusz-rendszerről

Idegen űrhajósoktól vagy földi kutatóktól kapták a tudást?

Maliban a Bandiagara-fennsík ad otthont a mintegy 500 ezer fős dogon népnek, mely technikailag fejletlen földművelő-állattenyésztő társadalomban élve érte meg a XX. századot. 1931-ben egy kiváló francia antropológus, Marcel Griaule kezdte meg beható tanulmányozásukat, majd egy ugyancsak jelentős francia antropológus, néprajzkutató, Germaine Dietlen is bekapcsolódott a kutatásokba, s Griaule 1956-ban bekövetkezett halála után is folytatta azokat. Ám eközben olyan meghökkentő felfedezéseket tettek, melyek máig viták tárgyát képezik.

Griaule 1946-ban találkozott egy idős bölcsükkel, Ogotemmelivel, aki beszélgetéseik során megismertette őt különös kozmogóniájukkal és meglepő csillagászati ismereteikkel. Hitvilágukban jelentős szerepet játszik a tőlünk 8,6 fényévre eső, a Napnál 1,71-dal nagyobb átmérőjű, 2,35-dal nagyobb tömegű, kékesfehér fényű Szíriusz, az égbolt legfényesebb csillaga, melyet a XIX. századig magányos égitestnek tartottak. Friedrich Wilhelm Bessel német csillagász azonban 1845-ben – a Szíriusz pályaingadozásait vizsgálva – rájött, hogy lennie kell egy kicsiny kísérőcsillagának, mely gravitációs hatást gyakorol rá. 1862-ben Alvan Graham Clarck amerikai optikus és asztronómus fel is fedezte az égitestet, a Szíriusz B-t, az első ismert fehér törpét, mely ötvenévente kerüli meg a szoros kettőst alkotó csillagpáros nagyobbik tagját, a Szíriusz A-t. A Hubble-űrtávcső 2005-ös felvételei alapján pedig kimutatták, hogy a törpecsillag átmérője alig nagyobb a Földénél, viszont tömege a Nap tömegének a 98 százaléka, és elképesztően sűrű: sűrűsége 125 000 gramm/köbcentiméter. A semmilyen csillagászati műszerrel sem rendelkező dogonok viszont szintén tudták, hogy az általuk Szigi tolónak nevezett Szíriusz A-nak van egy láthatatlan kísérőcsillaga, a Po tolo, mely – mint mondják – nagyon kicsi, de nagyon nehéz, sok ember sem tudná megemelni egyetlen kicsi darabját sem. Ők is tudták, hogy 50 év alatt kerüli meg a Szíriusz A-t, ráadásul – ahogy azt a modern csillagászat is kiderítette – ellipszis alakú pályán. Egy barlangban ugyanis megannyi rajz között mitológiájuk elemei is láthatók, köztük egy ellipszis, mely – mint mondják – a Po tolo Szigi tolo körüli pályáját ábrázolja, ráadásul a Szigi tolót (vagyis a Szíriusz A-t) az ellipszis széléhez közel eső fókuszpontba helyezték, oda, ahol valóban van. Ötvenévente – a több évig tartó Szigui-ünnep során – famaszkokat viselő fiatal férfiak táncot lejtve be is mutatják a kísérőcsillagnak a nagyobbik párja körüli keringését. A szertartást elsőként Dieterlen írta le, és próbálta értelmezni. A dogonok szerint különben a Po tolo az égbolt középpontja, s minden dolog innen származik, ami viszont már tiszta hiedelem. De még maradva a Szíriusz-rendszernél: a bennszülöttek úgy tartják, hogy egy harmadik, szintén láthatatlan csillag is található ott, az Emme ya tolo, s tény, hogy a fehér törpe pályamozgásában vannak olyan zavarok, melyek ennek meglétére utalhatnak, felfedezésére viszont még nem került sor. Ha tényleg létezik, valószínűleg barna törpe.

A dogonok csillagászati ismeretei azonban nem csak a Szíriusz-rendszerre korlátozódtak. Tudták, hogy a világmindenségben végtelen számú csillag található. Tisztában voltak azzal, hogy a Föld és a Naprendszer többi bolygója a Nap körül kering, méghozzá ellipszis alakú pályán. Ismerték a Jupiter négy fő holdját, az ún. Galilei-holdakat. A Szaturnuszt ábrázoló rajzukon gyűrű látható a gázóriás körül. Tudták, hogy a bolygók a Nap, a holdak a planéták körül keringenek, a Hold pedig szerintük „száraz és halott, mint a száraz és halott vér.” Bár ismerték a tényt, hogy a Föld a tengelye körül forog, naivan úgy gondolták, hogy lapos, a szárazföldet sós víz veszi körül, s azt egy farkába harapó kígyó övezi. Meglepően fejlett csillagászati tudás és teljesen primitív elképzelés ötvözete keveredik hát asztronómiájukban. De honnan erednek fejlett ismereteik? Ogotemmeli arról beszélt Griaule-nak, hogy az ősidőkben emberi és hal vonásokkal rendelkező lények, nommok érkeztek hozzájuk „bárkán” a Szíriusz-rendszerből, és ők adtak át nekik csillagászati ismereteket.

Valóban idegen asztronauták szálltak le űrhajón a dogonok közé? Vita tárgya. Nem egy tudós kétségbe vonja, hogy Griaule jól értette-e, amit Ogotemmeli mondott. Robert Temple amerikai történész is szkeptikusan állt hozzá a dologhoz, ám a dogonok között kutatva arra a következtetésre jutott, hogy helytálló a sci-fibe illő magyarázat. Mint írja: „A dogonok a »bárka« leszállásának a hangját is leírták. Azt mondták, hogy leszállás közben a Nommo »szava« szállt a négy égtáj felé, és olyan hangja volt, mintha a Debo-tó közelében található aprócska barlangban lévő négy hatalmas kőtömböt speciális ritmus szerint ütögették volna. Vélhetően egy mennydörgő, vibráló hangot próbálnak leírni.” Más tudósok szerint viszont európai kutatók adtak át modern csillagászati ismereteket a dogonoknak és más, a mai Mali területén élő népeknek, ahol azok csakugyan fellelhetők. A XIX. század végén francia csillagászati expedíció figyelte meg Nyugat-Afrikában az 1893. április 6-i napfogyatkozást, Noah Brosche izraeli asztronómus, asztrofizikus, űrkutató úgy véli, ennek tagjaitól erednek a dogonoknak a valósággal megegyező elképzelései. Carl Sagan és Kenneth Brecher amerikai csillagászok ezt is lehetségesnek tartották, de azt is, hogy más európai, talán egy, az asztronómia iránt érdeklődő jezsuita misszionárius járt a dogonok közt még Griaule-ék előtt, amire viszont semmi bizonyíték sincs. A Szigui-szertartáson használt legrégebbi fennmaradt famaszk viszont a XIII. századból származik, vagyis az ünnepet – melynek alapja az a hit, hogy a Szíriusz-rendszerből idegenek érkeztek a dogonokhoz – akkor már bizonyíthatóan megtartották. A barlangrajzok is régiek. A valós ismeretek és a hiedelmek összefonódásához is hosszabb idő szükségeltetett. Miért álltak volna elő sci-fibe illő leírásokkal elismert antropológusok? Tényleg ősi űrhajósoktól származnak a dogonok csillagászati ismeretei?

Lajos Mihály