Mennyire intelligensek az állatok?
Fejlett emlékezőtehetség, baráti kötődések, önfelismerés
Bár az állatvilág sok képviselője nem éppen észlény, s kizárólag ösztönök vezérlik azokat, több faj meglepően magas intelligenciaszinttel rendelkezik.
A kutya képes felismerni az emberi érzelmeket, melyekre a maga módján reagál, továbbá kommunikálni tud velünk, nagyon fejlett memóriája révén pedig évekkel korábbi eseményekre is visszaemlékezik, így roppant tanulékony, könnyen idomítható, és a legkülönbözőbb feladatok elvégeztetésére kiképezhető. Gondoljunk csak a terelő-, vadász-, nyomozó-, vakvezető, illetve mentőkutyákra. Megannyi jelzés felismerése mellett az átlagos kutyák képesek elsajátítani 165, a különösen jól kiképzettek pedig 250 szó jelentését. Az előbbiek értelmi színvonala megegyezik egy kétéves, az utóbbiaké pedig egy négyéves gyermek értelmi színvonalával. De a macskák is elég intelligensek, meg tudják jegyezni a velük élő más macskák, illetve gazdijaik nevét, a sertések pedig a kutyákhoz hasonlóan jól idomíthatók.
Most pedig térjünk rá a vadon élő állatokra. A csapatokban élő palackorrú delfinek az állatvilág legfejlettebb kommunikációs rendszerével rendelkeznek, „beszédük” összetett „füttynyelvből” áll, emellett minden delfin még születése után kialakít magának egy adott füttyjelet, melyet társaik is elsajátítanak, az pedig azokét, s ha hívni akarják egymást, csak füttyentenek egymásnak. De nemcsak fajtársaikkal, hanem az emberekkel is jól kommunikálnak. Halászokkal működnek együtt, testbeszéddel jelezve nekik, hol található sok hal, majd azokat a hálókba kergetik, a visszafelé menekülő halakat pedig ők fogyasztják el. Emellett rendkívül tanulékonyak, ráadásul át is adják egymásnak az elsajátított dolgokat, s ugyancsak intelligenciájukat bizonyítja, hogy felismerik a saját tükörképüket, ami éntudatukat igazolja. De érzelmi kapcsolataik is igen erősek, az egész állatvilágban ezek alakítják ki az mieinkhez leginkább hasonlító barátságokat. Empátiájuk pedig nagyon fejlett, mindent megtesznek bajba jutott társaikért. Szintén segítenek a fuldokló embereken, sőt a cápák által megtámadottakon is, az utóbbiakat körülveszik, illetve nekirontanak a cápáknak, hogy elűzzék azokat. Ugyancsak fejlett kommunikációs rendszerrel bírnak a bálnák is, hosszabb dallamokból összeállított énekeikkel „beszélgetnek” egymással, s szintén intelligenciájukat jelzi, hogy több száz kilométerre lévő rokonaikat is megtalálják, ám hogy miként képesek erre, azt még mindig nem tudjuk. A polipoknak pedig igen fejlett a problémamegoldó képességük, és gyors helyzetfelismerésük révén villámgyorsan el tudnak menekülni, kísérletek során könnyedén átmentek bonyolult labirintusokon.
S most térjünk vissza a szárazföldre, melynek leghatalmasabb és egyúttal az egyik legintelligensebb állata az ázsiai elefánt, az afrikai szavannai és őserdei elefánt. A tehenekből és azok borjaiból álló csordákat vezető nőstény elefántok meg tudják jegyezni minden egyes csordatag pontos helyzetét a csoportos mozgások során, élőhelyük átmeneti kiszáradásakor pedig el tudják vezetni a csordákat a korábban már felkeresett, élelemben és vízben bővelkedő területekre. Ám nemcsak a memóriájuk fejlett, hanem az empátiájuk is, segítik beteg vagy sérült társaikat, s még a gyászt is ismerik (akárcsak a kutya). Megfigyelték, hogyha elhullott elefántok csontmaradványaihoz érnek, ormányaikkal finoman felemelik, majd leteszik, sőt akár egy helyre is rakják azokat, s mindeközben láthatóan megilletődnek. Mindemellett a palackorrú delfinekhez hasonlóan felismerik magukat a tükörben, ami ritkaságnak számít az állatvilágban, s akadnak megszelídített elefántok, melyek az ormányukba fogott ecsettel absztrakt festményeket festenek.
Az emberszabású majmok közül pedig a csimpánzok és az orangutánok tűnnek ki az intelligenciájukkal. Azon kevés állatok közé tartoznak, melyek eszközöket használnak. Például a csimpánzok gallyakat, köveket használnak táplálékszerzéshez és a védekezéshez, jó emlékezőtehetségük révén még a telefon, illetve a számítógép alapfokú használatát is megtanulják, emellett fejlett gesztusnyelvvel kommunikálnak egymással, sőt olyan jelbeszédet is képesek elsajátítani, amelyikkel az emberrel is kommunikálni tudnak. Az orangutánok is igen okosak, éppen nem használt eszközöket raktároznak el, hogyha majd ismét szükségük lesz rájuk, ismét elővegyék azokat. S ha már az eszközökről van szó, még az esernyőt is ismerik, megfigyelték, hogy egy orangután méretes pálmalevelet emelt a feje fölé a szakadó esőben, emellett pedig a tervezéshez is értenek, gyakran előre megtervezik őserdei élelemszerző útjaikat, sőt fajtársaikat is megismertetik az említett útvonalakkal. Testbeszéddel és arckifejezésekkel pedig kommunikálni tudnak mind egymással, mind az őket kutató emberekkel.
A madarak között szintén találunk igen intelligens állatokat. A papagájok számolni is tudnak, még ha csak hatig is, és nemcsak betanulják, hanem meg is értik az emberi szavakat, a jákópapagájok még a bonyolultabb gondolatokat is ki tudják fejezni, s egyik papagájfajtól sem idegen az eszközhasználat, értelmi színvonaluk pedig egy kb. 6-8 éves gyerekének felel meg. Ugyancsak intelligensek a tükörképüket felismerő galambok, illetve a varjúfélék. A varjak köveket, kavicsokat dobálnak a rájuk támadó ragadozókra, az európai szajkók bűvésztrükköket is felismernek. Míg a rovarok közül a méhek és a hangyák tűnnek ki intelligenciájukkal.
Zárszóként elmondható, hogy az állatvilág több faja kiugróan okos, többen empátiával is rendelkeznek, páran pedig még éntudattal is bírnak. Vagyis egyáltalán nem csak ösztönlények.
Lajos Mihály
