Ukrán–lengyel perpatvar: Túllőttek a célon?

Az elmúlt napokban hangos és barátinak éppenséggel nem nevezhető szóváltás alakult ki Varsó és Kijev között, ami odáig fajult, hogy a két fővárosban bekérették a szomszédos ország nagykövetét a külügyminisztériumba. Ez lenne a sokat méltatott ukrán–lengyel barátság? – kérdezhette az egyszeri polgár.

Gabonacsata

A nyilatkozatháború előzménye, hogy Lengyelország tavasszal megtiltotta az ukrán gabona behozatalát, és nemrég közölte, hogy ezt az intézkedést 2023. szeptember 15. után is fenn kívánja tartani. Az ok ismert: az országba beáramló ukrán gabona kárt okozott a helyi gazdáknak, a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) viszont számít a szavazataikra az októberben esedékes parlamenti választásokon. Denisz Smihal ukrán miniszterelnök a varsói intézkedést „barátságtalan és populista lépésnek nevezte, amely hatással lesz a globális élelmezésbiztonságra és Ukrajna gazdaságára”.

Nehéz megragadni, hogy az eredetileg a gabona miatt kipattant vita mikor ment át politikai csatározásokba a két ország között. Talán Marcin Pshidach-nak, a lengyel Elnöki Kancellária Külpolitikai Hivatala vezetőjének egy belpolitikai indíttatású s alapvetően a gabonakérdésre vonatkozó kijelentését tekinthetjük a kiindulópontnak. Az ukrán gabonaimport többek között varsói korlátozását kommentálva a tisztviselő a lengyel televízióban kijelentette, hogy Kijevben „érdemes lenne elkezdeni értékelni a szerepet, amelyet Lengyelország játszott Ukrajna számára az elmúlt hónapokban és években”.

Az ukrán Elnöki Hivatal nem késlekedett a válasszal.

„Kategorikusan elutasítjuk egyes lengyel politikusok azon próbálkozását, hogy ráerőszakolják a lengyel társadalomra azt az alaptalan véleményt, mely szerint Ukrajna nem értékeli a lengyel segítséget. Ez nyilvánvalóan a saját konjunkturális érdekekre irányuló játék, aminek semmi köze a valósághoz. Manipuláció” – írta Andrij Szihiba, az Elnöki Hivatal vezetőjének helyettese, akit a BBC News Ukrajina idéz.

A tisztviselő emlékeztetett, hogy „az ukránok azok, akik ma az életüket adják, többek között lengyel barátaikért”, és eközben próbálnak még valamit „kialkudni” tőlük.

„Nincs rosszabb annál, mint amikor a megmentőd fizetséget követel tőled a mentésért, még ha közben éppen elvérzel is” – fogalmazott a tisztviselő.

És ezzel még mindig nem ért véget a történet: Ukrajna Külügyminisztériuma augusztus 1-jén bekérette Bartosz Cichockit, Lengyelország kijevi nagykövetét.

„A megbeszélésen hangsúlyozták, hogy a nyilatkozatok az ukránok állítólagos hálátlanságáról Lengyelország segítségéért nem felelnek meg a valóságnak, és elfogadhatatlanok. Meggyőződésünk, hogy az ukrán–lengyel barátság sokkal mélyebb, mint a politikai célszerűség. A politika nem kérdőjelezheti meg a kölcsönös megértést és a népeink közötti kapcsolatok szilárdságát. Egyetlen nyilatkozat sem akadályoz meg bennünket abban, hogy közösen kivívjuk a békét és felépítsük a közös európai jövőt” – írta a Facebookon Oleh Nikolenko, az ukrán külügyi tárca szóvivője, akit a Szabadság Rádió ukrán nyelvű hírszolgálata idéz.

„Minket a lengyel nemzeti érdekek politikája vezérel”

Ezek után Lengyelország sem tehetett egyebet, mint hogy bekéreti az ukrán nagykövetet. Varsóban sem érték be ugyanakkor a szomszédos ország diplomatájának vegzálásával, több felháborodott kommentár is napvilágot látott a médiában.

A kormánypárt, a PiS főtitkára, Krzysztof Sobolewski emlékeztetett arra, hogy a lengyel nagykövet volt az egyetlen, aki Kijevben maradt a teljes körű invázió során, amikor mindenki más távozott.

