Sin Edina: Ez az időszak megmutatta, hogy mekkora szükség van a beregszászi színház munkájára

A háborús viszonyok közvetve vagy közvetlenül vidékünkön, Kárpátalján is éreztetik hatásukat. Az emberek sok mindenben kapaszkodót keresnek, hogy lélektanilag és persze fejben, morálisan is rendben legyenek, ne adják fel. Ehhez nyújt segítséget a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház, a továbbiakban beregszászi színház). A társulat, illetve a színház többi dolgozói ebben az időszakban is arra törekednek, hogy a kárpátaljai magyarság talpon maradjon, kulturálisan időről időre feltöltődjön, megfeledkezzen az őket körülvevő valóságról. A beregszászi színház működéséről, tervekről, programokról, tapasztalatokról Sin Edinát, az intézmény igazgatóját kérdeztük.

– Hogyan telt a tavasz a színház életében?

– Azt tapasztaljuk mostanság, hogy soha nem volt akkora szükség a beregszászi színház működésére, mint most a háború alatti időszakban. Az emberek leterheltek, nehezítettek az életfeltételeik, és vágynak a kikapcsolódásra, a közösségi térre. Ehhez a szükséghez igazodva próbáljuk az igényeket kielégíteni, a hozzánk fordulók, a nézőink hűségét meghálálni. Éppen ezért idén már a második bemutatón vagyunk túl, és ezeket az előadásokat – Gogol Háztűznézőjét és A vihar című előadásainkat – itthon és külföldön is egyaránt nagy sikerrel mutatjuk be. Érezzük a felénk forduló nézők érdeklődéséből, hogy nagyon fontos közösségi tér is számukra most a beregszászi színház épülete, ahol találkozhatnak, megvitathatják a hétköznapjaikat, és ahol fel is üdülhetnek, hiszen az előadásaink reflektálnak a háborús történésekre. Éppen ezért fordulhat az elő, hogy a Háztűznézőben nők alakítják a kemény férfiszerepeket, beállnak olyan szerepekbe, amelyek nem rájuk íródtak.

Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas kárpátaljai származású magyar színházi rendezőnek, filmrendezőnek köszönhetően azt gondolom, hogy sikerrel vettük ezeket az akadályokat. Erről tanúskodik a 6. előadásunk, amely telt házas, így több mint 1 200 nézőt tudtunk a Háztűznézőre március óta fogadni.

Terveink között szerepel többek között, hogy nyáron a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) támogatásával további 6 kárpátaljai helyszínen: Ungváron, Munkácson, Nagyszőlősön, Técsőn, Tiszapéterfalván, illetve Beregszászban ismét bemutatjuk ezt a színdarabot.

– Milyen programokat szerveznek Kárpátalján?

– Nemcsak a felnőtt nézőkre gondolunk, hanem folytatjuk a színházi nevelési programunkat is. A magyar tannyelvű iskolákkal jó kapcsolatot ápolunk. Élő ez a kapcsolat, hiszen a tanév végeztéig, s a jövő tanévben is folyamatosan láthatják az érdeklődők A királykisasszony, akinek nem volt birodalma című interaktív meseelőadásunkat, amire hála Istennek nagyon sokan jelentkeznek, alig győzzük játszani az előadást. Ezenkívül Gál Natáliának köszönhetően A kiskondás című, ugyancsak interaktív előadásunkkal a kárpátaljai magyar óvodákat keressük fel rendszeresen.

Ugyanezen programunk folytatásaként tűztük ki célul a Pogánytánc című előadásunk megvalósítását, amelyet a középiskolásoknak, illetve a felsőoktatásban tanuló fiataloknak szánunk. Ennek a bemutatójára június 30-án kerül sor, a beregszászi színház Hubay stúdiótermében. Ugyanazt a szempontot próbáltuk figyelembe venni, amit a Háztűznéző esetében, hogy a háborús körülményeket tükrözzük vissza, azokat próbáljuk meg feldolgozni. Ezért a Pogánytánc színdarab a hiányról szól, arról a hiányról, amelyet a változásban kell az embereknek megtapasztalni általában. Bízunk benne, hogy Gyevi-Bíró Eszter rendező vezetése alatt olyan előadás születik, amely minden fiatalnak érthető és valahol társadalmilag elemezhető eseményekről szól majd. Ezt az előadást is körbevisszük, mégpedig szeptembertől kezdődően minden középiskolába el szeretnénk vinni akár több alkalommal is, ugyancsak a KMKSZ támogatásának köszönhetően.

A Déryné ifjasszony 7. előadásának a bemutatásához érkeztünk, ez nagyon nagy sikert jelent az idei január 21-ei bemutató óta, hiszen közönségtalálkozóval egybekötve szervezzük ezeket a filmbemutatókat. Óriási az érdeklődés iránta, ezért szeretnénk a közeljövőben is műsoron tartani, illetve bemutatni a Déryné Program támogatásával ezt a filmet.

Tavaly nyáron az éppen ideérkező menekültáradat kellős közepén jutottunk arra az elhatározásra, hogy szeretnénk megmutatni a színházunkat kicsit közelebbről, s a kulisszák mögé engedünk bepillantást nyerni az érdeklődőknek. Ekkor indítottuk el a Kulisszajárás-on elnevezésű programunkat, amely egy szabályszerűen felépített iskolai óra programját követi. Plakátvadászattal, jelmezpróbával, színháztörténeti gyorstalpalóval, illetve fény- és hangtechnikai betekintést is kapnak ilyenkor az érdeklődők. Olyan nagy sikerrel tudjuk ezt a programunkat szervezni, hogy ide is sorba kell állni a jelentkező iskolai csoportoknak, civil szervezetektől jelentkező érdeklődőknek, nyugdíjaskluboknak stb. Mindig készülünk egy kis aprósággal, meglepetéssel, vidámsággal. Több mint 3 000 embert fogadtunk már ennek a programnak a keretében az elmúlt időszakban, és a nyáron szeretnénk ezt is továbbvinni, folytatni.

– Több megemlékezés, ünnep is lesz ebben az évben. Mivel készül a színház ezekre az alkalmakra?

– Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján is méltóképpen emlékezünk, Matl Péter munkácsi magyar szobrász egyik fából készült alkotását kívánjuk felavatni a beregszászi színház dísztermében. A szobor­avatót követően a Petőfi-szelfi című előadást látjuk vendégül, Székelyudvarhelyről és Temesvárról érkezik a társulat.

Aztán a pünkösd mint vallási ünnep videó témában jelenik majd meg a színház oldalán, és reméljük, hogy majd a nézők is figyelemmel kísérik az összeállítást.

Emellett teljes gőzzel készülünk a beregszászi színház indulásának 30. évfordulójára. Október 23-án lesz 30 éve annak, hogy a Szentivánéji álommal elindult a beregszászi társulat, megmutatkozott a magyar közönség előtt. De nemcsak magyar, hiszen azóta is, akkor is, most is számos külföldi szakmai fórumon játsszuk nagy sikerrel az előadásainkat. Erre az évfordulóra színházi fesztivállal, illetve képkiállítással készülünk majd, amelyet június közepén Kisvárdán mutatunk be, azt követően utaztatható tárlatként hazahozzuk, és az érdeklődők itt, a színház Fedák termében megtekinthetik az elmúlt 30 évet összefoglaló képkiállításunkat.

– Ön hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet?

– Minden korosztálynak készítünk előadásokat. Úgy próbáljuk meg összeállítani a színház működését, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki megtalálja a neki való programot a beregszászi színházban. Nagyon nagy öröm látni estéről estére, előadásról előadásra a felragyogó arcokat. Belépnek az épületbe, meglátják egymást, látják, hogy itt vagyunk, megvagyunk, konstatálják, hogy az élet ilyenkor is tud működni.

Nagyon különleges pillanat az is, amikor a háborús körülmények ellenére kicsit „elvarázsolt” világban érezhetjük itt magunkat. Néha úgy tűnik, mintha nem is lenne háború. Néha olyan könnyedséggel, szórakozásra vágyva érkeznek a nézőink, amiért mi is nagyon boldogok vagyunk, hogy a színház eszközeivel meg tudjuk adni számukra ezeket a pillanatokat. Látjuk, hogy van értelme színházat csinálni, van értelme előadásokat tartani, és ami nagyon fontos, hogy igény is van rá.

Számunkra is erőt ad az, hogy minden előadásra pótszékeket kell elhelyeznünk a nagytermünkben, hogy akik az utcán várakoznak még, jusson hely a számukra is. Igen, ezzel a lendülettel szeretnénk folytatni a jövőben is.

TV21 Ungvár/Dankai Péter