„A lengyel nagykövet bekéretése a külügyminisztériumba a tűzzel való játék – és különösen augusztus 1-jén, – ez egyszerűen szemtelenség, és nem maradhat válasz nélkül” – írta a Twitteren arra utalva, hogy Lengyelország a varsói felkelés évfordulóját ünnepli augusztus 1-jén.

Valamivel később jelent meg Mateusz Morawiecki nyilatkozata, amelyben a lengyel miniszterelnök hibának nevezte nagykövetük bekéretését az ukrán külügyminisztériumba, és hangsúlyozta, ennek nem lett volna szabad megtörténnie.

„Mindig meg fogjuk védeni Lengyelország jó hírét, biztonságát, és egyetlen más ország érdekei sem fognak felülkerekedni Lengyelország érdekein” – jelentette ki.

A lengyel külügyminisztérium pedig, mintegy összegezve a történteket, elismerte, hogy Ukrajna és Lengyelország viszonya „az utóbbi időben nem a legjobb”.

„Mindenkinek hálásak vagyunk”

Miután a kedélyek csak nem akartak csillapodni, maga Volodimir Zelenszkij elnök is megszólalt az ügyben. Közleményében megköszönte Lengyelország támogatását, és higgadtságra szólított fel.

„Ukrajna a szabadságáért és egész Európa szabadságáért küzd, és hálásak vagyunk minden népnek, amely segít. Nagyra értékeljük annak a Lengyelországnak a történelmi támogatását, amely velünk együtt Európa igazi pajzsává vált – tengertől tengerig. És ebben a pajzsban egyetlen repedés sem lehet” – jelentette ki Volodimir Zelenszkij a BBC szerint.

Ne a nyilvánosság előtt

A két ország közötti szópárbaj nyomán élénk vita bontakozott ki a közösségi médiában és szakértői körökben arról, hogy hálás-e Ukrajna vagy sem, s mi értelme volt a nyilvánosság előtt vitázni.

Jan Piekło, Lengyelország korábbi ukrajnai nagykövete szerint az ukrán félnek nem kellett volna ilyen indulatosan reagálnia Pshidach szavaira.

„Ezt a kérdést másképp is meg lehetett volna oldani. A kialakult helyzet nem kelt jó benyomást, nem jelent semmiféle előrelépést, hiszen nem oldja meg a problémát, csak a létezését támasztja alá” – adott hangot véleményének a diplomata.

Hozzátette: „A jelenleg vakáción lévő Európai Bizottság szinte semmit nem tett ebben az ügyben, holott köteles lett volna. Ez nem csak Lengyelország problémája, mert Lengyelország az EU tagja. Ez az egész Európai Unió problémája.”

Szerhij Heraszimcsuk, az Ukrajinszka prizma szakértője emlékeztetett, hogy 2023 őszén parlamenti választásokat tartanak Lengyelországban, a kormánypárt, a PiS pedig választói mozgósítása érdekében kemény kijelentésekhez folyamodik, amelyekben hangsúlyozza, hogy a hazai termelőt támogatja.

Ezzel együtt úgy véli, az ukrán reakció némileg eltúlzott, mert akárhogyan is, nem a tranzit tiltásáról volt szó: Ukrajna továbbra is használhatja az importot betiltó országokon keresztül vezető szállítási útvonalakat gabonája kivitelére.

„Még egy dimenzióról beszélhetünk, mégpedig a bilaterális dimenzióról. És itt azt látjuk, hogy egyrészt Lengyelország óriási támogatást nyújtott Ukrajnának, de a kapcsolatokat régóta problémák terhelik, és ezek nem a semmiből bukkantak fel” – véli Heraszimcsuk, hozzátéve, hogy egyaránt vonatkozik ez a történelmi emlékezet körüli vitákra s a gazdasági természetű problémákra, amelyek a háború miatt eddig a háttérbe szorultak.

Akárhogyan is, szerinte a feleknek nem kellene ennyire indulatosan reagálniuk.

„A problémát mindkét részről eltúlozták, ilyesminek nem szabadna a nyilvánosság előtt történnie. Elképzelhető, hogy a felek a kulisszák mögött vitatkozzanak, igyekezhetnek megoldani ezt a problémát, de túlzás volt a nyilvánosság elé vinni mindezt a nagykövetek beidézése szintjén. És itt, úgy tűnik, mindkét fél túllőtt a célon” – állapítja meg a szakértő.

(szcs/bbc.com/radiosvoboda.org/eurointegration.com.ua)